DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõ Úr!
Örülök, hogy a képviselõ úr nem vitatja, hogy a magyar közoktatás, és benne az érettségi vizsga, megérett a reformra. Az érettségi vizsgával kapcsolatban e reformfolyamatnak az elején vagyunk. Eddig elõzetes munkaanyagok, tervezetek készültek, amire utalt is, amelyek a lehetséges variációk elõnyeit és hátrányait elemezték.
Természetes, hogy ennek keretében vizsgálható - és egy modernizációs folyamatban kötelezõen meg is vizsgálandó -, hogy a régi, elavult vizsgarendszer elemei közül melyek azok, amelyek továbbra is kiállják a próbát, és melyek nem. S meg kell vizsgálni elsõsorban a hazai fejlõdés tendenciái és a külföldi tapasztalatok alapján, hogy melyek azok az új elemek, amelyek a közoktatás és a felsõoktatás szempontjainak legjobban megfelelnek, a tartalmi megújulás irányába mutatnak, s vele a mai, illetve ahogy ön is mondta, a XXI. századi fiatal érdekeit szolgálják.
Ma már nemigen fog a képviselõ úr olyan, iskolához értõ, rábízott növendékéért felelõsséget érzõ szakembert találni, aki ne látná szívesen a kétszintû középiskolai érettségit abban a magyar közoktatásban, amely az érintett korosztály lehetõ legnagyobb százalékát szeretné majd maturáltnak tudni.
Ez a tervezett érettségi nemcsak egyszerûen lezárja a középiskolai tanulmányokat, hanem újak elõtt nyit kaput, miként tette ezt az érettségi a magyar nevelés történetében oly sokszor, és teszi ezt sok más országban ma is.
A vizsgatárgyak és a vizsgaszintek összefüggésrendszere minden középiskolás számára egyenlõ esélyt ad, szinte végtelen számú variánsban kínálva a bizonyítvány felhasználását a felsõoktatástól a szakmai képzésen és tanfolyamon, illetve továbbképzésen át a munka világáig.
A vizsgatárgyi rendszer persze keret ahhoz a képhez, amelyet a mindenkori érettségi fest az adott kor mûveltségeszményérõl.
Annak megítélésében azonban, hogy melyek azok az értékek, amelyeknek birtoklását valamennyi érettségizõ fiataltól kötelezõ elvárjuk, nagy egyéni eltérések, szakmai érdekkülönbségek vannak, sõt még abban is, hogy mindezt miért tegyük. Éppen ezért szervezett a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium elõzetesen szakmai egyeztetést az általános képzés és szakképzés szervezeteivel. Ehhez tervezetek készültek, amelyekbõl a vita tanulságainak figyelembevételével is véglegesült az a koncepció, amely a széles körû vita alapja lesz.
A magyar irodalom mellett megszámlálhatatlan érv szól, nem utolsósorban a nemzeti kultúra, civilizáció átörökítése, az identitás erõsítése. Ez a felnövekvõ nemzedék számára fontos, tehát mindenkinek vizsgáznia kell belõle. A munkafázis egyetlen fokán sem kérdõjelezõdött meg az érettségi kötelezettség irodalomból.
Ami pedig a történelmet illeti, természetesen e tantárgy számtalan olyan értéket hordoz, amely mással nem helyettesíthetõ, a képesség- és készségfejlesztés sok területén pótolhatatlan. De melyik az a kultúra, amelyik mellett nem hozhatók fel érvek? Mindamellett az érettségi vizsga kötelezõ és választható tárgyainak köre nem választható el az alapmûveltségi vizsgától, az iskola által kötelezõen elõírt stúdiumoktól és a szakmai alapozó képzés vizsgaigényeitõl.
Éppen ezért a történelem vizsgatárgy kérdésében sem tekintjük lezártnak a vitát, ellenkezõleg. Abban a koncepcióban, amelyet a napokban kap majd meg valamennyi középiskola, a történelmet kötelezõ vizsgatárgynak javasoljuk. Döntsön ebben a kérdésben a szakma! A döntés tehát még nem született meg - szeretném ez ügyben megnyugtatni képviselõ urat -, viták várhatók, és kérem, fogadja el válaszomat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)