DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van az a képviselõ, aki az elmúlt éveket, vagy akár évtizedeket is az egészségügyben töltötte, akár úgy, mint orvos, akár úgy, mint szakdolgozó vagy szakápoló, vagy akárcsak itt a parlament soraiban töltötte az elmúlt négy évet, vagy akár nyolc évet úgy, mint egészségpolitikus.
Sok mindenrõl lehetne ma valóban itt beszélni, s azt gondolom, talán kéne is beszélni. Ezért nagyon nagy öröm az számunkra, hogy egyáltalán, valóban, ahogy Kis Gyula mondta, létrejött ez a politikai vitanap az egészségügyrõl, saját egészségünkrõl. S ezért szomorúan tekintek a kormánytagok üres székeire, akik nem tiszteltek meg minket azzal, (Taps a jobb oldalon.) hogy részt vesznek ezen a vitanapon. Természetesen a jelenlévõk mindig kivételek. De én úgy gondolom, hogy ez nem a népjóléti miniszter, nem is a pénzügyminiszter privát belsõ ügye, a magyar állampolgárok egészsége, hanem minden kormánytag s a magyar kormány, a magyar állam ügye. Ha mi prioritásokról beszélünk, ha mi egyáltalán a megelõzésrõl, mint prioritásról beszélünk, akkor egyszer ki kéne talán ebben a parlamentben mondani, amit sajnos, az expozéban miniszter úr sem mondott ki, hogy a megelõzés az állam feladata. Amíg ezt nem deklaráljuk egyértelmûen, addig nagyon nehéz eligazodni az erdõben, nagyon nehéz valóban megtudni, hogy kinek kötelessége ma prevencióra, megelõzésre költeni. Mert igaza van miniszter úrnak abban, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében valóban mindig találunk a megelõzésre bizonyos összegeket. De vajon a biztosító feladata a megelõzés? Nem a magyar állam feladata volna kimondani ezt, hogy a megelõzés állami feladat? S a megelõzésen belül is különbözõ prioritásokat mindenképpen meg kell határoznunk, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az ország valóban pénzszûkében van, s ez érezteti hatását, érthetõ módon.
Nem értek egyet miniszter úrral abban, hogy ehhez kevés, vagy kevesebb pénz kell. Én azt gondolom, hogy a prevencióra nagyon sok pénz kell. És mégis a prevenció az a nagyon fontos terület, amelybe érdemes befektetni még akkor is, hogyha erre valóban sok pénzre van szükség.
Most mégis egy olyan témát választottam ebben a rövid kiselõadásban, amely egy olyan területet érint, amely nem a pénzrõl szól, s amelyhez valójában nem pénz szükséges. Ez pedig a dohányzás, a nem dohányzók és a dohányzók védelme ma Magyarországon. Errõl a kérdésrõl indulatos vitát, sokszor konfliktusos problémákat is hallunk. A nem dohányzók a dohányosokat támadják, a dohányzók személyiségi jogaikra hivatkoznak, de higgadt párbeszéd nagyon ritkán folyik ebben a témában. Ugyanakkor sajnos még mindig nem került a magyar parlament elé a nem dohányzók védelmérõl szóló, és hangsúlyozom, a dohányzók védelmérõl is szóló, egyértelmû jogi szabályozás, törvény.
A fõváros közgyûlése '93-ban, majd ezt követõen 1994-ben is foglalkozott ezzel a témával, nevezetesen a nem dohányzók védelmében Budapest, a fõváros egy rendeletet kívánt alkotni. A rendelettervezet elkészült, és abban egyértelmû, egyhangú volt a fõváros közgyûlése, hogy ezt a rendelettervezetet meg szeretnénk hozni. Viszont jogi akadálya volt a dolognak, nevezetesen az, hogy ilyen országos ügyben egy helyi közösség, nevezetesen bármilyen nagy a legnagyobb települési önkormányzat, nem hozhat helyi rendeletet. Ezért sajnos, a jog megkötötte a kezünket, s a fõvárosban nem született ezzel kapcsolatban semmilyen szabályozás. Arra volt lehetõségünk, hogy az akkori népjóléti miniszter figyelmét fölhívtuk arra, hogy egy határozatot hozzon, amely meg is történt, és a jelenlegi népjóléti miniszterhez eljuttattuk azt a felterjesztést, amellyel élhet az önkormányzati törvény értelmében a fõváros közgyûlése. Nevezetesen kértük a népjóléti minisztert, hogy a nem dohányzók védelmében a szabályozást készítse elõ s a törvényjavaslatot ide, a parlament képviselõi asztalára tegye le. Én abban reménykedem, hogy ez hamarosan meg fog történni, bár az expozéban hallottunk elrettentõ számokat, de nem nagyon erre való utalást.
Ugyanakkor viszont tudjuk azt, hogy minden harmadik honfitársunk ma Magyarországon szenvedélybeteg: alkoholbeteg, drogfogyasztó, de a dohányosok is sokan vannak, 3,5 milliós a táboruk, és sajnos, szaporodik. A 15 évesnél idõsebb magyar lakosság a miniszter úr szerint 2700 cigarettát, az én statisztikám szerint - mert ahány statisztika, annyiféle természetesen nemcsak a szülészeti ágyak, hanem a cigaretták vonatkozásában is -, 3100 cigarettát szív. A WHO rendelkezik tulajdonképpen a legtöbb statisztikai adattal, és õk azt mondják, hogy a férfiak rákhalálozásának 50 százalékáért a dohányzás, a nikotin, a füstölés felel. Van egy füstjelentés, amelyet így hív a WHO, s ez azt mondja, hogy 1950-tõl 2000-ig a dohányzás 60 millió embert ölt illetve öl meg a fejlõdõ országokban, s a WHO a fejlõdõ országokhoz, igen megtisztelõen, Magyarországot is odasorolja. Egyedül 1990-ben 2 millió ember lelte halálát a dohányzás ártalmainak következtében, és ebbõl Magyarországon 29 ezren füstölték el a szó legszorosabb értelmében életüket.
Nem lehet említés nélkül hagyni a nõk, a fiatal nõk, a terhes anyák, kisgyermekes anyák dohányzását. A dohányzás lényegesen csökkenti a nõk esélyét a teherbeeséshez, és ezért különösen elszomorító, hogy már középiskolás korú lányaink körében is igen jelentõsen terjed a rendszeresen dohányzók aránya. A vizsgálatok szerint, mármint a WHO vizsgálatai szerint, a dohányosok újszülöttjei kisebb súllyal, sokszor koraszülöttként jönnek a világra, és ez is nagyon valószínû.
(9.30)
Sokan azt is tudják, hogy a nikotin átmegy az anyatejbe, így szoptatáskor az anya kifejezetten veszedelmes mérget juttat a gyermek szervezetébe - és ezt ezek szerint tudatosan teszi. Valószínûleg a bagósok is egyetértenek velem abban, hogy ez így nem mehet tovább, de nézetkülönbségek vannak a tekintetben, hogy hogyan rangsoroljuk a tennivalókat és azokat hogyan valósítsuk meg. Én úgy gondolom, hogy csak reális, valóban keresztülvihetõ szabályozással, értelmes szabályozással valósítható meg ez a program, és ezzel nyilvánvalóan kimondom, hogy a kis lépések politikája mellett teszem le a voksot e tekintetben.
Ha a dohányzás egészségkárosító hatása szóba kerül, legtöbben és legtöbbször mindig a nikotinra gondolnak, de a tüdõrák felelõse tulajdonképpen mégsem csak a nikotin, hanem a füstben lévõ szénmonoxid, amely a vérbe kerül, és a szervezetben fel is halmozódik. A nemdohányzóknál ez az érték a környezetkárosító hatás miatt 1-2 százalék között van, ugyanakkor a dohányosoknál a 10 százalékot is eléri. Ugyanakkor azt is tudjuk, a nemdohányosok szenvednek attól, hogy mellettük dohányoznak - hiszen, mint tudjuk, a dohányos ugyan beszívja a füstöt, de sajnos ki is fújja. Amit pedig kifúj, azt a környezetére fújja, és együtt szívjuk a füstöt a szeretetre méltó édesapánkkal, édesanyánkkal, gyermekünkkel, testvérünkkel, tanárunkkal, munkatársunkkal, üzletfelünkkel - és természetesen még folytathatnám ezt a sort.
Litvániában - érdekes módon - nagyon jól tudják, hogy a szûkebb környezetben, a családban, az iskolában, a munkahelyen látott példa meghatározó lehet a nagyobb közösségre is. Éppen ezért ma Litvániában 17 miniszter alkot egy kormányt, amely a nemdohányzók kormánya. Az ottani egészségügyi miniszter arra kérte kollegáit, hogy írásban hozzanak egy határozatot - amit meg is szavaztak -, amely megtiltotta Litvániában a dohányáruk hirdetését. Litvániában a miniszterek közül többen nem dohányoztak, többen viszont dohányoztak. És amikor ezt a kormány elhatározta, a miniszterek vállalták a leszokással járó kínokat is azért, hogy példát mutassanak.
Olaszországban zárt középületekben tilos a bagózás, beleértve a bárokat és az éttermeket is. A kiszabható büntetés meghaladja a 15 ezer forintot is.
Az angoloknál a földalattiban teljesen betiltották a dohányzást. Most mindenki csodálkozik: Magyarországon már réges régen így van, soha nem dohányoztak a földalattiban. De mégis számottevõ példa ez, hiszen egy olyan tradícióról mondtak le Angliában, amelyhez igazából nagyon hozzá voltak szokva.
Franciaországban - abban a Franciaországban, ahol még az utcán is, még a nõk is, még az elegáns nõk is cigarettával a kezükben járkálnak - '92-ben igen szigorú törvényi szabályozást vezettek be.
Dániában azzal védekeznek, hogy csillagászati áron árulják a cigarettát.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ma nagyon sok baj van a magyar társadalomban. Ezek közül számosnak a megoldásához nagyon sok pénz kell. Vannak azonban olyan lehetõségeink, ahol elsõsorban a szemlélet megváltoztatásával, a szolidaritás megerõsítésével különösebb erõforrások nélkül is lehet eredményeket elérni. Erre szerettem volna felhívni hozzászólásomban nemcsak képviselõtársaim, de mindenekelõtt mindenkinek a figyelmét. Javaslom, gondolkodjunk tovább ezen a kérdésen. Úgy vélem, a parlamentnek el kell döntenie, hogy akar-e foglalkozni az általam felvetett problémakörrel és a vázlatosan megfogalmazott javaslataimmal. Amennyiben sikerül a közösségi életnek ezt az egyáltalán nem elhanyagolható, és rosszul, illetve alig szabályzott kérdéskörét törvényjavaslatként megvitatni majd a jövõben az Országgyûlésnek, akkor látok esélyt arra, hogy korszerû, használható és végrehajtható szabályokat fogadhatunk el, elsõsorban a nemdohányzó társadalom számára, de a dohányosok védelmében is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)