KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves érdeklõdõ Képviselõtársaim! Az emberi jogi bizottság tagjaként, nem szakemberként kértem szót. Szeretném önöknek elmondani, hogy a képviselõtársnõimmel már a parlament megalakulásakor létrehoztuk a nõkért munkacsoportot. Azóta kezdeményeztük egy, a nõk jogaival foglalkozó vegyes albizottság létrehozását is. Örömmel mondhatom, hogy valamennyi felkeresett képviselõtársnõnk támogatta javaslatunkat. Szeretnénk a nõk jogaival a törvényalkotás menetében külön is foglalkozni.
Most természetesen a nõk egészsége érdekében szeretnék szólni. A mottóm az, hogy a személyes felelõsségnek döntõ szerepe van az egészség megõrzésében. Bár a nõk egészségi állapota statisztikák szerint jobb, vagy legalábbis lassabban romlik az utóbbi idõben, mint a férfiaké, de a felelõsségük is nagyobb abban, hogy megõrizzék nemcsak önmaguk, hanem gyermekeik, családjuk, leendõ gyermekeik egészségét. A felkészülés a családi életre, családalapításra, a gyermeknevelésre, az alternatív szülési programok, és itt nem az árokpartra gondolok természetesen, az aránylag jó egészségügyi feltételek mellett is igen magas a koraszülések száma. Ennek oka egyrészt a szülõnõk egészségi állapotára, a terhesség alatti életvitelre, életmódra vezethetõ vissza.
A felkészülésre adott anyagok tanulmányozása során számomra megdöbbentõ volt, hogy az utóbbi években a statisztikák szerint a dohányzó nõk száma is nõtt, de még megdöbbentõbb, hogy az alkoholfogyasztók száma egyenesen megkétszerezõdött. Ezek a tények nemcsak az egészséges szülést gátolják, hanem nagymértékben befolyásolják a családok életvitelét, életmódját is. Gondolom, senki nem vonja kétségbe azt az állítást, hogy a nõk szerepe meghatározó a családi élet alakításában. A családok egészségügyi szokásai, a tisztálkodás, a takarítás, a rendszeretet, a tisztaságigény kialakítása - mindez a nõk feladata a családban, legalábbis a családok átlagos többségében.
(12.10)
A sport, a kirándulás, a szabadidõ eltöltésében már inkább a férfiak játszanak nagyobb szerepet. A szülõi példamutatás - és itt megemlítem ismét a dohányzást és az alkoholfogyasztást - nagymértékben befolyásolja a gyerekek kialakuló szokásait. De maradjunk inkább pozitív példánál!
Ha gyermekeinket türelemmel, szeretettel, játékosan, életkoruknak megfelelõen neveljük rá az önálló tisztálkodásra, rendrakásra, öröm is lehet a kora reggeli készülõdés ideges, ingerült rohanás helyett.
Pedagógus pályámon sokszor tapasztalom, hogy a szülõknek nincs idejük kivárni, amíg a gyerekek elvégzik ezeket a feladatokat, inkább megcsinálják helyettük. Pedig az idõben befektetett energia késõbb megtérül. Önállóságra nem lehet szavakkal, csak türelemmel és gyakoroltatással nevelni. Az óvodai és iskolai nevelés csak akkor lehet hatékony, ha ráépülhet azokra az alapokra, amit a gyermekeknek otthon, a családban, édesanyjuktól, szüleiktõl kell elsajátítani. Az alapvetõ szokások gyakoroltatása, kialakítása a szülõk feladata.
A nemzeti alaptanterv még kiemeltebben foglalkozik az egészségvédelemmel, a környezetvédelemmel, s nem véletlenül említem a kettõt együtt. Egészségünk és környezetünk állapota összefügg, s jelenleg mindkettõ kritikus helyzetben van. Ahhoz, hogy a pozitív változások elinduljanak, szemléletváltásra van szükségünk. Ennek indítója lehet a család, majd a családok, a nevelõintézmények egymásra épülõ, egymást kölcsönösen erõsítõ munkája. Vannak intézményes formák, központi, helyi programok, kezdeményezések. Meggyõzõdésem, hogy elõször személyes felelõsségünket kell keresni. Az anyagok tanulmányozása során nekem már erõs lelkiismeret-furdalásom támadt. Kívánom, hogy önöknek is cselekvésre ösztönzõ lelkiismeret-furdalásuk támadjon. Köszönöm a figyelmüket.(Taps.)