AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslattal egy külgazdasági szabályozási szerepében megerõsített és jelenlegi szabályozási szintjérõl megfelelõ rangra emelkedõ gazdasági joganyag törvénybe foglalását indítványozza. A beterjesztett javaslat tükrözi a vámszabályozás sajátos reneszánszát, amit az ezredfordulón - terveink és reményeink szerint - részvételünkkel kiteljesedõ európai integrációs folyamat elõsegítésének igénye hívott életre.
A vámtörvényjavaslat az Európai Unió vámkódexében vállalt harmonizáció teljesítésének elsõ, ugyanakkor határozott, iránymutató lépése, ami kifejezi, illetve tükrözi külgazdasági politikánk európai integráció iránti elkötelezettségét. Abból indul ki, hogy nem a fejlett piacgazdaságok érdekeit kifejezõ, illetve védõ szabályozás változatlan formában történõ, azonnali átvétele, hanem a fokozatos harmonizáció elve biztosítja a mielõbbi felzárkózás esélyét.
A törvényjavaslat bemutatása elõtt, úgy vélem, hasznos lehet egy kis történelmi kitekintés a vámjogi szabályozás mintájaként követendõ európai vámkódex megszületésének körülményeirõl. Engedjék meg, hogy egy kevesek által ismert tényre hívjam fel a figyelmet. Az 1968-ra vámunióvá vált Közös Piac csak 1994. január 1-jétõl léptette hatályba az egységes vámkódex elõírásait, tehát huszonhat évvel az egységes vámterületté nyilvánított vámunió létrejötte után. Addig a közösen alkalmazott külsõ vámok és gyakorolt kereskedelempolitika mellett a tagállamok vámrendszere alapvetõen megõrizte nemzeti jellegét. Az egyes országok vám- és fiskális határai továbbra is fennmaradtak, amelyek átlépésekor a vámszervek kivetették a forgalmi adókat. Következésképpen egészen '94. január 1-jéig minden belsõ, egymás közötti vámhatáron szolgálatot teljesítõ vámtiszt a nemzeti érdeket szolgálta és a nemzeti törvényeket, jogszabályokat alkalmazta. Huszonhat évnek kellett ahhoz eltelni, hogy az egyes nemzeti vámszabályokat is fokozatosan összehangolják.
A közösség szakemberei szerint a vámunió eddigi legambiciózusabb szabályozási projektje az egységes vámkódex, aminek eredményeként a jelenleg már Európai Unió-beli polgár a belsõ határokon történõ ellenõrzés és adókiszabás nélkül viheti át az áruját. Történelmi kihívás az ehhez a rendszerhez való csatlakozás, amire az Európai Unióhoz szerzõdéssel társult országoknak lényegesen kevesebb idõ áll rendelkezésükre, mint erre a közel azonos fejlettségi szintû közös piaci országoknak lehetõsége volt.
A történelmi távlatokban sürgõs alkalmazkodás kötelezettsége azért is nehéz, mert a jogharmonizáció - köztük a vámrendszerbeli és vámjogi harmonizáció - teljesítése mellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az intézményi rendszer fejlesztésének jól felfogott gazdasági érdekünkben sem rendelhetjük alá a gazdasági felzárkózás esélyét. Ez pedig egészen pontosan azt jelenti, hogy a jogharmonizációs lépéseinknél mindig mérlegelni kell azt is, hogyan tudjuk elõsegíteni azok révén egyidejûleg gazdasági fejlõdésünket és nemzetgazdaságunk stabilizálását - mert ez utóbbi követelmények ugyancsak a csatlakozás feltételeként nyertek az Európai Unió részérõl megfogalmazást.
Tisztelt Ház! A beterjesztett vámtörvényjavaslat kapcsán engedjék meg, hogy visszakanyarodjak a közel ezeréves múltra tekintõ magyar vámjogi szabályozáshoz, amelyen belül a vámunió gyakorlására is volt már alkalmunk. E század elején Európa legkorszerûbb törvényi szintû vámjogi szabályozását tudhattuk magunkénak az 1924. évi XIX. vámtörvény megalkotásával, amely egészen 1951-ig volt hatályos.
A jelenlegi vámjogi szabályozás - már 1966-os születési dátumát idézve is - önmagát minõsíti; végrehajtási rendelete ugyancsak közel húszéves. Ez a kor nyilvánvalóan hányatott sorsot takar, hiszen mindannyian emlékszünk a miniszteri szintû vámjogszabály évenként többszöri módosítására, aminek alapján joggal fogalmazódott meg a kritika, hogy már csak a folyamatos változása tekinthetõ állandónak.
(17.20)
Sajnos el kell ismerni, hogy a nyolcvanas évektõl egyre inkább jellemzõvé vált a vámjogszabállyal történõ gazdaságpolitizálás és nem egy esetben a szociálpolitizálás is. Sok esetben hangulatjavító célként módosultak az utasforgalmi szabályok. Mindannyian vissza tudjuk még idézni a bevásárló turizmust ösztönzõ nyolcvanas évek végi helyzetet, a ma már említett Gorenje- divatot, a rokkantkocsik vámmentességével kapcsolatos társadalmi méretû mozgalmat, vagy a roncsderbik behozatalát lehetõvé tevõ szabályozás idõszakát. Sokak kedvencévé vált a kedvezõ vámjogi eljárást élvezõ lízingkonstrukció is, amellyel Európában szinte egyedülálló lehetõséget teremtettünk az autókereskedelem e típusa számára.
Az említett mellékvágányok érzékeltetik a nehézséget is, amelyet a külkereskedelem állami monopóliumából alanyi joggá vált külkereskedelem a vámjog számára elõidézett.
A nemzetközi összehasonlításban is példátlanul gyors külkereskedelmi liberalizáció olykor szinte megoldhatatlan problémákat okozott a vámjog számára. A külkereskedelmet alanyi jogon, szakmai tudás és megfelelõ tõkeerõ nélkül bonyolító új vállalkozók 1992 elejére óriási vámhátralékot halmoztak fel, a vámhatóság képtelenné vált a folyamatok követésére is, miközben az adós ügyfelek fizetõképessége és fizetõkészsége rohamosan romlott. Ebben az idõszakban a vámjogi szabályozás különösen elszakadt a valós élettõl.
A vámjog, mint a vámrendszer szükségszerûen elõtérbe kerülõ eleme, az új helyzetben, az elmúlt években alapvetõ módosításokat élt meg. Ezek közül a vámfizetés rendje 1992. augusztusi változtatásának volt a vámtörvény szempontjából is meghatározó jelentõsége. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az azonnali vámfizetési rendszer néven ismert szabályozás a gazdaság egészét átszövõ fizetésképtelenség révén megnövekedett pénzügyi kockázat csökkentésére mintegy a vámtörvényjavaslat elõrehozott szabályozásaként került be a vámjogszabályba, és azóta igazolta is létjogosultságát. Felszínre kerültek természetesen a hiányosságai is, amelyek a vámtörvényi szabályozással megoldhatók.
Meg kell mondani, hogy a vámtörvényjavaslat elõkészítési folyamatában kifejezetten jót tett az elmúlt évek útkeresése. Ennek köszönhetõ ugyanis, hogy ma egy letisztult, az autonóm gazdasági érdekeket is felismerõ és azokat kezelni tudó vámtörvényjavaslatot lehetett elõterjeszteni.
Tisztelt Ház! Hogy milyen a vámtörvényjavaslat, azt bizonyosan volt alkalmuk már részleteiben is megismerni. A hozzácsatolt indokolás alapos háttér-információkat nyújt a szabályozás céljának és lényegének megértéséhez is. Úgy gondolom, hasznosítani tudták a törvényjavaslat indokolásához csatolt, jogharmonizációt bemutató mellékletet, amit külön is szíves figyelmükbe ajánlok, mert az pontos iránytûként mutatja az Európai Unióval vállalt jogharmonizáció fokát.
A benyújtott vámtörvényjavaslattal egy korszerû gazdasági alaptörvényt kezdtünk el tárgyalni, amelynek meggyõzõdésem szerint legfõbb erénye, hogy egy stabil, áttekinthetõ, nyelvezetében is könnyen érthetõ, a gyakorlat szempontjából jól kezelhetõ joganyag váltja fel a jelenleg többszintû és áttekinthetetlenné vált szabályozást.
A javaslat alapfilozófiája liberális. Ennek köszönhetõen jelenik meg a szabályozásban a bizalmi elv érvényesítése, az egyszerûsített eljárások lehetõsége. Ugyancsak ezzel indokolható a vámtörvényi kedvezmények és mentességek sokak által vitatott széles köre is. A liberális szabályozási elvnek egyáltalán nem mond ellent az a tény sem, hogy a vámbevételek biztosítása oldaláról a szükségszerûen szigorú szabályozást törvényerõre javasolja emelni. A vámkódexhez hasonlóan csak annyira lehet liberális, amennyiben a vámbevételek pénzügyi és ellenõrzési oldalról biztosíthatók. A vámbevételek, illetve a törvény fogalmaival élve, a vámhatóság által kivetett és beszedett vámteherbevételek biztos és tervezhetõ forrását képezik a költségvetésnek, de csak akkor, ha a vámtörvény és az egyéb vámterheket meghatározó törvények pontosan és egymással is kellõen összehangoltan szabályozzák az anyagi kötelezettségek rendjét mind a gazdálkodók és az egyének, mind a hatóságok számára.
Joggal kérdezhetik önök, miben lelhetõ fel a javaslat liberális szelleme. A már említett anyagi jogi kedvezmények lehetõségén, illetve megõrzésén túl elsõsorban az Európai Unió vámkódexébõl kölcsönzött úgynevezett gazdasági vámeljárások jogintézményének vámtörvényi meghonosításában. Elsõként a vámeljárásokról rendelkezõ elõírások tekintetében szeretnénk ugyanis érvényesíteni azt a felismerést, hogy a vámtörvénynek fokozottabb külgazdasági szabályozó szerepet kell vállalnia.
Itt kell figyelmükbe ajánlanom a vámraktározás jelenlegihez képest mindentudó rendszerének lehetõségét, amely a gazdálkodók likviditási gondjain segítõ jogintézmény. A vámraktárba felvett vámáruk vámterhét ugyanis csak akkor kell megfizetni, ha azt a raktárból kiveszik. Ezzel mód nyílik a termelésükhöz importanyagot felhasználó gazdálkodóknak a takarékosabb készletgazdálkodásra is.
A termelési típusú nemzetközi kapcsolatok szabályozására is alkalmasabbá válik a jogszabály. A bérmunkakapcsolatok szabályozása, vámtörvényi kézben tartása nemcsak a hazai munkaerõ-gazdálkodás szempontjából fontos, hanem gazdasági és piaci kérdésként is mérlegelendõ.
A vámjogilag különös státusszal rendelkezõ vámszabadterület lehetõségét megõrizve a javaslat egyértelmûen szabályozza újra annak a belsõ piaccal való kapcsolatát és tevékenysége megfelelõ ellenõrzését.
Tisztelt Ház! A liberális szellem érvényesítését tükrözik a törvényben biztosított kedvezmények, mentességek is. E kérdésre azért kívántam visszatérni, hogy egyértelmûvé tehessem azt a vámrendszer vámtörvényen túlmutató szélesebb összefüggésében is.
A vámkedvezmények - mint ismeretes - többfélék. Egy részüket a kereskedelempolitikai tárgyalások eredményeként, az exportpiacra jutási feltételek biztosításáért cserébe kínáltuk fel a szabadkereskedelmi szerzõdéses partnereknek. A vámtarifatörvény alapján közzétett vámtételekbõl, a hazai termelési és piaci szempontok mérlegelésével, további vámtarifa- kedvezmények adhatók, amelyek feltételeit és eljárásrendjét ugyancsak a vámtarifatörvény alapján kiadott rendeletek szabályozzák.
A vámtörvény az említett kedvezmények igénybevételének ellenõrzését biztosítja, egyrészt a szerzõdéses kedvezmények feltételéül szolgáló származási bizonyítványok ellenõrzésével, másrészt a nemzeti hatáskörbe tartozó, meghatározott felhasználáshoz kötött vámtarifakedvezmények igénybevételének felügyeletével.
(17.30)
A vámtörvényben részletezett vámmentességek a javaslat révén szigorodnak, amennyiben elfogadásra kerül ajánlásunk a nemzeti hatáskörbe tartozó vámmentességek igénybevételének feltételhez kötésével. Ezzel is azt szeretnénk biztosítani, hogy a mentességet tényleg kizárólag a kedvezményre jogosult személy vagy intézmény hasznosítsa. A törvényben meghatározott célokhoz kötött kedvezmények igénybevétele utóellenõrzés keretében ellenõrizhetõ.
A vámterhek megfizetésére is tartalmaz kedvezményt a javaslat. Nem szándékunk ugyanis a kereskedelem lassítása. Ellenkezõleg: a vámszempontból megbízható ügyfelek számára fennmarad a halasztott vámfizetés jogintézménye. A megfelelõ pénzügyi garanciától természetesen nem tekinthetünk el.
Meggyõzõdésünk, hogy egy komoly gazdálkodónak nem okozhat gondot az éves vámteherfizetési kötelezettség 8 százalékának megfelelõ nagyságú garancianyújtási kötelezettség, amit jelenleg is alkalmazunk. Feltételezem, illetve remélem, hogy abban is egyetértünk, hogy a jövedéki termékeknél meglévõ nagyobb kockázat nagyobb garanciát igényel.
A javaslat eszerint rendelkezik, amennyiben jelentõsen megnöveli a jövedéki termékekkel kereskedõk halasztott vámfizetési kedvezményének garanciális fedezetét; a biztosíték mértéke ezt követõen az éves vámteherfizetési kötelezettség 25 százaléka lenne.
Itt szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a törvényjavaslat - mint ahogyan eddig is - többféle vámbiztosíték-nyújtási lehetõségre ad módot, így a készpénzletét mellett kezességvállalás igénybevételére, közraktárjegy letétbe helyezésére. Természetesen nem vitatom, hogy ezek a megoldások a hazai viszonyok közepette költségesek, de a jogszabályi lehetõségek alapos ismerete és az import körültekintõ lebonyolítása lényegesen mérsékelheti a garancianyújtással járó terheket.
Ezen kívül sok tartalék rejlik a gazdálkodók, illetve a vámügyfelek és a hatóság közötti kapcsolatban is, amely kapcsolat feltételeit a javaslat világosan taglalja.
A törvény vámigazgatást és együttmûködést szabályozó fejezetei többek között arra hivatottak, hogy a vámhatóság végrehajtó szerepe mellett alkalmazza ügyfélszolgálati szerepét is. Ez elengedhetetlen feltétele az áruforgalom gyorsításának és az ügyfelekkel való tényleges partneri viszony kialakulásának, különösen a vámszempontból megbízható ügyfelekkel, akik az egyszerûsített eljárásokkal és halasztott vámfizetési jogosítvánnyal is élvezhetik a bizalmi elv érvényesítésének elõnyeit. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a partneri kapcsolat záloga az, hogy az ügyfél is tudomásul vegye a vámteher létét, a vámszervezet szerepét, ellenõrzési jogosultságát és a kedvezmények feltételeinek való megfelelés kötelezettségét.
Tisztelt Ház! A vámtörvényjavaslat kapcsán még szólnom kell néhány egyéb, az anyagi és eljárásjogon túlmutató szabályozási elemrõl is. A vámtörvényi szabályozás alkalmát felhasználva mód nyílik a szabályozás profiltisztítására is. Így például a hazai jogrendben történõ eligazodást szolgálják a vámtörvény olyan rendelkezései, mint a vámteher fogalmának bevezetése, amely világossá teszi, hogy a különbözõ jogszabályok révén milyen pénzügyi terheket kell a vámhatóságnak kivetni és beszedni.
Az áruk nemzetközi forgalmát érintõ vámon kívüli korlátozások, tilalmak szabályaitól viszont megszabadulhat a vámtörvény, hiszen ezek szabályozása az illetékes szakhatóságok hatáskörébe tartozó kérdés. Amennyiben ilyen szabályok végrehajtásának ellenõrzésére a vámszervezetet felkérik, a jövõben sem zárkózik el ettõl. Természetesen a vámigazgatás bármilyen, vámtörvényben nem szabályozott feladattal történõ ellátása vagy megbízása csak a pénzügyminiszter egyetértésével történhet, hiszen ennek finanszírozási, létszám- vagy egyéb vonzata is lehet, ami a vámszervezet alaptevékenységének ellátását is befolyásolhatja.
A vámtörvény nyilvántartást, adatszolgáltatást szabályozó fejezetének jelentõségére is szeretném a tisztelt Ház figyelmét ráirányítani. A vámáru- nyilatkozatok adataiból keletkezõ vámadatok ugyanis kettõs szerepet is betöltenek. Egyrészt az adótitokhoz hasonló információkat tartalmaznak, másrészt a külkereskedelmi statisztika alapjául is szolgálnak. Ezért vált különösen fontossá annak szabályozása, hogy ki és milyen feltételekkel juthat hozzá a vámadatbázis információihoz.
Úgy ítélem meg, hogy a vámtörvényi szabályozás e két tekintetben példaként is szolgálhat arra, hogyan lehet az adatvédelmi törvénnyel összhangba hozni az egyes adatrendszerekbõl szükségszerûen felhasználandó információk átadását.
A vámtörvényi szabályozástól joggal várják el többek között azt is, hogy eredményesebb fellépést biztosítson a feketegazdaság elleni harcban. Véleményem szerint a javaslat ennek az elvárásnak is megfelel, ilyen célzatúak a törvényjavaslat vámérték-felülvizsgálatot megerõsítõ rendelkezései és a vámjogi kedvezmények feltételeinek megerõsítése, jövedéki termékek esetében szigorítása. A törvény elõírásainak betartását ösztönzõ új pénzügyi szankció a vámigazgatási bírság bevezetése.
Fontos lehet a vámtartozások keletkezését akadályozó zálogjog és biztosítékrendszer megerõsítése, a vámtartozások esetén a végrehajtási eljárás szabályainak vámtörvényen belüli szerepeltetése, továbbá az utóellenõrzési tevékenység eddig hiányzó törvényi szabályozása. Az ellenõrzési vagy adózási szempontból különös figyelmet igénylõ áruk, így a jövedéki termékek szakosított vámkezelõhelyen történõ vámkezelésének lehetõsége ugyancsak elõbbre visz a feketegazdaság elleni harcban.
A vámszervezet ellenõrzési jogosítványainak szabályozása, valamint hivatásos állományú tagjainak intézkedési jogosultságát, kötelezettségeit szabályozó elõírások szintén a szervezet hatékonyabb és egyidejûleg törvényességi szempontból is megalapozott fellépését segítik.
A vámtörvényjavaslatról tehát elmondható: amellett, hogy megfelel a nemzetközi és hazai jogharmonizációs követelményeknek, figyelembe veszi a hazai gazdasági és pénzügyi környezet adottságait, valamint a feketegazdasággal szembeni fellépés sürgetõ követelményeit is. Ugyanakkor az állampolgárok, illetve az utasok figyelmébe is szeretném ajánlani a törvényjavaslatot.
Az utasforgalmi szabályok a vámtörvényi fogalmak szerint nem olyan élesen elkülönültek, mint eddig, hiszen a javaslat csak kereskedelmi és nem kereskedelmi forgalmat ismer. Nem korlátozza a vámtörvény a behozható áruk értékét és a devizatörvénnyel összhangban nem vizsgálja a vámkezelt áruk devizafedezetét sem. Ezen belül is lényeges könnyítést jelent, hogy a nem kereskedelmi forgalomként vámkezelhetõ áruk értéke az Európai Unió vámelõírásaival teljesen egyezõen 1025 ECU-értékhez igazodóan kerül szabályozásra, amely érték már jelenleg is meghaladja a 150 ezer forintot. A nem kereskedelmi forgalomban érvényes vámtétel az árukör zömében egységes, mértékét a törvény rögzíti és a vámkezelés is egyszerûsített eljárás szerint folytatható.
Az állampolgárnak az említett értékhatár felett is lehetséges a vámkezelés, ha az áru nem engedélyköteles. Ez esetben a kereskedelmi forgalom szerinti pénzügyi terheket kell megfizetni. Az állampolgárnak tehát joga lesz a devizafedezet ellenõrzése nélkül bármelyik forgalom lebonyolítására, ha egyébként a törvényi feltételeknek megfelel.
Végezetül szeretném kiemelni, hogy a vámtörvényjavaslat a vámigazgatás szervezetének újraszabályozását is érinti. Így tartalmaz rendelkezéseket a vámbevételi és -ellenõrzési szervezetre vonatkozóan is, ugyanakkor nyitva hagyja, illetve a kormány és a pénzügyminiszter hatáskörébe utalja a vámbevételi szervezetre vonatkozó részletszabályok kidolgozását.
Mint közismert, foglalkozunk az adó- és vámszervezet tevékenységének összekapcsolásával és esetleges integrálásával, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nincs végleges kormányálláspont az ügyben. Ennek kidolgozására csak az elindított részletes szakmai vizsgálatok lezárását követõen kerülhet sor. A kérdésben fennálló bizonytalanság a vámigazgatás mûködésének törvényi szabályozását nem akadályozza.
Tisztelt Ház! Reményeink szerint sikerült önökkel érzékeltetnem, hogy mennyire széles hatókörû gazdasági törvény tárgyalásába kezdtünk. Mint azt a bevezetõben is hangsúlyoztam, a vámtörvényjavaslat elfogadása esetén érdemi lépést teszünk az Európai Unió egységes belsõ piacához történõ csatlakozás útján. A vámsorompó ugyanis mindaddig a csatlakozás útjában áll, amíg az egymás közötti vámlebontás teljesítésén túl át nem vesszük a külsõ vámtarifát és az egységes európai vámkódex minden rendelkezését. Addig pedig a vámtörvénynek azt a célt is szolgálnia kell, hogy segítse a felzárkózást, a szabályozott piac kialakulását, a vámfizetési fegyelem megszilárdítását, az áruforgalom egyszerûsítését és gyorsítását.
Az átmeneti, átvezetõ idõszak kezelése bonyolult feladat, különösen ha azt is mérlegeljük, hogy a csatlakozási feltételek teljesítéséhez történelmileg nagyon rövid idõ áll rendelkezésünkre. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot az indokolásban foglaltak és az általam elmondottak alapján fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)