DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A kormány megszorító intézkedéseinek jó részét megakadályozó alkotmánybírósági döntések kapcsán se szeri, se száma azoknak a nyilatkozatoknak, megnyilatkozásoknak, amelyek kormányzópárti oldalról azt igyekeznek bizonyítani, hogy az Alkotmánybíróság kiszámíthatatlan, és ezért követhetetlen a jogalkotó számára.
Én úgy vélem, a vitában bebizonyosodott, hogy ennek az ellenkezõje igaz, és aki tanulmányozza az Alkotmánybíróság korábbi ítéleteit, illetõleg a most hozott ítéleteket, az csakis úgy foglalhat állást, hogy az Alkotmánybíróság - amely több mint másfél tucat alkotmányellenességet talált a Bokros-csomagban - valamennyi alkotmányellenesség vonatkozásában hû volt korábbi döntéséhez, és erre az ellenzék a parlamenti vitában rendre rá is mutatott. Sajnos az ellenzéki érvekre a kormány csak kevés figyelmet tanúsított, és az ellenzék számarányához képest kétségkívül nagyobb - és jelentõsen nagyobb - parlamenti szerepvállalását obstrukciónak minõsítette. Emlékeztetnék arra, amikor az MSZP frakcióvezetõje adatokkal is szolgált arra, hogy a parlamenti ellenzék milyen nagymértékben vett részt ebben a vitában, és ezt feddõleg tette. Szekeres Imrétõl tudjuk, hogy az MDF 18 óra 30 percet, az MSZP 8 óra 32 percet, a Fidesz 7 óra 28 percet, a KDNP 5 óra 20 percet, az SZDSZ 5 óra 18 percet, a Kisgazdapárt pedig 4 óra 9 percet használt fel az össz-tárgyalási idõbõl. Ez mind igaz; viszont az ellenzék ezalatt megfontolandó érveket sorakoztatott fel, többek között felhívta a figyelmet a javaslat alkotmányellenes részeire.
Sajnos ezek az érvek süket fülekre találtak. Jellemzõ, hogy a pénzügyminiszter mintegy 40 perces beszédében - amikor a vitában elhangzottakra válaszolt a szavazást megelõzõen -, az alkotmányellenességre és az ellenzéki érvekre vonatkozóan a következõ két mondatot szentelte: "Kihagyom azt a részt, amely a törvényjavaslat, a törvénycsomag alkotmányellenességérõl szól. Azt hiszem, ezt most az idõre való tekintettel nem érdemes elmondani". Úgy vélem, hogy érdemes lett volna, nemcsak elmondani, hanem foglalkozni is az ellenzéki érvekkel; mert az ellenzék érvekkel bizonyította, hogy például az Alkotmánybíróság korábbi ítéleteibõl egyértelmûen következik, hogy a gyes és a gyed nem vonható meg azoktól, akik ezeknek a juttatásoknak a tudatában vállaltak gyermeket. Hiszen a 62/1993-as alkotmánybírósági ítélet kifejezetten kimondja, hogy a jogállam védelme alá tartoznak a szerzett jogok, és a jogállamiság követelménye pedig - azt hiszem, ezt mindenki tudja - az alkotmány 2. §-a értelmében megfogalmazott alkotmányos követelmény.
Tisztelt Bíróság! (Derültség.) Tisztelt Országgyûlés! Ezek után úgy vélem, hogy valóban elképesztõ az a nyilatkozatsorozat, amelyben - az igazságügy- minisztertõl a miniszterelnökön keresztül a parlament elnökéig, de ugyanígy a szabaddemokrata Kis Jánostól Bauer Tamásig - úgy igyekeznek föltüntetni az Alkotmánybíróságot, mint hogyha az Alkotmánybíróság nem lenne következetes, és az Alkotmánybíróság ítéletei, döntései, alkotmányfelfogása nem lenne elõre látható. És különösen elképesztõ, hogy mindez egy kormánynyilatkozatban megfogalmazódik.
Úgy vélem, hogy nem másra kellene mutogatni, nem másra kellene hárítani a felelõsséget, hanem a kormánynak a saját tevékenységét kellene felülvizsgálnia. De nem úgy, hogy a kormánynyilatkozat vonatkozásában elhangzik, hogy a szabaddemokraták nem is tudtak róla, a szabaddemokrata miniszter nem tudott róla, aztán egymást cáfolják miniszterek és miniszterelnöki államtitkárok. Most végeredményben nem tudjuk, hogy a szabaddemokrata miniszterek egyetértésével vagy legalábbis hallgatólagos tudomásulvételével vagy szavazatával került-e sor erre a nyilatkozatra. Úgy vélem, nem is ez az elsõdleges, hanem az, hogy fel kell hagyni azzal a kormánypolitikával, amely a felelõsséget másra kívánja hárítani, amely egymásra és másra mutogat. És ehelyett valóban olyan politikát kell folytatni, amely a kormányzásra koncentrál, nem a belsõ hatalmi harcokra, és ennek során a felelõsséget nem másra hárítja, de a rossz döntések következményeit nem a társadalomra fogja hárítani, mert jó döntéseket, megfontolt, elõkészített döntéseket fog hozni.
Ezt várjuk a kormánytól. Amennyiben erre a kormány nem képes, akkor vonja le a következtetést, és ne másra hárítsa a felelõsséget. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)