ASZÓDI ILONA KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az a törvényjavaslat, ami most elõttünk van, "A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról" címû, ez egy jelentõs törvényjavaslat, annak ellenére, hogy szám szerint elég kevés embert érint az országban. Azért jelentõs, mert a természetvédelemrõl van szó, és a természetvédelem kérdése pedig kardinális kérdés Magyarországon, fõleg Magyarországon, ahol eddig ezzel a kérdéssel nem foglakoztunk a súlyának megfelelõ mértékben.
Ez a törvényjavaslat azonban olyan hibákat rejt magában, amilyeneket - ezt el lehet mondani - nagyon sok törvényjavaslat. De sajnálatos, hogy éppen a természetvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslatot nem sikerült olyan szellemben megfogalmazni, amely kielégítette volna, mégpedig egyöntetûen, a különbözõ munkabizottságokat, a képviselõházat.
Nem véletlen, hogy megoszlottak a vélemények, tudniillik maga a törvény szelleme olyan, amirõl úgy gondolom, sokunk számára elfogadhatatlan. Kicsit elõrébb megyek. Ugye, tudjuk mindannyian: az Alkotmánybíróság határozata kimondja, hogy a természet védettségének szintjét nem lehet csökkenteni. Azt hiszem, ezt mindannyian el tudjuk fogadni. Vajon ez a törvényjavaslat ebben a szellemben íródott-e?
A törvényjavaslat maga azokkal szemben, akik védik a természetet, kifejezetten bizalmatlan. Azt gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslat, amely bizalmatlan azokkal szemben, akik a természetben élnek, ott dolgoznak, alkalmatlan arra, hogy a természetet magát megvédje. Azt gondolni, hogy a paraszt, aki a földeken gazdálkodik, a természetnek, a természet állagának a megrontója, elpusztítója lenne, ez egy olyan tévedés, ami egyszerûen megengedhetetlen. Megengedhetetlen azért, mert mindannyian tudjuk, hogy a parasztember, legközelebb állva a természethez, szereti a környezetét, szereti a földjét, az õt körülvevõ erdõt és legelõt, mezõt. S azt gondolom, súlyos vétek, súlyos tévedés azt gondolni, hogy éppen a parasztemberek fogják majd a természetet tönkretenni.
Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy mindig, mindenütt, ahol az emberek a törvényt betartják, lesznek olyanok is, akik nem fogják betartani - lesznek a parasztság körében is ilyenek. De hadd kérdezzem meg: vajon, ha állami tulajdonba kerülnek, ha a nemzeti parkok tulajdonába kerülnek, ott nem emberek lesznek? Ott nem történhet meg hasonló dolog? Tehát nem történhet meg az, hogy a nemzeti parkban is lesznek majd olyanok, akik megszegik a törvényt? Azt gondolom, ez mind a két helyen elképzelhetõ.
A másik probléma az, hogy ez a törvény a nemzeti parkok peremén lévõ területek kérdését rendezi. Ha nem sikerül az ott élõ emberek megelégedésére rendezni ezt a kérdést, abból nagyon komoly és súlyos problémák következnek, pontosan a természetvédelemre vonatkozóan. Tudniillik elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan helyen komolyan lehet gondolni a természetvédelmet egy nemzeti parkban, ahol azt ellenséges, a természetvédelemmel szemben álló, dacos, azt nem akaró vagy éppen a természetvédelmi törvény által érdeküket nem kellõen figyelembe vevõ emberek és közösségek veszik körül.
Én tehát mindenképpen azt javasolnám, hogy ezt a törvényt ilyen formában semmiképpen se fogadjuk el, hiszen nem érdekünk, hogy a természetvédelem sérüljön azáltal, hogy azt olyan emberek veszik körül, akik elégedetlenek, akik nem tudják elfogadni a természetvédelemre vonatkozó törvénykezést.
Azt hiszem, azzal is egyet lehet érteni, hogy a természetvédelemben prevencióra van szükség, tehát meg kell elõzni a környezeti károkat. Nekem meggyõzõdésem, hogy a környezeti károkat semmilyen más módon nem lehet megelõzni, mint úgy, ha a törvényeket végrehajtjuk és a végrehajtást ellenõrizzük. Ebben a dologban nem vagyunk erõsek ma Magyarországon, más törvények vonatkozásában sem, de ha ez a természetvédelemben is így fog zajlani, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy nem számíthatunk preventív természetvédelemre. Ha ugyanis a természetvédelmi hatóság ott van, rendszeresen jelen van és képviseli a törvényt, akkor a lakosság pontosan fogja tudni azt, hogy figyelnek rá, hogy azokat a szabályokat, amelyeket az õ érdekében is hoztak, be kell tartani, azokat van, aki betartatja, és ráadásul - ez nagyon-nagyon fontos - ezek a törvények mindenkire egyformán vonatkozzanak - mert ez sincs mindig így.
További probléma a törvénnyel maga a megfogalmazás módja. Errõl már többen beszéltek itt az általános vita kapcsán. Sajnos nem úgy fogalmazódott a törvény, hogy ez érthetõ legyen azok számára, akiknek szól. Ha ez a parasztemberekhez is szól - és mindenképpen hozzájuk is szól -, azért úgy gondolom, igyekezni kellett volna legalább olyan megfogalmazásban írni, hogy nagyjából érthetõ legyen.
(19.50)
Megmondom õszintén, hogy a különbözõ üléseken, ahol errõl a törvényrõl vitáztunk és beszélgettünk, nagyon sokan egyszerûen nem értették adott esetben, pontosan mit is akar a törvény, mirõl szól maga a passzus. Több ilyet tudnék idézni, például a 3. § is ilyen, az 5. § is ilyen. Többen összejöttünk, és nagyon nehezen tudtunk rájönni, hogy egyáltalán mit ért alatta a törvényalkotó.
Arról van szó, hogy a védett természeti területek egy nagyobb részét az állam kisajátítaná. Természetesen szükség van a kisajátításra, hiszen a kisajátítás lehetõséget ad arra, hogy bizonyos fokozottan védett területeken a természetvédelem hatékonyabban történjen, hatékonyabban folyjon. Azonban meggyõzõdésem, és sokunk meggyõzõdése: a kisajátítás nem az egyetlen lehetõsége annak, hogy természetvédelmet folytassunk. Meg vagyok gyõzõdve arról is, hogy nem az állami tulajdon az az egyetlen tulajdonforma, amelyben természetvédelmet lehet folytatni. Úgy gondolom, azután, hogy 40-50 éven keresztül túlnyomórészt állami tulajdon közepette éltünk és a gazdaságunk is e szerint mûködött, öt év elteltével súlyos feledékenység azt gondolni, hogy az állami tulajdonban majd jobban fognak menni a dolgok, mint mondjuk a magántulajdonban. Nem errõl szól a dolog, nem az a lényeg, hogy milyen tulajdonban van, hanem, hogy milyen szabályok vonatkoznak az adott területre. Hadd térjek ki erre a kérdésre! Vajon milyen szabályok vonatkoznak arra, hogy hogyan védjük a természetet? Ki volt, aki eddig is megfogalmazta ezeket a szabályokat? Nem tudok errõl. Egyetlen paraszt engem nem tudósított arról, hogy kézbe kapott volna valamifajta leírást arra vonatkozóan, hogy milyen természetvédelmi szabályokat kell betartani. Ilyen nem forog közkézen, pedig szükség van rá. Tudniillik nagyon-nagyon sok fórumot tartottam, nagyon-nagyon sok emberrel beszéltem, és bizony egyetlenegyszer föl nem merült annak a kérdése, hogy a természetvédelemre nincs szükség. Minden fórumon, ahol parasztemberek jelen voltak, megértették, elfogadták a természetvédelem szükségességét. Szükségesnek tartották azt, hogy megkapják pontosan, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, mi az, amit majd megkövetel tõlük a hatóság, de abba nem tudnak beleegyezni, hogy ez feltétlenül és minden esetben a kisajátítással együtt járna. Ezzel én magam sem tudok egyetérteni.
Nem beszélve arról, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza a kisajátítás keretidejét. Ez a keretidõ öt, illetve tíz év. Nagyon szívesen megkérdezném a törvény alkotójától, hogy hogyan gondolta ezt a dolgot. Tíz éven keresztül gyakorlatilag magántulajdonban lenne, illetve használatban lenne ez a terület. Ez alatt az idõ alatt nyilvánvalóan gazdálkodás folyik ezen a területen. Ez alatt az idõ alatt be kell tartani a természetvédelmi szabályokat. Ha tíz éven keresztül az illetõ tulajdonos vagy a tulajdonlásra jelölt betartja ezeket a szabályokat, akkor szeretném föltenni a kérdést, mi szükség van a kisajátításra. Ha tíz éven keresztül lehetséges megvédeni a természetet, akkor minek kisajátítani ezeket a földeket? Azonban ha tíz éven keresztül, ez alatt a hosszú-hosszú idõ alatt nem sikerül, netán szabályszegõ az illetõ, nem bír vele a természetvédelmi hatóság, akkor pedig megkérdezem, hogy mi lesz ebbõl a területbõl tíz év múlva. Tehát egyáltalán nem tudok ezzel a keretévvel sem egyetérteni.
Módosító javaslatokat fogalmaztunk a mezõgazdasági munkacsoportban, és ezek között a módosító javaslatok között az is szerepel többek között, hogy lehetõség legyen a magántulajdonban tartás mellett osztatlan közös tulajdonba vételre. Ezt azért mertem a magam részérõl javasolni, mert mint mondtam, sok fórumon vettem részt, és ezeken a fórumokon felmerült ez a kérdés, és a parasztok számára kompromisszumként elfogadható. Amennyiben ez elfogadható lenne az elõterjesztõnek és a parlament számára is, az a költségvetést nagyon sok költségtõl kímélné meg, és nagyon sok dühös embertõl kímélné meg a nemzeti park, illetve a természetvédelem saját magát. Mindkettõ nagyon fontos, és nagyon fontos lenne az is, hogy ez a megkímélt pénz, illetve egy része átirányítható lenne a természetvédelmi effektív munkára. Tehát nem arra folyna ki, hogy kifizetjük az adott területeket, hanem a valódi természetvédelmi munkára folyna. Azt gondolom, ez kifejezetten elõnyös mindenkinek.
Egy dolgot még szeretnék megemlíteni. Nyilvánvaló, hogy már a törvény készítõje is érezte - hiszen a dologgal kapcsolatosan tájékozódtam -, hogy nem teljesen úgy sikerült ez a törvényjavaslat, ahogy az elvárható lett volna. Ennek hatására és bizonyos nyomásra belefogalmazódott a törvényjavaslatba, hogy bizonyos esetben - megfogalmazódik úgy, hogy tájidegen fafajú mesterséges vagy rontott erdõk -, amikor természetvédelemre kevésbé alkalmas területekrõl lenne szó, a miniszter egyetértésével mégis csak magántulajdonba lehetne adni ezeket a földeket. Ezt semmi egyébnek nem minõsítem, mint kiskapunak. Ez egy olyan kiskapu, amin megint csak nem a paraszt fog járni, hanem azok az emberek fognak járni, akiknek lehetõségük lesz rá. Azt hiszem, okom van a mai állapotokat tekintve azt gondolni, hogy bizony ezt a kiskaput megint csak olyanok fogják járni, akiknek esetleg a birtokában nem is ilyen rontott és kevésbé védett területek vannak, hanem ki tudja, valamilyen más szempontok szerint lehet majd dönteni. Tehát nem tartom jónak, hogy ilyen lehetõségeket iktatunk be, amivel csak néhány kivételezett ember tud majd élni. Ez ma, amikor óriási probléma a korrupció kérdése, óriási probléma minden vonatkozásban, akkor éppen a természetvédelem ügyébe ezt a kérdést ilyen formában semmiképpen nem kellene belevinni.
Arra kérem a tisztelt Házat - azok, akik még itt vannak, gondolom érdeklõdnek a téma iránt, és miután sokakkal beszéltem ebben a témában, tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan hozzám hasonlóan gondolkodnak -, tiszteljék meg ezt a törvényjavaslatot jó, jobbító szándú módosító javaslatokkal. Szükség van ezekre a módosító javaslatokra.
Csak azzal tudom zárni ezt a mai fölszólalásomat: bízom benne, hogy a gyakorlattal ellentétben ezúttal sokkal nagyobb nyitottsága lesz az elõterjesztõnek ezekre a módosító javaslatokra. Azért bízom ebben, mert erre több helyrõl jelzéseket is kaptam. Magam is módosító javaslatokkal próbálom ezt a törvényt elfogadhatóbbá tenni - még egyszer mondom: mindannyiunk érdekében és a természetvédelem érdekében egyaránt. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)