DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony.
Miniszter úr, nagy örömömre szolgál, hogy a történelem a kötelezõ vizsgatárgyak mellett vagy között lesz, de ez a tervezet, amelyet a minisztérium májusban nyújtott be, a magyar irodalmat is a választott tárgyak között sorolja föl, és miniszter úr ezzel kapcsolatban nem adott megnyugtató választ, legalábbis számomra nem megnyugtató.
Én elhiszem, hogy nagyon fontos a matematika ismerete, és annak kötelezõ érettségi tárgyként való kezelése, ezt egy percig sem vitatom. Ugyanígy elfogadom az egyik idegen nyelvet is, de a magyar irodalomtól, a magyar kultúrától elszakított anyanyelv pusztán érettségi tárggyá tétele - azt hiszem - csorbítja a jövõ generációjának azt az emberi teljességét, amelyet a humán tárgyakból, többek között irodalomból is - amelyik azért a magyar közoktatásban hagyományosan föl szokta ölelni a mûvészetek minden ágát - megszerez.
Ezért úgy érzem, hogy nagyon kiérleletlen és tantárgyszemléletû, nem társadalomszemléletû, nem emberközpontú ez a koncepció. Márpedig én azt hiszem, hogy bármilyen típusú középiskolát és bármilyen érettségi modellt valósítunk meg, elsõsorban nem a tantárgyakat kell nekünk elõtérbe helyezni, és nem gépeket kell kibocsájtanunk a középiskolából, hanem embereket, állampolgárokat, akik értékrendeket követnek. Legyenek azok konzervatív vagy liberális értékrendek, de ezeket megalapozott tényekkel, történelmi, irodalmi mûvészeti ismeretekkel tudják érzelmileg is magukévá tenni, nemcsak racionálisan felvázolni egy-egy logikát.
A másik pedig, úgy érzem, a társadalmi esélyegyenlõség követeli meg, hogy az érettségi, bármilyen tömegben is fognak középiskolába járni a fiatalok, része legyen minden egyes érettségizõ gyerek életének olyan formában, amelyik lehetõséget ad számára két év múlva is (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idõ múlását.), három év múlva is belépni a felsõoktatásba, mert a felsõoktatásra egyrészt vannak...