SÁNDORFFY OTTÓ, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt fontosnak tartja a biztosítóintézetek és a biztosítási tevékenység törvényi szabályozását. A kormány által beterjesztett törvényjavaslatot országgyûlési vitára alkalmasnak tartja, s jó alapnak arra, hogy - számos módosítással ugyan - végül is megszülessen a téma törvényi szintû szabályozása.
Engedjék meg, hogy ne vegyem sorra azt, amivel egyetértünk, hanem csak azokra a pontokra koncentráljak, ahol a Független Kisgazdapárt a törvényjavaslat módosítását kívánja.
Ezen területek legfontosabbika a biztosító ügyfelének érdekvédelme, a fogyasztóvédelem. A törvényjavaslat preambulumában elsõ helyen kerül említésre a biztosítottak érdekeinek védelme. A törvényhozó szívét öröm tölti el: lám, a kormány is szívén viseli az egyszerû emberek millióinak érdekeit, megvédeni igyekszik õket a gazdasági erõfölényben lévõ üzleti biztosítóktól, azok packázásaitól. A kormány tagjai is hallottak számtalan történetet késedelmes kártérítési fizetésrõl, kárbecslõk pimasz, lekezelõ viselkedésérõl, biztosítók ellen indított perekrõl, miután az ügyfél jogos kártérítési igényét elutasították.
(11.50)
Az õ fülükbe is eljutott, hogy vannak biztosítók, ahol egyfajta nyomás nehezedik a munkatársakra a nagyobb kárigények helybõl történõ elutasítására.
Természetesen mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az üzleti biztosítóknak nem kell megküzdeni a biztosítási csalókkal, akik valójában nem a biztosítót, hanem a kockázatközösséget igyekeznek kifosztani. De azt állítom, hogy a biztosítók nagyon gyakran egyfajta "lefárasztásos" taktikát alkalmaznak a kárt szenvedett ügyfeleikkel szemben.
Nézzük, mit ért a törvényjavaslat a biztosítottak érdekvédelmén! A 103. § (1) bekezdésének a) pontja a felügyelet feladatává teszi, no nem a biztosítottak érdekeinek védelmét, hanem azt, hogy elõsegítse a biztosítottak érdekeinek megóvását. Az érdekeinek védelme és ennek elõsegítése közötti különbség nem stilisztikai, hanem lényegi. A felügyelet tehát nem megvédi a biztosítottak érdekeit, hanem csak elõsegíti. Ez önmagában dicséretes és fontos, de - pestiesen szólva - nem az igazi. Keressük tehát tovább a törvényjavaslatban az érdekvédõt!
A 121. § (1) bekezdésében bukkanunk rá legközelebb erre - vagy valami hasonlóra. Eszerint a felügyelet a biztosítási szerzõdésekben érintettektõl a hozzá beérkezett írásos bejelentéseket köteles az érintett biztosítókhoz érdemi ügyintézésre továbbítani.
Mi lehet az írásos bejelentés? Talán egy ügyfél panasza a biztosítókra? S mit tesz a felügyelet? Az érintett biztosítóhoz érdemi ügyintézésre továbbítja. Mit köteles tenni a biztosító ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint? 30 napon belül érdemben kivizsgálja, mind az ügyfelet, mind a felügyeletet tájékoztatja.
Kérem, gondolják csak el! Adott egy üzleti biztosító, annak adott egy ügyfele. A két fél között vita támad, az ügyfél úgy érzi, hogy méltatlanul, igazságtalanul bántak vele. Igazságát keresve fordul a felügyelethez. S mit tesz a felügyelet? Továbbítja a panaszt a biztosítóhoz. A kör bezárult.
Ami ezután a törvényjavaslatban szerepel, az már kabaréba illõ. Ugyanezen paragrafus (4) bekezdése szerint ugyanis a felügyelet a panaszos ügyben a biztosítóktól hozzá visszaérkezett tájékoztatást gondosan tanulmányozza; amennyiben a tájékoztatás alapján a felügyelet az e törvényben foglaltaktól vagy a biztosítási feltételektõl való rendszeres és súlyos eltérést tapasztal, jogosult bizonyos intézkedésekre. Ha tehát a biztosító a konkrét eset kapcsán feljelenti magát a felügyeletnél, a felügyelet például bírságolhat. De kérem az igen tisztelt államtitkár urat, hogy ne becsülje le ilyen mértékben az üzleti biztosítók munkatársainak szellemi képességét. Aligha fogják önmagukat feljelenteni - de ha még meg is teszik, akkor sem görbülhet hajuk szála sem! Az említett bekezdés ugyanis azt mondja ki, hogy a felügyelet akkor jogos intézkedésre, ha rendszeres és súlyos eltéréseket tapasztal az e törvényben foglaltaktól vagy a biztosítási feltételektõl - márpedig az ügyfél panasza mindig konkrét és sosem rendszeres.
A felügyelethez forduló ügyfél tehát még azt sem tudja elérni, hogy - mint a 123. § (1) bekezdésének a) pontja fogalmaz - a felügyelet határidõ kitûzésével határozatban kötelezze a biztosítót az e törvényben, a biztosításra vonatkozó más jogszabályokban, továbbá a felügyeleti engedélyben meghatározott feltételeknek való megfelelésre. Megismétlem kissé vulgárisabban: a törvényjavaslat szerint az ügyfél jogos panasza arra sem lehet indokolt, hogy a felügyelet a törvény betartására kötelezze a biztosítót.
A biztosítottak érdekvédelmérõl én mindössze ennyit találtam; talán az igen tisztelt államtitkár úr majd rámutat arra, ami a figyelmemet elkerülte. De arra kérem, ne azzal érveljen, hogy az ügyfelek érdekvédelmét elsõsorban a szolvenciakontroll jelenti, vagy az, hogy az üzleti biztosítót az állam különös gonddal vigyázza, s ezzel mintegy garantálja a biztosítók érdekvédelmét. Ez engem nem gyõz meg!
E felfogás szerint a pénzügyminiszter úr elégedett lehet magával: lám, milyen jól megoldottuk a biztosítottak érdekvédelmét! Egyetlen biztosító ellen sem indul felszámolási eljárás, sõt még olyan sem volt, amely ennek közelébe került volna. Csakhogy a civilizált országokban nem ezt nevezik a biztosítottak, a fogyasztók érdekvédelmének! A gépjármû-biztosítást, lakásbiztosítást vagy életbiztosítást kötõ állampolgárokat nem az érdekli, hogy esetleg kárukat a biztosító egyáltalán ki tudja fizetni, mert kérem, ezt természetesen magától értetõdõnek tekintik. Ha ez egyáltalán felmerülne, a polgárok nem kötnének biztosítást. Az állampolgárok olcsó, könnyen elérhetõ biztosításokat kívánnak, s ha káruk keletkezik - vagy a biztosítók szóhasználatával bekövetkezik a káresemény - akkor gyors, méltányos, igazságos ügyintézést kívánnak.
Amit a Független Kisgazdapárt a törvényjavaslat egyik legnagyobb gyengeségének tart, az a fogyasztói érdekvédelem elõbbiekben bemutatott teljes hiánya. Ezért javasoljuk, hogy kerüljön be a törvénybe egy új intézmény, amely a magyar jogban már hagyománnyal, bár rövid hagyománnyal rendelkezik, ez pedig a biztosítási ombudsman. A nemrég elfogadott lengyel biztosítási törvénybe is bekerült ez az intézmény. Úgy gondolom, hogy az ombudsman, a biztosítottak érdekeit védõ országgyûlési biztos a felügyelet költségén mûködhetne, s hozzá jutna el minden, a biztosításra, a biztosítókra vonatkozó panasz. Az ombudsman e panaszokat kivizsgálná, jogi segítséget nyújtana a bírósághoz fordulóknak, nyilvántartaná és elemezné a biztosítással kapcsolatos peres ügyeket, és ezek tapasztalatait ajánlások formájában a szükséges jogi szabályozások, változtatások ürügyén a pénzügyminiszter úrnak továbbítaná.
Szeretném világossá tenni, hogy javaslatom nem biztosítóellenes, sõt nagyon szeretném, ha az üzleti biztosítók támogatnák e gondolatot. Mert az ombudsman nemcsak a jogos igazságukat keresõ polgároknak adna segítséget, de a jogtalan igényüket érvényesíteni kívánók ellen is fellépne, mert az utóbbi esetben nemcsak arról van szó, hogy az ügyfél áll szemben a biztosítóval, hanem a jogtalan igényt érvényesíteni kívánó ügyfél a kockázatközösséggel.
A piaci versenyben csak akkor szabad hinni, ha a polgároknak megvan a szabadsága, hogy tájékozódjanak a piacon, de ezt a tájékozódást támogatni kell. A biztosítási termékek könnyen elérhetõ nyilvánossága az, ami segítené a választást, ami valóra váltaná az egyébként csak lózungszerû kijelentést: piaci verseny van.
Kinek legyen feladata a biztosítási termékek nyilvánosságát, összemérhetõségét biztosítani? Ez fogós kérdés. Németországban volt módom belelapozni a Warrentest Alapítvány biztosítási termékeirõl szóló kiadványba, ahol a lakásbiztosítástól a gépjármû-biztosításon át a különbözõ élet-, nyugdíj-, balesetbiztosításokig hosszú táblázatokba voltak foglalva a biztosítótársaságok ajánlatai.
(12.00)
A legkedvezõbb és a legelõnytelenebb ajánlat közt 25 százalék differencia volt. Németországban ha egy polgár biztosítani akar, akkor elõbb megnézi ezeket a táblázatokat és a saját magára szabottat kiválasztja belõle.
A második nagy, átgondolásra váró terület a módozat-engedélyezés. Egyet tudunk érteni azzal, hogy a módozatok zömének terjesztése a törvény életbelépésétõl kezdve nem lesz engedélyköteles. Az engedélykötelezettség '99. január 1-tõl végképp megszûnik. Mondhatjuk, hogy döntsön a piaci verseny.
De egy dolgot meg szeretnék jegyezni: azoknál a biztosításoknál, amelyek bizonyos adókedvezményt élveznek, igenis joga és kötelessége legyen a parlamentnek beleszólni, illetve a felügyeletnek, hogy kinek adják ki. Azt hiszem, nagyon sok felesleges vitának és félreértésnek vennénk elejét.
Nem szorosan a tárgyhoz tartozik, de az adókedvezményekhez kapcsolódik a preambulum szerint e törvény többek között a befektethetõ alapok bõvítése érdekében: nem hiszem, hogy a befektethetõ alapok bõvítése szerepet játsszon, hogy egyáltalán szempont kell a biztosítási törvény megalkotásakor. Sõt kijelentem: ez szempontként is csak huszadrangú lehet.
A biztosítóintézetek tevékenységének súlypontjában a kockázati közösség megszervezése kell legyen, amihez képest befektetési tevékenységük háttérbe szorul, mint egy szükséges rossz. Ha már az ügyfelek díjat fizetnek, mégse álljon betétszámlán. Mert amire ez a passzus vonatkozik, tudjuk mindannyian jól, az élet- és nyugdíjbiztosításoknak járó adókedvezmény. Az adókedvezmény azoknak jár, akik valójában nem is biztosítást, hanem egy takarékkönyvet vásárolnak. Vagyis olyan tevékenységre jár adókedvezmény a biztosítóknak, ami nem is, illetve csak elhanyagolható mértékben biztosítás, a szó klasszikus értelmében sokkal inkább pénzintézeti tevékenység. Egyszerû takarékbetétkönyv- váltás. Bár ennek a takarékkönyvnek van néhány specialitása.
Meggondolandónak tartom, hogy adókedvezmény olyan biztosításoknak járjon inkább, amelyek bizonyos szociálpolitikai funkciókat látnak el. Például szülõk tartós betegsége, megrokkanása, halála esetén nyújtanak szolgáltatást. Ezt a polgárok társadalombiztosítástól egyre kevésbé remélhetik, s ez ténylegesen biztosítási tevékenység lenne, ami megérdemelné az adókedvezményt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)