DR. RASKÓ GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársak! A Magyar Demokrata Fórum hasonlóan pozitívan értékeli és üdvözli ezt a törvényjavaslatot - lévén mindenképpen történelmi, legalábbis gazdaságtörténeti jelentõségû azáltal, hogy a forint konvertibilissé tételéhez vezetõ úton egy nagyon nagy lépést teszünk elõre.
Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat vitára és elfogadásra is általában alkalmas, mégis szeretnénk néhány aggályunkat is közölni a képviselõtársakkal, ami elsõsorban nem a törvény normaszövegével, nem a koncepciójával kapcsolatos, hanem azzal, hogy egy ilyen törvényt el lehet fogadni, de egy ilyen törvényt és annak szakaszait be kell tudni tartatni - és itt vannak aggályaink, hogy vajon ma a magyar gazdaság, a pénzügyi szféra elõször is technikailag van-e olyan fejlett, hogy ezt a törvényt valóban következetesen be lehessen tartani.
Mindjárt kezdeném az elsõ észrevételemmel, ami gyakorlatilag a feketegazdasághoz kapcsolódik.
(16.20)
A törvény úgy fogalmaz, hogy a devizahatóságnak lehetõsége van arra, hogy állandó hatósági ellenõrzést végezzen. A bevezetõben, a 33. pontban meg is jelöli ezt a hatóságot: a Magyar Nemzeti Bankot. Úgy gondolom, hogy a Nemzeti Bank apparátusa - sem a személyzet állománynagyságát, sem technikai fölszerelését illetõen - nincs abban a helyzetben, hogy ezt az ellenõrzést preventív módon meg tudja tenni. Utólagos beavatkozásnál - amikor az átváltott devizának már hûlt helye van, mert valamelyik országba át van utalva - bizony maximum tényeket lehet megállapítani, de ez a vizsgálat sokat nem fog érni.
Itt arra szeretnék utalni, hogy Magyarországon, amely minden bizonnyal a közép-európai térség egyik legstabilabb gazdasággal rendelkezõ országa, más kelet-európai állampolgárok - akik különbözõ üzleti tevékenységüket hozzák át Magyarországra - rendkívül kedvezõ feltételeket élvezhetnek egy ilyen törvény elfogadása után a forint, illetve egyéb, más, nem biztos hogy legális vállalkozások bevételének konvertibilis devizává történõ transzferálásával és ennek az összegnek a kiutalásával. Az, hogy mind a belföldiek, mint a külföldiek vállalkozásaikat illetõen szabad átválthatósággal bírnak majd, ez a spekulációt mindenképpen fel fogja erõsíteni az elkövetkezendõ idõszakban. Természetesen nem az a célunk, hogy emiatt egy törvényjavaslatot elutasítsunk, de úgy gondoljuk, hogy az illetékes hatóságoknak erre föl kell készülniük, különösen akkor, amikor a feketegazdaságnak Magyarországon ilyen nagy súlya van, és ilyen nehezen tudunk ellene harcolni.
Üdvözöljük egyébként a törvényjavaslat azon filozófiáját és azon szándékát, amely a forint konvertibilissé tételéhez vezetõ úton gyakorlatilag fontos pontot jelent. Azt gondoljuk - és itt egyetértek Bauer Tamás képviselõtársammal -, hogy az a korlátozás, amely a természetes személyekre vonatkozik, igazából értelmetlen, ugyanis azoknak az állampolgároknak, akiknek ennél jóval több - tehát mintegy évi 1500-2000 dollárnál több - devizára van szükségük, azt minden további nélkül be fogják tudni szerezni. A magyar lakosság döntõ hányadának ennek az összegnek az esetleges megvásárlása is igen komoly gondokat fog okozni, tehát van egy természetes korlát a kereslet oldalon. Aki pedig nagyobb összeget vált be, az úgyis gazdasági társasági, tehát jogi személyiségû társasági formában teszi. Tehát mi is úgy gondoljuk, hogy ez a korlátozás különösebb plusz biztosítékokat ezen a területen nem fog adni.
Hangsúlyozni szeretnénk: az, hogy lesz egy korszerû devizatörvényünk, az önmagában véve üdvözlendõ, de nem biztos, hogy önmagában oly sokat fog adni, ha a makrogazdasági feltételek és más törvények ezzel a törvénnyel nincsenek összhangban. Úgy gondolom, hogy a devizáról szóló törvényt az értékpapírtörvénnyel, a befektetéseket szabályozó törvényekkel, a pénzintézeti törvénnyel mindenképpen összhangban kellene tárgyalni és együtt kellene elfogadni, ezek között nagyon logikus és szoros összhangnak kell lenni.
A kérdés az, hogy ezek a törvények, törvényjavaslatok vagy -tervezetek milyen állapotban vannak. Úgy tudom, hogy a pénzintézeti törvény még ugyancsak alapos átdolgozásra szorul, és várjuk az értékpapírtörvény tervezetét is.
A továbbiakban arra szeretnék utalni, hogy ez mindenekelõtt bizalmi kérdés. Mind az ország lakosságának, mind a vállalkozói szférának azzal a bizalommal kell rendelkeznie az ország gazdasági fejlõdése, jövõje iránt, amelyet jelen pillanatban nem nagyon látok. Egy ennyire liberális devizatörvény egész biztosan szabad fantáziát és szabad teret enged különbözõ vállalkozói kezdeményezéseknek akkor, ha a forint értékállóságát nem látják biztosítva; akkor, ha inflációs várakozások - melyek napjainkban bizony jogosak - fennmaradnak; és akkor, ha a kormány gazdaságpolitikája nem kiszámítható, nem konzekvens, és nincs meg az a stabil közép- és hosszú távú program, amelyhez nemzetközi szervezetek is pozitív áldásukat adják, vagy legalábbis olyan irányban formálják véleményüket, amely azt sejteti, hogy ezt a gazdaságpolitikát és a kormánynak ezeket a pénzügyi gazdasági intézkedéseit el tudják fogadni és azt támogatni tudják.
Ha mindez nincs meg, ha a külföldi befektetõk szemében Magyarország továbbra is ebben a bizonytalan állapotban marad, akkor nagyon nagy a veszélye annak, hogy a túlságosan liberálisra sikerült devizatörvény egy olyan spekulációt eredményez, amelyet utána a Nemzeti Bank súlyos milliárdokkal kell hogy ellensúlyozzon. Ezért az a legfontosabb a számunkra, hogy a törvény bevezetésével párhuzamosan a kormány valóban olyan konszenzuson - a két koalíciós párt és a társadalom konszenzusán - alapuló gazdaságpolitikai programmal jöjjön elõ, amely oldja ezt a feszültséget, enyhíti vagy csökkenti azt a bizalmatlanságot, amely ma a kormány gazdaságpolitikájával szemben megvan. Ha a kormány ezeken a területeken elõre tud lépni, ha ennek a gazdasági stabilitásnak az alapjai mindenki számára láthatóak és hihetõek lesznek, akkor ez az egyértelmûen liberális devizatörvény valóban meg fogja állni a helyét a magyar gazdasági törvények között.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)