DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tisztelt Háznak és a kormánynak megfontolásra ajánljuk a konstruktivitás jegyében konkrét, pontokba szedett jobbító javaslatainkat.
Miután jogállamban vagyunk, haladéktalanul végre kell hajtani a népesedéspolitikai, egészségmegõrzési érvényes kormányhatározatokat. Meg kell erõsíteni az ÁNTSZ-t, szakmailag, pénzügyileg, szervezetileg. Be kell nyújtani a parlamentnek a Boross-kormány által elfogadott törvényjavaslatot, amely az alkohol és dohányipari termékek fogyasztási adójából 2 százalékpontot az egészségvédelmi alapba juttat. Fel kell állítani egy vizsgálóbizottságot a világbanki kölcsön kivizsgálására.
Készüljön jelentés arról, hogy miért áll a kölcsön felhasználása, és ami megvalósult, hogyan viszonyul az eredeti célkitûzéshez. A népjóléti miniszter számoljon be a külföldi kölcsönök, segélyek felhasználásáról. Arról, hogy mennyi jutott a szakértõk zsebébe, és mennyi volt a tényleges felhasználás a magyar egészségügyben. Szûnjön meg az ágazat közpénzeinek profitorientált szervezetek általi megkurtítása.
Vegye elõ a Horn-kormány az Antall-kormány döntését a diplomás nõvérképzésrõl. Az ápolás legyen önálló diszciplina, az ápoló megbecsült mind szakmailag, mind anyagilag. Készüljön számon kérhetõ program a nõvérek anyagi elõremenetelére. Kerüljön elismerésre az orvosok tudásának értéke, annak megújítása az adórendszeren keresztül is. Az orvosok többségükben ne legyenek alkalmazottak, hanem magánorvosok. Legyen valódi érdekegyeztetés, ahol meghatározó szerepet töltenek be a köztestületek, a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerészeti Kamara.
A beteg nem tárgya, hanem alanya az egészségügynek. A kormány, ígéretéhez híven, dolgozza ki a betegjogokat és törvényjavaslat formájában nyújtsa be a parlamentnek. Folytatódjon az egészségügy reformja. Szûnjön meg az ágyszám- póker, az ágyszám központi diktátuma.
Legyen normatív, kiszámítható, szakmailag kompetens és a nemzetközi gyakorlatban kipróbált teljesítmény-finanszírozás. Dolgozzon ki a kormány a szakma és a lakosság számára világos, kiszámítható és számon kérhetõ gyógyszer-politikát, amely nem zúdít felesleges terheket az éppen betegségben szenvedõ biztosítottak nyakába.
Építsen a kormány az orvosegyetemek szellemi bázisára a magyar egészségügy megújításában. Kezdõdjön meg végre az egészségügy és a szociálpolitika együttes kezelése a kormányban és a minisztériumban. A Népjóléti Minisztérium ne legyen a Pénzügyminisztérium egyik fõosztálya.
Szakmailag és etikailag tiszta emberek kerüljenek felsõ posztokra, szûnjön meg a klientúra kiépítése.
Az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás költségvetésének parlamenti elfogadása elõzze meg az állami költségvetés elfogadását, amint azt az államháztartási törvény elõírja és nem utolsósorban a józan ész megköveteli; hogy ne mindig az egészségügy legyen az állami költségvetés megkurtításának vesztese.
Az egészség problémája és az egészségügy ne csak szavakban legyen prioritás. Minden törvényjavaslat, minden kormány-elõterjesztés hatásvizsgálatban térjen ki arra, hogy életbeléptetése milyen következménnyel jár a lakosság egészségi állapotára.
Tisztelt Ház! A statisztikák alapján bárki láthatja, hogy az életesélyek minden szocialista országban sokkal rosszabbak voltak, mint a más tekintetben hasonló, nem szocialista országokban. Tehát a létezõ szocializmusnak nevezett államkapitalizmust minden egyes polgár, szó szerint, a saját és szerettei életével fizette meg.
Mi, kereszténydemokraták, konokul reménykedõk vagyunk, és a - noha csak számbelileg szocialista dominanciájú - kormánytól, választási programjuk alapján reméltük, hogyha máshol nem is, de az egészségügy és szociálpolitika területén megpróbálnak a már lerakott alapra tovább építeni, legalább a már felépítettet nem rombolják le. Csalódtunk, de csalódott az ország önökre szavazó része is. A Szocialista Párt a választók bizalmát és az abszolút többség lehetõségét eltékozolva elveszítette, pontosabban - úgy tûnik - feladta - létezése értelmét, a szociális tartalmat.
Barankovics István, aki inkább feloszlatta gyõztes pártját, semmint hogy elvtelen koalícióra lépjen, mondotta: "Nincs nép, amely nagy eszmék nélkül felemelkedhetne". Önök nem tudtak reális, nagy eszmét adni. Önök nem tudtak jövõképet adni. Önök nem tudtak a holnaphoz hitet adni. Önök nem tudnak - amint ez országlásukból kiderült -, megalapozott reményt nyújtani. Önök az országnak nem jelentenek jövõt. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)