ASZÓDI ILONA KATALIN (MSZP): Borzasztóan sajnálnám, ha a felszólalásom bárkiben azt a képzetet keltette volna, hogy én nem a természetvédelem érdekében szóltam. Meggyõzõdésem, hogy a természetvédelem érdekét szolgálja az, ha a parasztság, a természetvédõk, az igazgatóság és annak dolgozói egymással jó viszonyban vannak. Ehhez pedig az kell, hogy olyan törvény szülessen, amely mindkettõjük érdekét szolgálja. Én nem buzdítottam senkit arra, hogy a törvényt ne fogadja el! Én azt mondtam, hogy erre a törvényre nagy szükség van, azonban nem ilyen formában, e törvény szellemét módosító javaslatokkal meg kell változtatni.
Továbbá azt is mondtam, hogy a természetvédelem számára nem az egyetlen lehetõség a magántulajdonba adás, de azt is elmondtam, hogy van erre szükség. (Közbeszólás a bal oldalról.) Bocsánat! Tehát a természetvédelem számára nem az egyetlen lehetõség az állami tulajdonba vétel, erre azonban számos esetben szükség van. Ugyanakkor a tulajdonformák sokkal színesebbek annál, minthogy erre az egyre korlátozzuk le magunkat és azt gondoljuk, hogy ott védjük jól a természetet, ahol ezek a területek állami tulajdonba kerülnek.
Bizonyára Francz Rezsõ kollégám is pontosan tudja, hogy a nemzeti parkok is gazdálkodnak ezeken a területeken. Tehát 95 százalékban tulajdonképpen azokról a területekrõl beszélgetünk a törvényjavaslat vitája során, amelyeken jelenleg is gazdálkodás folyik, jelenleg is paraszt gazdálkodik rajta, és ha állami tulajdonba kerül, akkor is gazdálkodni fognak rajta, csak éppenséggel állami intézmény jóval bonyolultabb módon. Persze azon el kell gondolkodni, hogy ez jó-e vagy nem, adott esetben nyilvánvalóan jó lesz, más esetben nem. Azonban hagyjuk már meg a parasztnak, hogy eldönthesse, vállalja-e ezeket a korlátokat vagy nem. Tudniillik én azt tapasztaltam, hogy a paraszt nagyon sok esetben vállalja ezeket a korlátokat, és ahol vállalja, ott pedig legyen õvé a föld. Köszönöm szépen. (Taps.)