GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Bizottságunk egy héttel ezelõtt tárgyalta a benyújtott módosító javaslatot, és viszonylag rövid idõ alatt egyöntetû álláspontra jutott.
Nem vitatva, hogy a módosító javaslat olyan szándékot takar, amely a valósághoz igazítja a kialakult viszonyokat, ezért tehát szükséges, - ebben nem alakult ki közöttünk vita, és ahogy államtitkár úr iménti expozéjában említette is, az új kormány megalakulásával tavaly megszûnt egy olyan pozíció, ami szükségessé teszi azt, hogy ezt a változást átvezessük a törvényben. Erre a múlt esztendõben nem volt szükség, egyszerûen azért, mert a múlt esztendõben az egyeztetõ bizottság még mûködött, döntéseit meghozta. Az új kormányra voltaképpen az maradt, hogy a korábban meghozott döntéseket végrehajtsa.
Az idén újra szükségessé vált a bizottság munkája, és - ahogy az imént már elhangzott - a régi jogszabály szerint új felállásban is tudott mûködni a bizottság, de valóban szükséges átvezetni a változást. Ez legelõször májusban került szóba, és akkor sürgõsnek is tetszett, hogy munkába vegye az Országgyûlés ezt a módosító javaslatot. Ám az idény végén olyan sûrûvé vált az Országgyûlés munkája, hogy õszre maradt a módosító javaslat megtárgyalása.
És itt kezdõdtek azok a bajok, amelyeket a bizottsági ajánlásban jeleztem, hiszen a nyár folyamán a miniszterelnök úr az érintett történelmi egyházak vezetõivel folytatott tárgyaláson megállapodott abban, hogy az 1991. évi XXXII. törvényt voltaképpen újra munkába kell venni, hiszen megfogalmazódik egy elég lényeges elem, hogy ugyanis tízrõl húsz esztendõre kellene emelni a végrehajtást, és ilyen szellemben az egyházak maguk felülvizsgálják a korábban beadott listákat, megnézvén, melyek azok a korábban visszakért ingatlanok, amelyeket természetben kérnek vissza, melyek azok, amelyekért kárpótlást, kártérítést kérnek. Ma már nyilvánvaló, hogy néhány hónapon belül újfent munkába kell vegyük az 1991. évi XXXII. törvényt.
Törvényalkotói szempontból gondolta úgy a bizottság, hogy meggondolandó volna az Országgyûlés számára, hogy esetleg ne most - és értesülvén arról, hogy idõközben módosító javaslatok is érkeztek hozzá, ez inkább alátámasztja az ott elhangzottakat és az ebben kialakult konszenzust -, hanem a következõ néhány hónapon belül elénk kerülõ törvényjavaslattal együtt módosítsuk az 1991. évi XXXII. törvényt az egyházi ingatlanok visszaadásáról.
Azt hiszem, leginkább ez felel meg a parlamentarizmusnak. Nem hibáztatom a kormányt, nem hibáztat a bizottság egyetlen szereplõt sem. Egész egyszerûen így alakultak a dolgok. De ha már így alakultak, akkor az a bizottság javaslata - és ezzel szeretném megerõsíteni a bizottság ajánlását -, hogy a jogelvek, a jogbiztoság miatt ugyanazt a törvényt néhány hónapon belül ne módosítsa kétszer a parlament, ezt ne kövessük el.
Végezetül még egyszer mondom: nem tartalmi kifogása volt a bizottságnak a módosító javaslat ellen, hanem törvényalkotási szempontból élt a maga elgondolásaival, és ezt terjesztette a Ház elé. Kérem, eszerint ítéljék meg a módosítást.
Köszönöm szépen. (Taps.)