DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfõbb ügyész: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Nagy figyelemmel hallgattam a tisztelt képviselõ úr interpellációját; ezért nem is kerülte el a figyelmemet, hogy az interpelláció címében - egy kérdésbe ágyazva - egy vaskos sértés hangzott el. Ezt illõ tisztelettel, de határozottan visszautasítom. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Az ügyészség nem bûnsegéd - kérdõjellel sem.
A feltett kérdésekre sorban válaszolok:
1. Az ügyben politikai nyomást az ügyészségre senki nem gyakorolt. Az ügyészség az ügyeket a törvények alapján intézi. Ma Magyarországon az ügyészségre nem lehet politikai nyomást gyakorolni; erre biztosíték az ország demokratikus államrendje, az Országgyûlés, a szabad sajtó, de nem utolsósorban maga az ügyészség is.
2. A határozatban leírt értelmezés megfelel a mai bírói gyakorlatnak.
3. Az 1978. évi Btk. büntetni rendelte a társadalmi vagyon hanyag kezelését. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság 1992-ben megsemmisítette; az Országgyûlés 1994-ben megalkotta a hanyag kezelés új törvényi tényállását. A törvényjavaslatot a kormány nyújtotta be, ezt nem én kezdeményeztem, de az igazságügy-miniszter úr szándékával egyetértettem.
4. Noha a nyomozás során a jogorvoslat valóban egyfokú, a nyomozás során hozott határozat utóbb mégis megváltoztatható, akár ismételt panaszra, akár hivatalból. A Legfõbb Ügyészség 1995 elsõ félévében 209 olyan ügyet vizsgált meg, amelyben a jogorvoslatot a törvény szerint már kimerítették, és 19 esetben megváltoztatta a jogerõs határozatot.
5. A képviselõ úr által említett ügyben a törvénynek megfelelõ határozat született, ezt a Legfõbb Ügyészségen lefolytatott ismételt vizsgálat is megerõsítette. Az ügyészség által jogerõsen lezárt ügy felülvizsgálatára akkor kerül sor, ha olyan új adatok jutnak az ügyészség tudomására, amelyek ezt indokolttá teszik.
6. Selmeci úr igen jól képzett büntetõjogász, nagy gyakorlattal. Nem tudom, hogy a képviselõ úr ez esetben mit ért "hasonló" ügyeken; ha olyanokat, amelyekben Selmeci úr a nyomozást megszüntetõ határozatot hozott, kérem, jelölje meg azt az idõszakot, amelyre ezt kéri, az adatokat ki fogom gyûjtetni és készséggel megküldöm önnek.
Engedje meg a tisztelt Országgyûlés, hogy röviden visszatérjek néhány olyan megjegyzésre, amelyet az általam igen tisztelt képviselõ úr még a kérdései elõtt tett.
Képviselõ úr idézett a Fõvárosi Fõügyészség határozatából. Az idézet így szól: "A hûtlen kezelés szándékos bûncselekmény, tehát az elkövetõ szándékának a szabályszegés szándékosságán túl az eredményre, a vagyoni hátrány bekövetkezésére is ki kell terjednie." Ehhez fûzi a képviselõ úr azt az általam gúnyosnak érzett megjegyzést, hogy ezt az okfejtést tanítani kellene az egyetemeken. Nos, tisztelt Országgyûlés: tanítják is - és a legtöbben meg is tanulják. (Derültség, nagy taps a kormánypártok soraiban.)
Így aztán igazán meglepõdtem, hogy képviselõ úr nem érthet egyet a Btk. 319. §-ában foglalt hûtlen kezelés Selmeci úrtól idézett értelmezésével. Ehelyett hallhattuk képviselõ úr saját értelmezését, amely szerint "a kötelesség szándékos megszegése és ennek okozati következményeképpen beálló vagyoni hátrány bizonyítása elegendõnek kell lennie a bûncselekmény megállapításához" - nem én fogalmazok így, ez idézet volt. (Derültség.) Attól tartok, képviselõ úr, hogy az idézett nézetet egyedül ön képviseli; sem a büntetõjogi irodalomban, sem a bírói gyakorlatban ilyen felfogás nincs. A jogi irodalom és a bírósági gyakorlat azt vallja, hogy a szándékos eredmény- bûncselekményeknél a szándéknak az eredményre is ki kell terjednie. A jogi irodalom és a bírósági gyakorlat egybehangzó álláspontját az egyetemi tankönyvekbõl, jegyzetekbõl, a ma használatos büntetõ törvénykönyvi kommentárokból a képviselõ úr is megismerheti. (Derültség.)
Kérem válaszom szíves elfogadását. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)