DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kicsit kénytelen leszek átfogalmazni a miniszter úr számára föltett interpellációs kérdést, a lényeg azonban nem változik.
Szeptember 12-én egy napirend elõtti vita zajlott le, amelyben Csépe Béla képviselõtársunk követendõ példaként említette meg Eötvös József és Klebelsberg Kunó nevét. Az államtitkár úr a kormány részérõl szólalt meg a vitában és elhatárolta magát Klebelsberg Kunótól, összefüggésbe hozva õt a levente mozgalommal. A levente mozgalom megítélése nem tartozik jelen interpellációnk tárgyába, az azonban egyértelmû számunkra, hogy a magyar közoktatásért és kultúráért felelõs minisztérium második embere nem teljesen ismerte vagy ismeri a minisztériuma múltját. Ez önmagában nem tragédia, a veszteség - azt hiszem - az államtitkár úré. De a veszteség szélesebb körû is lehet, hiszen, ha nem ismerjük a példát, az elõdök példáját, akkor nem is tudunk fölnõni hozzá.
A történelem az élet tanítómestere, ez a XX. század történelmére is igaz. A pártpolitikai csatározásoktól mentes, a mainál nehezebb gazdasági körülmények között dolgozó kultuszminiszter olyan fejlõdés megindítója volt, munkáját olyan emberséggel végezte, hogy emléke ma is él. Nekem módomban volt emléktáblát is avatni Szegeden a tiszteletére, példának választani õt annak megtiszteltetés, akinek a politika megadta a lehetõséget, hogy nyomdokába lépjen.
Államtitkár úr, megváltoztatott kérdésem arra vonatkozik, megtárgyalta-e ön ezt a kérdést a miniszter úrral, egyeztetett kormányzati álláspontot képviselt-e vagy csak a vita hevében elhangzott megjegyzésrõl volt szó? Köszönöm figyelmüket és kérem válaszát. (Taps a jobb oldalon.)