Gellért Kis Gábor Tartalom Elõzõ Következõ

GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Miután itt az elmúlt felszólalásokban a munkaszolgálattal kapcsolatos észrevételek hangot kaptak, szeretném röviden elmondani - esetleg megelõzendõn a további vitát -, hogy az Alkotmánybíróság határozata önmagában nem azt jelenti, abból nem az következik, hogy a munkaszolgálat általában önkényes eljárás lett volna az állam részérõl, és talán még ez is megkockáztatható, hogy miután azt mondja, hogy a következõ szöveggel marad hatályban - és közli a szöveget -: c) munkaszolgálat, ez utóbb a törvényalkotó által nem is módosítható.

Szeretném, ha erre figyelnének képviselõtársaim márcsak azért is, hiszen Sepsey Tamás maga is mondta, és õ igazán érti a kárpótlás történeti hátterét, elég részletesen felsorolta, hogy '39-42 között nem volt olyan esemény a munkaszolgálatosok életében, amely indokolttá tette volna az utólagos elmarasztalást, hozzátéve mindehhez, hogy maga a munkaszolgálat mint katonai kisegítõ szolgálat a korban egyáltalán nem volt egyedülálló Európában, mert volt Németországban is munkaszolgálat, volt Olaszországban is munkaszolgálat és - hogy ne csak totális rendszereket említsek - Franciaországban is volt munkaszolgálat. Tehát ez önmagában a korban értelmezve nem különösség. Arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy a munkaszolgálattal kapcsolatos megítélésünknek valami olyasmi kell legyen az alapja, hogy az érvényes jogszabályokat beleértve, a honvédség szolgálati szabályzatát figyelembe véve, vagy azok ellenében használták fel a munkaszolgálatot és a munkaszolgálatosokat, s ebben a tekintetben bizony minõségi különbség van az egyes munkaszolgálatok között. Köszönöm.

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage