GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Több képviselõtársam elmondta azokat az általános indokokat - már részletekbe menõen is -, hogy miért nem tartják idõszerûnek a kárpótlási folyamat lezárását, és kérték a tisztelt igazságügy-miniszter urat, hogy ne fejezõdjön be, hiszen itt a társadalmi csoportok elég széles köre érezheti magát diszkrimináltnak a törvényjavaslat elfogadása után is.
(19.20)
Ahogy e kormány által beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában olvashatjuk, hogy a javaslat az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak alapján szükséges törvényalkotást indítványozza, valamint ebben a körben eleget kíván tenni a kormány által vállalt azon kötelezettségnek, hogy a kárpótlási folyamat a társadalmi megelégedést szolgálva lezáruljon úgy, hogy a sérelmet szenvedettek a kárpótláshoz minél elõbb hozzájuthassanak.
Amit most felolvastam az általános indoklásból, én azt hiszem, abból nagyon sok minden nem valósul meg. Nyilván az Alkotmánybíróság kötelezte a kormányt arra, hogy beterjessze a parlament elé, ezt szeptember 30-áig megtette. Ez valóban megtörtént. De amit Hasznos Miklós képviselõtársam és Lányi Zsolt képviselõtársam is elmondott, az valóban súlyos diszkrimináció a Rákosi- korszak munkaszolgálatosaival szemben - és itt egy pillanatra meg kell állni.
A kormánypárti képviselõk és az elõterjesztõ is mindig az ország gazdasági helyzetével, az ország pénzügyi lehetõségeivel söpri le ezeket az érveket, amikor mi ellenzéki képviselõk mondjuk, hogy nemcsak a náci Németország bûneit, hanem a szovjet hatóságok bûneit és az itteni, magyar kommunista vezetõk bûneit is ki kell mondani egyszer az Országgyûlésben, akik kiszolgálták e vörös fasiszta ideológiát, és azoknak az embereknek, akik ma már nagyon idõsek, valószínûleg mind 60-70 évesek vagy még idõsebbek, akik a Rákosi-kor munkaszolgálatosai voltak, mindenképp elégtételt kell szolgáltatni.
Mindig az ország pénzügyi helyzetére hivatkozunk, de azért itt, barátaim, egyet meg kell említeni. Magyarországon talán annyi tábornok van, mint Amerikában, az Egyesült Államokban. Amíg a Rákosi-korszakban ifjú katonatisztként vagy rendõrtisztként élõ emberek, akik végrehajtották a vörös fasizmusnak ezeket az embertipró rendelkezéseit, a kuláklistára tett emberek megszégyenítését, ma hatalmas nyugdíjakat élveznek. Ki kell mondani, hogy igenis az a tábornoki kar és az a kedvezményezett kör, akik a kommunizmus kedvezményezettjei voltak, hatalmas nyugdíjakkal és egyéb elõjogokkal élnek - lehet, hogy a rablott lakásokban élnek ma is, nagyon jó helyeken. De azok az emberek, akik rongyokban, munkaszolgálatosként építettek Kazincbarcikán, késõbb aztán már bányákban dolgoztak, Oroszlánytól Komlóig - elmondhatjuk a munkaszolgálatos területeket -, egészségileg tönkremenve, borzasztó kevés nyugdíjjal, életlehetõséggel várják azt, hogy valami történjék az életükben.
Sajnos igazságot, teljes igazságot nem lehet szolgáltatni, de ahogy Csapody Miklós képviselõtársunk is elmondta, ahogy Csehszlovákiában, az akkori Csehszlovákiában kitelepített magyarságnál történt erõs diszkrimináció, itt egyértelmûen a munkaszolgálatosokat értjük ez alatt, a Rákosi-korszak munkaszolgálatosait.
Kérem tisztelt miniszter urat, hogy így, mivel mi, ellenzék nem tudjuk megszavazni ezt a törvényjavaslatot, mindenképp dolgozzák át, hogy egyformán érjen minden embert, egyformán kaphassa meg mind azt az elégtételt, amelyet ez a törvényjavaslat céljául kitûzött.
Az a kárpótlási jegy, amelynek egy ezer forintos címlete most 214 forintot ér, nem nagy örömet jelenthet emberek számára. De ennek a törvényjavaslatnak azt a szándékát mindenképp dicséretesnek tartjuk, pozitívan értékeljük, hogy a kárpótlásra jogosultak ismét választhatják, kevés adminisztratív kötelezettséggel választhatják az életjáradéki formát a kárpótlási jegy helyett. Azt semmiképp sem, hogy a Rákosi-kor munkaszolgálatosait kizárták ebbõl a lehetõségbõl.
Itt fölvetõdik a kérdés: van egy bizonyos összeg az ország részére. Ez a törvényjavaslat azt mondja, a mostani javaslat, ha elfogadásra kerülne, körülbelül 20 milliárd forintba kerülne az országnak. Nem lehet így felfogni azt a kérdést. Amikor 16 millió forintos végkielégítések vannak, különbözõ kedvezményezettek, az állam - önök, szocialista érzékenységre nemigen szert tevõ képviselõk és kormányzat - elnézi a korábbi menedzser-szerzõdéseket és mindent, amit a '88. évi VI. számú törvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény megengedett ennek az országnak, ezeket a rabló-kapitalista vonásokat, amelyek ma az országban élnek, nem tudják megérteni a társadalom bizonyos csoportjai. Azt a diszkriminációt, hogy - még egyszer célzok rá - a kommunista korszak kedvezményezett tábornokai, tisztjei, akik gyakorlatilag õrizõk voltak, a pandúrok, azok a személyek még most is tízszer-tizenötször több nyugdíjat kapjanak, mint azok a szerencsétlen, rongyokba burkolt munkaszolgálatosok.
Ezért nem tudja a Független Kisgazdapárt így támogatni ezt a törvényjavaslatot, s kérem a tisztelt kormánypárti képviselõket is, hogy õk is így gondolják meg, és ezt csak átdolgozás után lehet újra tárgyalni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)