DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Én az elõbb idézett pontokon túlmenõen szeretném a véleményemet, illetve a mondandómat az 5., a 7., a 9. és a 11. ponthoz is elmondani, mert összességében ezek a dolgok összefüggnek, és az általam benyújtott módosító javaslatok átfedésben vannak egymással, és akkor azoknál a pontoknál természetesen nem szólnék hozzá. Gondolom, hogy ennek nincsen semmi akadálya, és egyetlen fölszólalásban, egy összefüggõ egészként és az általam benyújtott javaslat együttes logikájaként próbálnám összefoglalni és elemezni a javaslataim lényegét és szakmai érveit.
Mielõtt azonban rátérnék a konkrét javaslataimra, engedjék meg, hogy egyetlen kérdésre, az általános vitában Szabados Tamás képviselõtársam egyetlen mondatára hadd reagáljak, amelyben õ komisszár intézményeknek nevezte a tankerületi oktatási központokat. Ezt a megjegyzést felháborítónak és a parlamenthez méltatlannak tartom, tekintettel arra, hogy egy törvény által létrehozott, mai napig is érvényben lévõ törvény által létrehozott és törvényesen mûködõ intézményekre egy képviselõ nem hiszem, hogy szerencsés, ha azt mondja, hogy komisszár intézmények, nem beszélve arról, hogy nem is ismeri ezeknek az intézményeknek a mûködését.
(19.40)
Azt hiszem, hogy a magyar parlamentarizmus nevében ezt vissza kell utasítani, és utalnom kell arra a kormányzati magatartásra, amelyet - bízom benne, hogy az államtitkár úr vissza fogja utasítani - többször említettem, hogy a minisztérium számtalan törvénytelenséget követett el, ezeket mindenkor kifogásoltam. Ebbõl a gondolatkörbõl kiindulva, ugyazon kormányzati logika megnyilvánulásának tekintem és egyértelmûen visszautasítom.
A késõbbiek folyamán Horn Gábor képviselõtársam néhány mondatára is utalni fogok, amikor majd oda jutunk.
Most rátérnék a javaslatom lényegére, amely két területet ölel fel. Az egyik a szakmai ellenõrzés kérdésköre. Én nem a tankerületi oktatási központokról beszéltem, hiszen az egyik javaslatom a tankerületi oktatási központok fenntartását szolgálta, a másik javaslatom viszont az úgynevezett minisztériumi megyei irodáknak, tanügyigazgatási irodáknak a bevezetését. Ezzel is demonstrálni kívántam, hogy milyen nagy szükség van a szakmai ellenõrzésre. Szeretném azt is elmondani - bár ebben a parlamentben már többször elmondtam -, hogy a világon nem létezik olyan közoktatási rendszer, amelyben ne lenne szakmai ellenõrzés. Ha Angliától végigmegyünk a nyugati országokon, akkor azt láthatjuk, hogy nagyobb részben a kormányzathoz kapcsolódó és zömében regionális intézmények látják el a szakmai ellenõrzést, kisebb részben a kormányzattól független intézmények, de mindenütt ellátják. Gondoljanak Franciaországra, Németországra, hasonló nagyságrendû államokra, például Hollandiára, ahol regionális szintû, de a kormányzattól független szakmai ellenõrzés van. Vagy nézzük a közelebbi országokat, akár Ausztriát, akár Olaszországot, nem beszélve a közép-kelet-európai országokról.
Még egy példát hadd említsek, Svédország példáját. Bizonyára tudják, tisztelt képviselõtársaim, hogy ott a korábbi idõszakban a megyei szintû ellenõrzést, a tanügyigazgatási szintet megszüntették, és késõbb regionális szinten visszahozták, mert rájöttek arra, hogy szükség van ezekre az intézményekre.
Visszatérve a javaslatom két pontjára: az eredeti állapotnak a visszaállítása volt a javaslatom elsõ része és az ezzel szorosan összefüggõ megyei tanügyigazgatási irodák. Nevezetesen arról van szó, javasoltam, hogy a minisztérium - például a köztársasági megbízotti hivatalok mintájára vagy más mintára, például a földmûvelési hivatalok mintájára - hozzon létre olyan regionális szervezetet, amely a tanügyigazgatási és ellenõrzési feladatainak ellátásában segíteni fogja.
Az a javaslat, amely ebben a törvényjavaslatban megfogalmazódik, a lehetõ legrosszabb megoldás, két ok miatt. Egyrészt az OKIT teszi meg jogutódnak. Ez az intézmény jellegében egészen más intézmény, elsõsorban tudományos, másodsorban pedig olyan értékelõ intézmény, amely elsõsorban tudományos igényû felméréseket végez, s nem azt a szakmai aprómunkát végzi, amelyre a magyar tanügyigazgatásnak és a magyar közoktatásügynek olyan nagy mértékben szüksége lenne. Ez az egyik érvem, ami miatt ezt rossz elképzelésnek tartom. A másik érvem pedig az, hogy ezzel a helyzettel a vidék és a Budapest távolsága tovább fog növekedni, hiszen nagyobb mértékben kettészakad a vidék és Budapest.
Talán hadd emlékeztessem önöket azokra az alternatívákra, amelyeket nem a kereszténydemokraták fogalmaztak meg, hanem még a minisztérium fogalmazott meg, amikor a közoktatási és értékelési központokat, az úgynevezett KÉK-eket fogalmazta meg, akkor úgy tûnt, a minisztérium is rájött, hogy szüksége van egy regionális szintû szervezetre, idõközben azonban politikai okokból ennek a szükségességét úgy tûnik, hogy elvetették. Ennek ellenére szeretném figyelmükbe ajánlani a következõket:
A törvényjavaslat készítõi nem figyeltek oda arra, hogy a tankerületi oktatási központoknál számtalan feladat megfogalmazódott. A jelenleg hatályos törvényben - mint arra Dobos Krisztina már utalt - sok feladat megfogalmazódott. Ezen feladatok ellátását senki sem, még a kormányzat sem tekinti feleslegesnek, legalábbis így értelmezem, s ha ezt a törvényjavaslatot, az úgynevezett kiscsomagot elfogadjuk, akkor mindaddig, amíg a teljes törvénymódosítás be nem következik, addig ezek a feladatok ellátatlanok lesznek, sõt a tervezet szerint kikerülnek a törvénybõl.
Azt hiszem, hogy a kormányzatnak nemcsak a törvényben, hanem a valóságban is komoly feladatai vannak a közoktatás irányításában, szervezésében. Természetesen vannak utalások ebben a törvényjavaslatban, csak ezek az utalások, hadd mondjam azt, hogy itt feltétlenül törvénytelenek. Ezt többször említettem. Szeretném azt is alátámasztani, hogy miért tartom törvénytelennek. Egyrészt azt a tényt is törvénytelennek tartom, hogy kikerülnek feladatok, és nem gondoljuk át, hogy ezekre a feladatokra szükség van, s lehet logikailag és szövegesen olyan törvényt hozni, amelyben az államnak semmiféle feladata nincs a közoktatás irányításával, szervezésével kapcsolatban, de ez nagyon szerencsétlen dolog - de ez csak az egyik oldal. A másik oldal viszont az, hogy az eddigi tervezet szerint a megyék feladatokat kapnak - hogy milyen feladatokat azt nem tudjuk -, egy-két státuszt kapnak, egyebet nem.
Nyilvánvaló, ha a feladatok zömét a megyéknek adjuk, akkor máris bizonyított a megfogalmazott véleményem, ugyanis az önkormányzati törvény azt mondja, hogy az önkormányzatnak plusz feladatokat csak akkor lehet adni, ha ahhoz az állami költségvetésbõl a szükséges anyagi eszközöket is biztosítjuk.
Remélem, senki sem gondolja komolyan, hogy az az egy-két státusz - mert a tervezet szerint a tankerületek vagyonát nem szándékoznak átadni a megyéknek, csak egy-két státuszt akarnak átadni, azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen módon - elegendõ ahhoz, hogy a megnövekedett plusz feladatokat ellássák. Akkor a kormányzat megszegi az önkormányzati törvény vonatkozó paragrafusát, amelyet - még egyszer hangsúlyozom -: csak akkor lehet az önkormányzatoknak plusz feladatot adni, ha ahhoz az anyagi eszközöket hozzárendelik.
Még egy kérdésrõl kell hogy beszéljek: a nemzetiségi tanfelügyeletrõl. Azt hiszem, a tankerületek pontosan ezen a területen jelentõs eredményeket értek el. Létrejött egy olyan nemzetiségi tanfelügyeleti rendszer, amely sajátos rendszer volt, mert nem elsõsorban a tanfelügyelet és a felügyelet dominált, hanem a szakmai segítés, a nemzetiségi iskolák támogatása. Ezek a kollegáink egyfajta szolgáltatási feladatot is megvalósítottak és megoldottak. Ez a rendszer megyei szinten nem mûködtethetõ - erre hadd mondjak néhány példát. Például van olyan megye, amely nem kapott adott nemzetiségre referensi lehetõséget, ugyanakkor azon a területen öt iskola van, van olyan megye, amely a tervezet szerint kapott, és csak egyetlen iskola van - tehát az átgondoltsága nem volt szerencsés. Tudomásom van arról, hogy a nemzetiségi szervezetek és a nemzetiségi szövetségek - hogy pontosan melyik, azt nem sorolnám fel - kérték a minisztériumot, hogy a nemzetiségi felügyeleti rendszert tartsák fenn, próbálják fenntartani.
(19.50)
A másik terület az az információs rendszer, amely kialakult. Ezzel kapcsolatosan ennek az információs rendszernek az átmentése is nagyon fontos feladat lenne. Hadd utaljak arra, hogy ebben az ügyben a kormányzat akkor, amikor ilyen mértékû megszorítások vannak, nagyon komoly pazarlást végzett. Az államtitkár úr Dobos Krisztina interpellációjára azt mondta, hogy 55 millió forintot költöttek különféle felmérések végzésére. Akkor dobtak ki 55 millió forintot az ablakon, amikor a tankerületeknél erre a személyi állomány és a szakértõi állomány is rendelkezésre állt. Igaz, hogy az államtitkár úr azt mondta, hogy párhuzamosan más feladataik is voltak, és nem tudták volna ellátni, de erre azt mondom, hogy meg kellett volna próbálni, és akkor megspóroltunk volna 55 millió forintot; és a tankerületek - bízom benne - hasonló szinten ellátták volna a feladatukat.
Ennyit a szakmai ellenõrzés kérdéskörérõl. Hadd térjek rá a javaslataim másik részére, amelyek a nemzeti alaptantervre vonatkoznak. A nemzeti alaptantervvel kapcsolatosan a kormányprogram azt mondja, hogy parlamenti elfogadás szükséges a nemzeti alaptanterv alapelveihez. Azt hiszem, hogy képviselõtársaim vagy a minisztérium ezt nem cáfolja, hogy a kormányprogramban ez szerepel. Most viszont az alapelvek teljes egészében kikerülnek ebbõl a tervezetbõl. Ezért javasoltam, hogy az eredeti szabályozásnak megfelelõen a NAT-alapelveket kormányrendelettel adják ki, a követelményeket és a minta- kerettantervek rendszerét pedig adják ki miniszteri rendelettel.
Az alapelvekre - többször elmondtam - azért van szükség, mert szakmailag a nevelés kérdése... Mindenki számára köztudott, hogy mennyire szükség van arra, hogy a nevelésrõl beszéljünk. Talán itt hadd utaljak Horn Gábor képviselõtársam mondataira, aki azt mondta az általános vitában, hogy nem tud mit kezdeni a neveléssel mint fogalommal. Én azt mondom, hogy a pedagógusok, az a 180 ezer pedagógus igenis tud mit kezdeni a nevelés fogalmával; és nemcsak hogy tud mit kezdeni, hanem egyértelmûen megfogalmazzák azt, hogy a nevelésre sokkal nagyobb szükség van, pontosan ebben a változó korban van óriási szükség arra, hogy a nevelésre komolyabb gondot fordítsunk, és pedagógusainkból ne csak oktatógépeket próbáljunk kreálni. Ez a nevelés! Ezt az a 180 ezer pedagógus, azt hiszem, egy emberként tudja. Ezért feltétlenül javaslom a tisztelt kormánypárti képviselõtársaimnak és a kormányzatnak, hogy térjenek vissza a kormányprogramban megfogalmazottakhoz, és ha úgy tetszik, akkor fogadtassák el a NAT alapelveit egy parlamenti határozattal vagy parlamenti szavazással.
Azt már a hajánál fogva elõrángatott érvnek tekintem, hogy majd a közoktatási törvény nagy csomagjában vagy annak valamilyen elõszavában vagy valamelyik részében ezek az elvek megfogalmazódnak. Igenis szükség van arra, hogy megfogalmazzunk célokat, megfogalmazzunk feladatokat, megfogalmazzunk embereszményt - mert nagyon sokféle embereszmény lehetséges. Ezekkel a pedagógusok mind tudnak mit kezdeni, és tudnak ezzel dolgozni.
Mindezek figyelembevételével ajánlom tisztelt képviselõtársaim figyelmébe az általam benyújtott módosító javaslatokat, és kérem azt, hogy - pontosan a magyar közoktatásügy érdekében - támogassák ezeket a módosító javaslatokat. Köszönöm szépen a figyelmüket.