Semjén Zsolt Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Selmeczi Gabriella által elmondottakkal egyetértve, ahhoz kapcsolódva szeretnék két reflexiót tenni.

Az anyagban és a vitában is többször szerepelt az a deklaráció, hogy az egészség érték. Az viszont teljesen elsikkad, hogy az egészség azért érték, mert az élet, az emberi lét feltétlen érték. Tehát az egészséghez való jog az élethez való jogból következik, és kizárólag ebben alapozható csak meg. Következésképpen, ha az élethez való jog nem abszolút, akkor minden más jog, így az egészséghez való jog is, relatív. Ha az emberi élet nem kap feltétlen védelmet, beleértve az emberi élet magzati korszakát, akkor minden további emberi jogról beszélni legalábbis illuzórikus. Mert ha egy emberi életrõl például a kora ürügyén, azt lehet mondani, hogy értéktelen és ezért elpusztítható, és mivel elpusztítható, tehát értéktelen, akkor nincs lényegi, logikai különbség eközött és aközött, ha embertársaink más részérõl mondják ki, valami más fikció alapján, hogy értéktelenek és elpusztíthatók.

Ebben a kérdésben világosan leleplezõdik a szélsõségesen liberális - és ezért pontosabban: álliberális - oldalról annyit hangoztatott emberi jogi, humanista stb. tirádák legalábbis átgondolatlanságában illuzórikus, ha nem cinikus volta.

A másik: egy még szélesebb összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet. A kormány elsõsorban egészségügyi és szociális intézkedései során sajnos nem döbbent rá, milyen tragikus következmények felé sodorják az országot például a társadalombiztosítási szolgáltatások további megtagadásai, a társadalom egészségügyi és szociális kirablása. Mert politikai, szociológiai és megkockáztatom: morális értelemben is aligha várható el a társadalomtól, hogy olyan törvényeknek engedelmeskedjen, amelyek szembeötlõen és szemérmetlenül igazságtalanok. Ha pedig meginog a társadalom bizalma, hite a törvények igazságos voltában, akkor azok ésszerûként való tételezése és tekintélye is összeroppan. És ekkor a felszínre fröccsen a legfõbb rossz, ami egy társadalmat csak érhet: a törvénytelenség, a káosz, az anarchia. Mert a rendezett társadalom és ezzel az emberinek nevezhetõ élet feltétele a törvények tekintélye, a törvények ésszerûsége, tehát a törvények igazságos volta. Ha az állampolgár...

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage