GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Persze, itt bárkire bármit lehet mondani... Nagyon sajnálom, hogy így alakult a dolog. Õszintén mondom, nagyon sajnálom. Ebbõl az egészbõl az a tanulság, hogy ha valamit félre akarnak érteni, akkor azt félreértik. Megsajnáltam, és õszintén mondom, a legszívesebben visszavonnám az ügyrendi javaslatomat; nem azért, mert a tartalmát visszavonnám, hanem mert nem gondoltam volna, hogy ennyire személyeskedésbe fordul.
Az a legegyszerûbb, hogy Torgyán képviselõ úr egy szófordulatot kádárinak minõsít mintegy stíluselemként. Mondjuk, voltak Kádárra jellemzõ stíluselemek; az éppen, amelyet én mondtam, a legkevésbé sem. De ez egy más kérdés, ugyanis nem rendszerhez kötõdik egy-egy stíluselem, hanem személyhez. Azt hiszem, felesleges volt ebbe belemenni.
A másik dolog, amit Torgyán képviselõ úr észrevételezett, az az én kétperces megszólalásaim. Volt egy idõszak, amikor - tágan értelmezve a Házszabályt - olyan dolgokhoz is kértem hozzászólási idõt, amelyek nem tartoznak a bizottság illetékességi keretébe. Amióta ezt nekem éppen Kónya Imre szóvá tette, szigorúan tartom magam ahhoz, hogy csak a bizottságunk illetékességébe tartozó ügyben szólaljak meg. Úgy gondolom, hogy erre a Házszabály viszont lehetõséget ad, hiszen - ha jól emlékszem - a házbizottság úgy értelmezte az állandó bizottság elnökét, hogy az illetékes állandó bizottság elnöke. Ehhez tartom magam, és a továbbiakban is ekként szeretnék eljárni.
Visszatérve: azt akartam az indítványommal elérni, hogy a négy jelzõ, amely az ügy elõtt áll, egyenértékûen használva, kezelve vizsgáltassék meg. Az "országos jelentõségû", a "napirenden nem szereplõ", a "halaszthatatlan" és a "rendkívüli" közül néhány pontosan értelmezhetõ; tudni lehet, hogy melyik nem napirend elõtti vagy melyik az; tudni lehet, hogy mi a rendkívüli; és azt is lehet tudni, hogy melyik a halaszthatatlan. Az a halaszthatatlan, amelyik holnap, tegnap, elõzõ héten, jövõ héten, elõzõ hónapban, jövõ hónapban nem volna igazán megtárgyalható...