DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mélyen tisztelt Országgyûlés! Tizenkettediknek felszólalni nem túlságosan nagy öröm, és bizony, kevesebb újat lehet mondani, mint amennyit az ember szeretne. Ezért - bár bizonyos kérdésekrõl megismételve fogok szólni, annak néhány gazdasági dimenzióját is felvillantva - örömmel hallottam, hogy többen idézték a klasszikusokat. Többször elõfordult Hippokratész, Juvenalis neve. Engedjék meg, hogy én a rotterdami Erasmussal folytassam, aki 1509-ben méltán híres könyvében - ha úgy tetszik beszédeiben - egy helyütt azt mondja: "Az egészség Isten legnagyobb ajándéka", amibõl logikailag az következik, hogy a betegség életünket megkeserítõ átok. Igaz, a balgaságot tréfásan dícséri Erasmus, mert Szophoklészt idézve mondja: "Tudatlanul élni mily nagy gyönyörûség!" - bár azokban a kérdésekben, amelyekrõl szólni kívánok, nem a tudatlanság a döntõ tényezõ, hanem a függõség, a káros szenvedély. Ebbõl kitûnik talán, hogy a szenvedélybetegségekrõl lesz szó.
Elõször néhány adatot ismételnék meg - ma már nem elõször - e témában.
Az alkoholos italok közül a borról elmondhatjuk, hogy évezredek óta, ha kis mennyiségben fogyasztják, az emberiség egészségére kevésbé káros ital. Termelése jelentõs gazdasági érdek, hisz a szõlõmûvelés nemzetgazdaságunk fontos területe. Sajnos, helyette napjainkban a cirózist jobban indukáló, sokkal egészségtelenebb tömény italok terjednek, többnyire sör kíséretében.
A Mentálhigiénés Programiroda adata szerint hazánkban - már errõl is volt szó - 950 ezer alkoholista és nagyivó él, és a tiszta szesz egy lakosra jutó fogyasztása lassan eléri a 12 litert - a tiszta szeszé! Így, sajnos, világelsõk vagyunk. Napjainkban már minden negyedik férfire egy alkoholbeteg nõ is jut, ami élettanilag is tragikus - és semmiképpen sem esztétikus az én véleményem szerint.
Hasonlóan magas átlagban számolhatunk be a dohányfogyasztásról is. A felnõtt lakosság több mint egyharmada, a 16-18 év közötti fiatalok csaknem fele dohányzik, vagyis majd' négymillió ember egy káros szenvedély rabja. Pedig a tüdõ- és a szájüregi rákok kialakulásában 90-95 százalékban a dohányzás az elsõdleges és egyedüli ok. De túl ezen, évente további hatvanezer különbözõ tüdõ- és hörgõbetegségben szenvedõ emberrel is találkozunk.
A korai halálozások negyven százalékában a dohányzás fontos szerepet játszik. A legutóbbi hivatalos statisztikai adatok szerint - ez is elhangzott már - 2700-3100 cigaretta/fõ a magyarországi fogyasztás. Ezekben az átlagokban a csecsemõk is szerepelnek fogyasztóként.
Sajnálatos módon a cigarettadobozokon annak ellenére sem tüntetik fel a káros nikotin-, illetve kátránytartalmat, hogy az ma már szinte mindenhol kötelezõ a mûvelt világban. Az írásos tájékoztatás ugyanis segíthetne abban, hogy a dohányosok a kevésbé egészségrontó termékeket válasszák. Kétségtelen tény, az állam adóbevételi érdekeltsége szerepet játszik abban, hogy még nincs megfelelõ törvényi szabályozás a dohányáruk forgalmazására és a nemdohányzók egészségét védve. Ez jórészt a multinacionális dohánygyárak érdeke, hisz a korábban az állami monopóliumként mûködõ gyárakat magas nyereségtartalmuk miatt elsõként privatizálták, céljuk így - érthetõen - a forgalom dinamikus növelése.
Ez is közrejátszik abban, hogy az európai 1500 cigaretta/fõs átlaggal szemben nálunk ez kétszeres nagyságrendû. A többlet legtöbbször a feketekereskedelem hasznát növeli, amely lefölözi az állami jövedelmet.
Problémaként kell azonban felvetni a dohánykertészek, az úgynevezett gányók problémáit. Ennek a rétegnek a megélhetését a dohány termesztése és feldolgozása - például a fermentálás - biztosítja. Amíg ezen a területen termékszerkezet-váltásra nem kerül sor, az egyébként is kedvezõtlen adottságú dohánytermelõ területek elszegényedése rohamossá válhat. Nem tudom, hogy a külföldre privatizált dohánygyárak szerzõdéseiben vannak-e garanciák arra, hogy ez a földmûvelõ réteg termelhessen, s a jól jövedelmezõ gyárak ne csak külföldrõl importáljanak dohányt, a magyar termelõk rovására. E kérdés tehát bonyolult és foglalkoztatáspolitikai dimenziói is vannak.
A kábítószer-fogyasztás és -függés az utóbbi két évben megháromszorozódott. Sajnálatos módon elsõsorban a keménydrogok hozzáférhetõsége növekedett: eléri a 10 százalékot. Tudnivaló, hogy az illegális kábítószer-kereskedelem mindenekelõtt a fiatal korosztályt környzékezi meg. Hazánk az utóbbi esztendõkben a kábítószer-kereskedelemnek nemcsak tranzit-, de felvevõ országává is vált. Amennyiben a hatékony megelõzés elmarad, úgy a kábítószer- kereskedés rövidesen kezelhetetlen lesz.
Az elmúlt hónapokban kialakult drogvita a figyelmet a kábítószer-termelés, -fogyasztás és -forgalmazás, valamint a kábítószer veszélyére irányította. A vadkendertermelés elburjánzása azért is veszélyes, mert a termelõk biztos piacra és jövedelemre számíthatnak belõle. Szomorú, hogy nemcsak a droggal seftelõk, de egy magyar író is a drogok védelmére kelt.
(11.00)
Remélem, hogy a bordalokhoz hasonlóan nem ihletõdnek drogdalok is.
A felsorolt szenvedélybetegségek közül az alkoholfogyasztás és a dohányzás legfõbb veszélyét az jelenti, hogy függõséghez vezet, és egyre nehezebben gyógyítható, visszaszorítható, mivel évezredes, évszázados szokás csak kitartó erõfeszítéssel korlátozható és szüntethetõ meg.
Propagandájukat a kultúra óriásai végezték korábban; gondoljunk csak a klasszikus bordalokra, opera- és operett-alkotásokra. A dohányzás szokása Kolumbus Kristóf indiánjaitól - akik Amerikában kábító, bodor füstfelhõkbe burkolóztak -, került át Európába és itt is domesztikálódott. Egykönnyen nem lehet tehát megszabadulnunk tõle. Ezért a törvényhozásnak kell hazánkban is közbelépnie a nem dohányzók, a környezetvédelem érdekében. Türelmes felvilágosítással, megértéssel kell a dohányzást visszaszorítani, elõször európai és egyesült államokbeli mértékre, majd teljes felszámolásra; bár ezt évtizedek során lehet csak elérni.
A drogok élvezetét viszont határozottan és keményen kell felszámolni. Hisz korábban egyes értelmiségi körökön kívül nem volt számottevõ támogatottságuk. Itt fontos a védekezés, a felvilágosítás és a megelõzés. Mert hál' Istennek, hazánkban ez a szenvedély még nem vált általánossá és járványszerûen terjedõvé. Oda kell hatni, hogy ne is legyen az !
Végezetül szólni kívánok az egészségügyi dolgozók egyre romló és bizonytalanná váló anyagi helyzetérõl is.
Szabó Dezsõnek a pedagógusnyomor kapcsán mondott szavait így módosítanám: üres hassal nehéz gyógyítani. Ha úgy tetszik, operálni. A magyar társadalom becsületbeli kötelessége, hogy megoldja az egészségügyi dolgozók méltó bérezését.
A Független Kisgazdapárt mindent meg kíván tenni hazánk egészségügyének fejlesztése érdekében és sürgeti a hatékony törvényalkotást. A kormány kötelessége pedig, hogy terjesszen elõ olyan törvényjavaslatokat, amelyek ebben a kérdésben az európai követelményekhez való felzárkózást, a jogharmonizációt szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)