DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Amint az elõbb jeleztem, két módosító indítványom van még - mind a kettõ a Magyar Köztársaság zászlajáról, illetve zászlóiról szól, e zászlók használatához kapcsolódik. Az elsõ az ajánlás 12. és 34. pontjában található, a második - zászlókról, közelebbrõl: honvédségi csapatzászlóról és a hadihajókról - pedig az ajánlás 10., 20. valamint 23. pontjában van ilyenfajta szétbontással beszerkesztve.
A zászlóról és a zászlóhasználatról szóló részhez az 5. §-hoz való csatlakozásomban voltaképpen egy szövegkiegészítést, illetõleg egy indoklást adok. A szakértõk egy része azt mondja, hogy amikor idézem az alkotmányból azt a mondatot, hogy "A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlõ szélességû, piros, fehér és zöld színû, vízszintes sávból áll.", valamint hozzáteszem azt a saját javasolt mondatot, hogy "A fehér sáv közepén a Magyar Köztársaság címere foglal helyet.", akkor itt egy burkolt alkotmánymódosításról van szó. Nyilván ez az egyik lehetséges megközelítés. Az én álláspontom szerint azonban az még nem tekinthetõ burkolt alkotmánymódosításnak, ha egy általunk megalkotandó törvény szövegébe szó szerinti idézettel a hatályos magyar alkotmánynak egy, a tárgyhoz szorosan hozzákapcsolódó mondata kerül.
Ennek a javaslatnak tehát a lényege az, hogy a Magyar Köztársaság zászlaja három egyenlõ szélességû sávjának függõleges használata esetén a Magyar Köztársaság címerét ugyancsak a fehér sáv közepén kell elhelyezni. A címerrel el nem látott zászló pedig a magyar nemzet jelképe - szemben az elõbb említett köztársasági jelképpel -, és a címerrel el nem látott zászló - amelynek a magyar nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából való használata elfogadott -
egyének és közösségek számára egyaránt megengedett. Ezt javasolja a módosító indítvány, a törvényjavaslatnak éppen abból a megkülönböztetõ álláspontjából kiindulva, hogy a középkor óta a címerhasználat, a címer az, ami inkább az államhoz, az országhoz, ahhoz a területhez kötõdik, és ez az, amit éppen ezért szorosabban szükséges szabályozni. Viszont a nemzeti színek használata - és pusztán a nemzeti színekbõl álló magyar trikolór, tehát az állami címerrel el nem látott magyar trikolór - pedig alkalmas a magyar nemzethez való tartozás kinyilvánítására, ami - mint a javaslat szól - egyének és közösségek számára egyaránt megengedett.
Ennek a javaslatnak az indoklásából legyen szabad csupán két mondatot idézni. Jelen módosító javaslat célja - a föntiek figyelembevételével - az állami zászló és a nemzeti zászló, valamint ezek használatának a törvényjavaslatban rögzített elvek szerinti megkülönböztetése. A javaslat lényege tehát, hogy a Magyar Köztársaság állami zászlaja hordozza a Magyar Köztársaság címerét is, melyrõl az alkotmány 76. §-a rendelkezik. E zászló a törvénytervezet elvei szerint használandó. A magyar nemzeti trikolórt pedig - a címer nélkül - a nemzeti jelképeknek kijáró megfelelõ tiszteletadás, azok tekintélyének megõrzése mellett szabadon használhassa bárki és bármely magyar nemzeti közösség, aki és amely a magyar nemzet egészéhez tartozónak vallja magát.
Az a mostani politikai viszonyok és térségünk furcsa fordulata, hogy a közelmúltban ennek a javaslatnak aktualitást adtak azok a szomszédos országok egyikében-másikában feltûnt jelenségek, amelyek, úgymond, az idegen zászlók, idegen címerek, idegen himnuszok használatának kemény korlátozását, Btk.-ba ütközõ és súlyos börtönbüntetési tételekkel történõ korlátozását tûzik ki célul. Arra csak felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy - amennyiben azok a tervek meg nem változnak -, ha mi különbséget teszünk a Magyar Köztársaság zászlaja és a magyar nemzet zászlaja között, akkor pusztán ezek az európai elvekhez, európai sztenderdekhez egyáltalában nem illeszkedõ ottani elképzelések nem érintik a magyar nemzethez való tartozás jelképeként szabadon használható piros-fehér-zöld zászlót. Elvileg érinthetik a Magyar Köztársaság zászlaját, a címeres zászlót; bár meg kell hogy mondjam, nyilván problémákat vet fel az, hogy, mondjuk, a bukaresti magyar nagykövetségen látható piros- fehér-zöld, egyébként címerrel ellátott változatú zászló használata felvetne ilyen aggályokat; vagy felvetne bizonyos aggályokat az, hogy a magyar zászlót honnan nézzük, mert kellõ figyelmetlenség esetén olasz zászlónak is tekinthetõ. Viszont az a kérdés is fölmerül, hogy például nemzetközi vendégek által is lakott szállodák akkor használhatnak-e különféle, esetleg az ott lakó, idegen országok polgárainak nemzeti jelképeit és zászlait.
(18.40)
No de a magyar nemzeti zászlóról beszélvén, a megkülönböztetésnek a lényege tehát az, hogy tegyük lehetõvé a magyar nemzethez való tartozás szabad kinyilvánítása érdekében minden magyar számára azt az egész világon, még akkor is, ha a magyar törvényhozás eredményei, tehát egy magyar törvény kizárólag a Magyar Köztársaság területére érvényes, azonban összhangban a hagyományokkal és a történelmileg kialakult szokásokkal, heraldikai összefüggésekkel, tegyünk különbséget - még egyszer mondom - az állami zászló és a nemzeti zászló között.
Az utolsó javaslat, amelyet védeni szeretnék, a zászlóról, közelebbõl a honvédségi csapatzászlóról, a hadilobogóról, illetõleg a honvédség hadihajóiról szól. Amennyire tisztában vagyok vele, és vannak ismereteim az alkotmányügyi bizottság idevonatkozó vitájának részleteirõl, itt furcsamód bizonyos szakértõi nemtetszéseket az úgynevezett farkasfogak vagy ékek, vagy háromszögek használata, pontosabban ezek elnevezésére irányuló módosító javaslatok váltottak ki. Az én javaslatom az, hogy a honvédségi csapatzászlóról a következõ mondat szóljon a törvényjavaslatban: "A honvédségi csapatzászló fehér színû, közepén címer van, amelyet jobbról cserfaág, balról olajág övez. A zászlót négy oldaláról váltakozó, háromszög alakú, piros és zöld ékek sora keretezi."
A honvédség hadihajóival kapcsolatban pedig a következõ javaslatot tettem: "A Magyar Honvédség hadihajói nemzeti hovatartozásuk jelzésére hadilobogót használnak. A hadilobogó fehér színû, az árboc felõli részen címer van, amelynek függõleges tengelye a lobogót harmadoló képzeletbeli függõleges vonallal esik egybe." S itt egy kiegészítõ mondat: "A hadilobogót négy oldaláról váltakozó, háromszög alakú, zöld és piros ékek sora keretezi." Ennek pedig az volt az indoka, hogy az eredeti szöveg elsõ bekezdésében emlegetett, idézõjelben említem: "zöld lángnyelvek" pontatlan leírás véleményem szerint, ezért félrevezetõ. Senkit nem fogok most egy heraldikai eszmefuttatással untatni, de azt azért meg kell említenem, hogy a XVI. században használatos magyar hadizászlókon valóban voltak lángnyelvek, de azok nem zöld-, hanem aranyszínûek voltak, valószínûleg a szentlélek szimbólumaiként. A honvédségi csapatzászlón és a hadilobogón egyaránt használatos - a zászló fehér mezõjével együtt -, a nemzeti színeket összegzõ piros és zöld ékek pedig az 1848-49-es hadizászlók óta ismeretesek. Ezeket szokás farkasfogaknak is nevezni, de csak akkor, ha nem egyenlõ szárú háromszögekrõl van szó. A jelen esetben ezért a megfelelõ kifejezés véleményem szerint az ék, mégpedig a törvényszöveg egységességének érdekében mindkét zászló esetében.
Tisztelt Képviselõtársaim! Bár fáradtak vagyunk a legtöbben, és most nem az egyenlõ szárú háromszög és az ékek alakja közti összefüggést szeretném taglalni, azonban ezek a javaslatok, amelyeket magam és más képviselõtársaim is beterjesztettek, véleményem szerint egy alapjában jól elõkészített törvényszöveg konkrét pontjaihoz kapcsolódtak és magyar heraldikusokkal való konzultáció után kerültek papírra.
Éppen ezért nem kis meglepetéssel olvastam az alkotmányügyi bizottság jegyzõkönyvében, hogy az egyik szakértõ - kénytelen vagyok mind a két idézõjelet igen határozottan hangsúlyozni - az ékekkel kapcsolatban a következõt mondta: "Ha ék, akkor háromszögekre gondolnak..." - szó szerinti idézet - ".., ezek pedig határozottan ilyen lángnyelv alakú lángnyelvek." Kérem szépen, körülbelül ilyen háttérrel, körülbelül ilyen argumentációval, körülbelül ilyen alapossággal és figyelmességgel, ilyen szakértelemmel kerültek a javaslatok az alkotmányügyi bizottság elé, ami egyszerûen mélyen sérti a tárgyat, azt a tulajdonképpeni tárgyat, amelyrõl beszélünk, és ez a tárgy nem más, mint a lobogók és a nemzeti jelképek kérdése.
Nagyon érdekes, hogy Szabad György képviselõtársam megpróbált birokra kelni ezzel a döbbenetes közönnyel és felkészületlenséggel a bizottságban, és meg merészelte említeni azt, hogy azért el kellene dönteni, hogy a jelképek használatának ezen részében - tehát farkasfog vagy nem farkasfog - most a '48- as hagyományhoz tér-e vissza a magát heraldikai szakértõnek nevezõ jelenlevõ, illetve a bizottságban jelenlevõ, vagy pedig a '930-as évek hagyományaihoz tér-e vissza. A bizottságban - a jegyzõkönyv tanúsága szerint - egyöntetû egyetértés mutatkozott abban - és ez pártsemleges álláspont volt -, hogy mégis talán inkább az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc jelképi hagyományához, annak eszmei és politikai üzenetéhez volna célszerû visszatérni, semmint a '31-es zászlóhoz. És itt jött egy újabb meglepetés! Szerencsére számomra csak a szövegben, mert nem voltam jelen a bizottság ülésén: az egyik fõ indok az volt, hogy igen, de már így alakult ez ki, és egy ilyen zászló, kérem szépen, 50 ezer forintba kerül. Hát akkor el kellene dönteni, hogy most akkor hagyunk mindent úgy, ahogy van, mert egy zászló 50 ezer forintba kerül, vagy pedig komolyan vesszük a szakértõ heraldikusok javaslatait, és nem söprünk le tréfálkozva és felkészületlenül olyan kérdéseket, hogy ezek ilyen ék meg lángnyelv, meg ilyen lángnyelv, meg lángnyelvnek látszó lángnyelvek... Szóval én azt hittem, hogy ez egy kicsit nagyobb erõfeszítések és konkrétabb elõkészületek után történik.
Számomra aktualitást ad - és ez az utolsó aktualitás ma este a részemrõl - az ékek ügyéhez az, hogy például a fõváros XI. kerülete, amelynek magam is képviselõje vagyok, vasárnap a páneurópai fesztiválon mutatta be a kerület lakóinak éppúgy, mint az ország nyilvánosságának a saját kerületi zászlaját és címerét, amelyet az önkormányzatokról szóló törvény szellemében éppúgy maga jogosult összeállítani, meghatározni, statutumában rögzíteni, mint például a fõvárosi zászlót. Kérem szépen, a XI. kerület zászlaja - több szimbólum mellett, mint például a hét liliom, a nyitott kapu - fehér alapú, és arany- zöld-kék, illetõleg piros-zöld-kék farkasfogak szegélyezik. Ezt pusztán azért említem, mert úgy tûnik, hogy a XI. kerület valószínûleg más heraldikus szakemberekhez fordult, mint a jelen törvényjavaslat elõkészítõi.
Végezetül szeretném megemlíteni, bár ezt a vita általános szakaszában is elmondtam, a fõváros zászlaját. Tudom, hogy a fõváros zászlajával foglalkozni - éppen az elõbb idézett önkormányzatról szóló törvény elõírásai alapján - az Országgyûlés mint olyan nem jogosult, hiszen az csak a fõváros képviselõ- testülete által állapítható meg, rögzíthetõ és módosítható. Magam azonban szeretnék visszautalni a vitában akkor elmondottakra. Igaz ugyan, hogy a fõváros a kilencvenes évek elején visszaállította a mai, egy 1873-as állapotot rögzítõ, sajnálatos módon azonban idõközben egy szomszéd állam nemzeti színeivel tökéletesen megegyezõ piros-sárga-kék, vagy ha fordítva nézzük, akkor sárga-piros-kék lobogót; megjegyzem egyébként, hogy tapasztalataim szerint azokat, akiket ez a színbéli azonosság zavar, nem onnan nézve zavarja, hogy honnan kezdõdik a piros szín, hanem azért zavarja õket, mert ahogy éppen a Magyar Hírlap egyik mai olvasói levele is ezt említi, Budapest a magyar fõváros. Tehát igaz ugyan, hogy történetileg hiteles a mostani budapesti zászlóhasználat, közepén az oroszlános, griffes, szép székesfõvárosi címerrel, azonban például a XI. kerületi zászló és címer analógiájára és a hadizászlók, hadilobogók analógiájára el tudnám azt képzelni, hogy ezen sajnálatos színegyezés kiküszöbölésére, amely az idegennek azonossá teheti vizuálisan Budapestet Bukaresttel, elképzelhetõnek tartanám azt, ha például megfelelõ részrõl kezdeményezésre kerülne: fehér alapon, éppen a '48-as zászlók mintájára, egy ilyen elrendezésû és keretezésû zászló, közepén az ugyancsak történetileg hiteles és esztétikailag is nagyon szép, griffes, oroszlános Budapest-zászlóval.
(18.50)
Azt hiszem, tõlem elnézik, ha most a Magyar Hírlapból idézek egy olvasói levelet: "Nem politikai okokból tehát, sõt pártokon kívül, magyarként kérjük az illetékeseket, hogy változtassák meg a piros-sárga-kék lobogót úgy, hogy kifejezze: Budapest magyar fõváros. Javasoljuk, hogy a fehér alapú zászló közepén legyen az ismert koronás, oroszlános, griffmadaras budapesti címerpajzs, ezzel enyhíteni lehetne a feszültségen, hiszen sokan azt mondják: nem elég az anyagi teher, még érzelmeinket sem kímélik. Az ország fõvárosáról van szó, ezért foglalkozzon az üggyel - írja a levélíró - a parlament is."
Tudván tudom, hogy ez nem a mi hatáskörünk, azonban errõl a helyrõl is legyen szabad felhívni a Fõvárosi Önkormányzat képviselõ-testületét és képviselõit arra, hogy amennyiben megfontolják ezeket az érveket és szükségesnek látják a változtatást, akkor ezt tegyék meg.
Tisztelt Országgyûlés! Az összes javaslatom közül a legeslegfontosabbnak azonban az ez elõtt említettet, a Magyar Köztársaság zászlaja és a magyar nemzet zászlaja közötti különbségtételt tartom, tehát természetesen minden módosító javaslatomhoz kérném a tisztelt Ház rokonszenvét és szavazatát, de ehhez - az elõbb említettek miatt - feltétlenül.
Köszönöm a figyelmet.