DR. BÁLINT GYÖRGY, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mezõgazdasági bizottság szeptember 13-án tartott ülésén megtárgyalta a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló T/1094. számú törvényjavaslathoz eddig beérkezett módosító javaslatokat, és azok közül nyolc javaslattal egyetértett.
A vita alapján megállapíthatjuk, hogy az alaptörvény keretjellegû, és a módosítások útján lehetõséget nyújt az ágazati sajátosságok érvényesítésére, a törvény módosításának, az igénynek a szükséges és elégséges aktualizálását teszi lehetõvé.
Tisztelt Ház! A mezõgazdsági tevékenységben - az elméleti ismeretek mellett - rendkívül nagy fontossága van a gyakorlatnak, amelyet a szakképzésben részt vevõ tanulók a tanüzemekben szerezhetnek meg. Az elmúlt néhány évben az állami gazdaságok és a mezõgazdasági szövetkezetek átalakulása, valamint az élelmiszer-ipari üzemek privatizációja következtében a gyakorlati képzésre alkalmas helyek sajnos jelentõs mértékben szûntek meg. Az átalakult és az újonnan alakuló vállalatok jó része nem képes ma már vállalkozni a gyakorlati képzés megszervezésére, a tanüzemek fenntartására és mûködtetésére. Ezért ennek a törvénymódosításnak egyik nemes feladata az, hogy ösztönözze a gazdálkodószervezeteket és az agrárvállalkozókat is arra, hogy a gyakorlati oktatásnak aktív részeseivé váljanak és vegyenek részt a felnövekvõ nemzedék gyakorlati, szakmai felkészítésében.
A magam és a bizottság részérõl rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a szakképzés gyakorlatiasságának és annak, hogy ehhez korszerû eszközökkel felszerelt tanüzemek álljanak rendelkezésre. Ez sajnálatosan korántsem mondható általánosnak, bár szép számmal akadnak olyan intézmények, ahol kiváló tanüzemek segítik elõ a tanulók gyakorlatias szemléletének kialakulását. A legkiválóbbak közül hadd említsem meg a vépi szakképzési intézményt, amely immár 341 hektáros tangazdasággal rendelkezik, és ahol többek között mezõgazdasági gépkarbantartó, gépjavító, gépszerelõ és gépüzemeltetõ mûhelyben szerezhetik meg a tanulók a legkorszerûbb gyakorlati ismereteket. Magam is tapasztaltam, hogy innen olyan kiválóan képzett fiatalok kerülnek ki a gyakorlatba, hogy kapkodnak értük az üzemek. De említhetem a szabadkígyósi mezõgazdasági és élelmiszeripari szakközépiskolát és szakmunkásképzõ intézetet, amely ugyancsak 51 hektáros tangazdaságot üzemeltet, de az általános kertész-, szõlõ-, gyümölcstermelõ-, zöldségtermelõ-képzés mellett sütõipari, élelmiszer-tartósító és parkgondozó szakképzettséget nyújt az itt tanuló fiataloknak.
Igen lényegbe vágó a törvény 3. §-ának módosítása, mert a szakmai sajátosságok érvényesítésére ad lehetõséget. Vannak olyan szakképesítések, amelyek szakmai elõképzettség nélkül nem szerezhetõk meg. Ezek az úgynevezett ráépülõ szakmák. A szakképzésnek egyébként régi dilemmája, hogy általános felkészítést adjon vagy konkrét, azonnal alkalmazható, tehát szûk szakmai területre szorítkozzék a képzés. A ráképzés, illetve az elõzetes szakmai ismeretek megkövetelése ezt az ellentmondást feloldhatja.
Azután vannak olyan szakképesítések, amelyek megszerzéséhez bizonyos életkor elérése szükséges. Ilyen a növényvédõ- és méregraktár-kezelõ szakképesítés, amelynek megszerzéséhez a tanulónak be kell töltenie a 18. életévét. Az alaptörvény módosítása ezt az ellentmondást is megoldáshoz segíti.
Nem ennek, hanem a közoktatási törvénynek a feladata meghatározni, hogy mi számít elsõ, második és további szakképesítésnek. De itt is szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a második szakképesítés fogalmát nem szabad mechanikusan értelmezni. Nem tekinthetõ ugyanis második szakképesítésnek, ha valaki továbbképzéssel éri el azt, hogy szakmáját magasabb színvonalon folytassa.
A szakmai szintek egymásra épülését az általánostól a speciálisig, illetve a szûkebb szakmai ismeretektõl az átfogóbb, szélesebb szakmai látókört biztosító ismeretek megszerzéséig lehetõvé kell tenni anélkül, hogy az anyagilag többletterhelést jelentene a tanulni vágyó fiatal vagy felnõtt számára.
Fontosnak tartjuk az alaptörvény 5. §-ának módosítását. Az ugyanis alapkövetelmény, hogy a képzés piacorientálttá váljék, valamint az is, hogy a különbözõ képzési színtereken - például állami, alapítványi, egyházi iskolákban, képzési központokban, oktatási intézményekben és egyesületekben - kiadott oklevelek, bizonyítványok egyenértékûségét az állam, illetve a törvény szavatolja. Szükség van az egységes szabályozásra, a szakmai, a vizsgáztatási követelmények mindenki számára egyformán hozzáférhetõ, tehát rendeleti úton történõ szabályozására.
Az alaptörvény 7. §-a a kamarák hatáskörébe utalt mesterképzés szakmai követelményeinek meghatározására a szakképesítésért felelõs minisztert, a kamarákkal egyetértésben, hatalmazza fel. S ez így helyénvaló. A mesterképzés ugyanis nem a szakma alapjait kell hogy megtanítsa, hiszen erre az országos képzési jegyzékben szereplõ szakképesítések készítik fel a tanulóikat, hanem a már számottevõ gyakorlattal rendelkezõ szakemberek tudását kell bõvítenie számviteli, marketing, pénzügyi, vezetési, sõt netán pszichológiai ismeretekkel is. Vagyis arra kell törekedni, hogy a "mester" jelzõ valóban a szakmáját magas színvonalon mûvelõ szakembert illesse meg. A magunk részérõl tehát egyetértünk a Magyar Agrárkamarának azzal a javaslatával, hogy a kamarák kapjanak törvényi kompetenciát a mestervizsgák területén.
Végül arra szeretném a tisztelt Ház figyelmét irányítani, hogy a szakképzésnek, jelesül a mezõgazdasági szakképzésnek nálunk még nincs meg a megfelelõ gazdasági és társadalmi rangja. Számos országot ismerek, ahol az örökösödésben, a hitelek igénybevételében, a gazdasági szerzõdések lebonyolításában elõnyt élveznek azok a gazdák, akik szakképesítéssel rendelkeznek. Dániában egy bizonyos méreten felül családi birtokot nem is vezethet olyan személy, aki a megfelelõ szakképesítéssel nem rendelkezik. Ha nem is ebben a jogszabályban, de a belátható jövõben máshol, a szakismeretekben való jártasságot bizonyító szakképesítés társadalmi rangját is ki kellene fejezni, és ezzel a jelenleginél több tekintélyt kellene adni a tanulási erõfeszítéseknek és az azt megkoronázó szaktudásnak és szakképesítésnek.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)