CSÉPE BÉLA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A devizáról szóló törvényjavaslatot több szempontból kívánjuk értékelni. Alapjában azonban három oldalról: múltunk, jelenünk és jövõnk függvényében. E két utóbbinál elsõsorban azt kell vizsgálnunk, hogyan illeszkedik gazdaságpolitikánkba, európai integrációnk folyamatába, hogyan függ össze társadalmi feszültségeinkkel, mi benne a kockázat. Mindezek alapján kívánunk állást foglalni hasznosságáról és támogatásáról.
(16.50)
Múltunkra tekintve a törvényjavaslat várva várt nagy jelentõségû elfogadása és megfelelõ funkcionálása valóban mérföldkõnek tekinthetõ.
Emlékszünk még Mindszenty József bíboros hercegprímás perére, akit többek között deviza-bûncselekményért ítéltek el teljesen alaptalanul, de jellemzõen az akkori helyzetre. A drótkerítések mellett a devizagazdálkodás is falat emelt belföld és külföld közé. Késõbb megérlelõdött az a felismerés, hogy egy ilyen nyitott gazdaságban a forint és a devizamozgások összekapcsolása elkerülhetetlen. Amíg azonban a hivatalos árfolyamot nem a piac, hanem a központi akarat szabta meg, még igen messze voltunk a kibontakozástól. Ugyanakkor eladósodásunkhoz nagymértékben hozzájárult, hogy a magyar vállalatok elõszeretettel építettek be nem konvertibilis exportukba konvertibilis valutáért vásárolt anyagot és alkatrészt.
A valós devizahelyzet ismerete nélküli gazdálkodás vezetett aztán ahhoz a csõdtömeghez, melynek terheit ma is nyögjük. A szabadság korszakának beköszöntése máig sem tudott elszakadni az öröklött tehertõl, sõt a gazdasági helyzet, az életszínvonal romlása még múltbeli nosztalgiákat is ébreszt. Ezért is van az, hogy egy ilyen, régen álomnak tûnõ törvény ma már nem okoz osztatlan lelkesedést, a létminimum alatt vagy táján élõ széles tömegeket nem lelkesíti az, hogy ezentúl a gazdagabbak immár könnyebben jutnak valutához. Gazdasági szempontból pedig a kétségtelenül pozitív elemek mellett a jelenlegi helyzet függvényében inkább a "menekülés elõre" kategóriájába tartozik a törvényjavaslat, ami persze lehet jó is, ha végül is a gazdaság odaér. Ilyen értelemben akár elõrehívó is lehet ez a törvény. Ezért rendkívül fontos, hogy a devizakorlátozások felszámolása reális árfolyamokkal párosuljon, s hogy a törvény nem pusztán a devizagazdálkodás egy liberálisabb változatának megfogalmazása legyen, hanem a maga eszközeivel a forintvalutába vetett bizalom erõsítésévé váljon.
Értékeljük, hogy a törvényjavaslat minden módon láttatni kívánja a külföld- belföld közötti forgalmat. Mindenki elõtt ismert, hogy a múltban nem valós külkereskedelmi ügyletek számláival valójában ellenszolgáltatás nélküli egyoldalú transzferekre is lehetõség nyílt, a tõkemenekítés egy külföldi partnercég, esetleg fantomvállalat segítségével olyan veszély, amit teljesen ki kell küszöbölni.
Az elmúlt idõben sokat fejlõdött a magyar bankrendszer, de talán nem annyit, hogy ezek az aggályok fölöslegesek lennének. Az állampolgárok szempontjából mindenesetre nyitás és könnyítés, hogy forintkártyával is igénybe vehetõk majd külföldön turista jellegû szolgáltatások.
Üdvözölnénk a lakossági valutakeret feloldását is. Ezzel persze egy láthatatlan import keletkezik, normális körülmények között nem kell ennek az importnak a felfutásával számolni. Annak azonban megvan a reális veszélye, hogy ha az ország fizetõképességében meginog a tehetõsebb, valutával rendelkezõk bizalma, akkor nem a magyar bankrendszerben kívánják majd pénzüket tartani. A bankrendszerbe vetett bizalmat pedig a bankcsõdök kezelése körüli problémák eléggé megviselték.
E törvényjavaslat épít az állampolgárok józan ítélõképességére, érdekeire és jogkövetõ magatartására, azaz nem kényszeríti ki a devizák számlán tartását, hiszen az a kamatjövedelem miatt az állampolgárnak is érdeke. Ez azonban csak akkor mûködik, ha a pénzügyi politika mindent megtesz a bankrendszerbe vetett bizalom megerõsödéséért, különben életbe lép a szalmazsák szindróma.
E törvény nem tudna mûködni olyan légkörben, amikor az emberek azt kérdezgetik, hogy nem fagyasztják-e be a devizaszámlákat, mint ahogy ez ebben a ciklusban már elõfordult. Az emberek persze nem szoktak indokolatlanul pánikba esni, viszont politikai feszültségek is befolyásolhatják ezt, s a nemzet bizalmi tõkéjét forró pénzzé tehetik.
E törvényjavaslat elfogadása a kormány felelõsségét nagyban növeli, hogy ne keletkezzenek társadalmi feszültségek, s a gazdaságpolitika végre az egyensúly-javítás mellett a növekedés irányába mozduljon. A nemzetközi munkamegosztásban részt venni kívánó országok számára döntõ fontosságú a valutakonvertibilitás. Ez feltétele az olyannyira fontos tõkebeáramlásnak, mert a tõke biztos akar lenni abban, hogy nemcsak bejöhet, de ki is mehet. Nyilvánvaló érdekünk a bejövetel, s az, hogy a külföldiek tartsák pénzüket itt, Magyarországon a konvertibilis számlán, hiszen ez kvázi hitel is az országnak.
Nemzetközi integrációnk szempontjából mindenképpen üdvözlendõ ez a törvényjavaslat, mely végsõ soron az IMF alapokmánya 8. cikkelye szerinti konvertibilitást kívánja megvalósítani, melynek lényege a folyó mûveletek korlátozásmentes lebonyolításának lehetõvé tétele.
A napokban lezajlott mallorcai csúcs után felgyorsulni látszik csatlakozásunk az Európai Unióhoz, folyamatban van OECD-tagságunk is. Ezekhez a folyamatokhoz nyilvánvalóan illeszkedik ez a teljes konvertibilitás felé teendõ komoly lépés, melyet mi is támogatunk. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a devizaliberalizálás sikerének alapfeltétele a higgadt belsõ gazdaságpolitika. A belsõ bizonytalanság az így kinyitott észak-nyugati átjárót egykönnyen további szegényedésünk ösvényévé teheti. A devizatörvény sikere a belsõ gazdaságpolitikától, s nem túlzunk, ha azt állítjuk, az ország stabilitásától függ.
Összefoglalva: A törvényt, mely a forintvaluta erõsödését, a gazdaság ésszerû nyitottsága melletti hatékony döntéseket hivatott szolgálni elsõsorban s a realitásoktól való nagy elrugaszkodásokat elkerüli, aktuális és fontos törvénynek tartjuk. Ugyanakkor az a liberalizálás, amit elõirányoz, egy kicsit kockázatos gyógyszer. Ha a gazdaság egészében pozitív folyamatok kibontakoznak - és ez a kormányzat felelõssége -, a belsõ pénzügyi helyzet kontroll alatt tartható, a törvény jó eredményt is hozhat. A keretfeltételek, a kormány gazdaságpolitikája, a társadalmi feszültségek növekedése azonban aggódóvá tesznek, nehogy a beteg a jó terápiát ne élje túl. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)