BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amit államtitkár úr mondott utolsó mondatában, azzal teljesen egyet lehet érteni, de sajnos, amit elõtte mondott, azzal nem teljes mértékben. Ezt a bizonyos elõterjesztést, amit Deutsch Tamás képviselõtársunk készített, pontosan azért tette, mert nem tartotta elégségesnek azokat a lépéseket, amelyeket a magyar kormány ebben az ügyben megtett.
Deutsch Tamás elõterjesztésében tulajdonképpen elmondta az erõmûvel kapcsolatos problémákat, ezzel megkönnyítette a helyzetemet, és talán a felszólalás is rövidebb lehet. Korrekt volt, és azt hiszem, hogy meggyõzõ.
Itt nemcsak arról van szó, hogy a kormány nem tett meg mindent, hanem arról is, hogy rendkívül felelõtlen módon idõhúzásra is játszott ebben az idõszakban, és nem tudjuk, hogy ezzel milyen kárt tett. Nem tudjuk, mert ez alatt az idõ alatt, amíg a magyar kormány tétlenkedett, addig tulajdonképpen az idõ ment és azokat az aggódókat igazolták a történések, akik már az elején jelezték, hogy itt a kormánynak valamit tennie kellene.
Deutsch Tamás március 30-án adta be ezt az elõterjesztését. A környezetvédelmi bizottság június 12-én elkészítette módosító indítványát, és ebben már szerepelt egy szeptember 15-ei dátum, amíg a kormánynak valami jelentést kellett volna készítenie. Sajnos ma itt vagyunk szeptember végén, és még az is kérdés volt a hét elején, pontosabban a múlt hét végén a házbizottsági ülésen, hogy tárgyaljuk-e ma ezt a kérdést.
Ez egy végzetes felelõtlenség, mert közben, ha átnézzük, hogy mi történt Szlovákiában, akkor azt kell mondanom, hogy Horn Gyula miniszterelnök úrnak nem volt teljesen igaza akkor, amikor azt mondta, hogy Meciar úr egy szavahihetõ úriember. Lehet, hogy elnök úr ezeket a kifejezéseket is erõsnek találja, de nem én mondom ezt, hanem az ügyben részt vevõ európai vállalkozások, illetve bankok, az EBRD, illetve az Electricity de France. De ahhoz, hogy megértsük az aggódást, alá kell húzni azt, amit Deutsch Tamás már elmondott, hogy itt közel 4 millió magyar állampolgár veszélyeztetésérõl van szó. Légvonalban ez az objektum 90 kilométerre van Budapesttõl, a magyar határtól alig 30 kilométerre. Tessék elgondolni azt, hogy Gyõr, Esztergom, Budapest, egészen föl Salgótarjánig érintett lehet ebben a kérdésben, és a Duna, mint Európa legnagyobb folyója, szintén. Errõl teljesen elfeledkezünk akkor, amikor errõl a kérdésrõl nem beszélünk. Tehát igenis érdeke Magyarországnak, hogy itt egy biztonságos megoldás szülessen, és mindenkit megnyugtató válaszokat kapjunk azokra a kérdésekre, amelyeket itt Deutsch Tamás fölvetett.
Szeretném áttekinteni egy egészen rövid idõben a Mohi erõmû történetét. 1984-ben Mohi községet kitelepítik és elkezdik az építkezést. Ezt egyébként a környéken lakók nagyon gyorsan észreveszik, még az elsõ szabad választások elõtt egy fórumot szerveztünk Bernecebarátiban, amelyiken felhívtuk a figyelmet arra, hogy mi készül a szomszédban. 1991-ben - hála a jó istennek - pénzhiány miatt leáll az építkezés, tehát ezzel az üggyel nem kellett, vagy nem lehetett ez idõ tájt foglalkozni. 1994-ben viszont megindul a mozgolódás az erõmû körül, ezt a helybeliek azonnal észlelik és '94 nyarán Ipolyságon egy nagyon komoly tüntetés volt az erõmû ellen.
1994. október 25-én a Magyar Nemzetben egy hirdetés jelenik meg - és ez már fel kellett volna hogy keltse a magyar kormány figyelmét -, amelyben azt hirdeti a szlovák kormány, hogy az erõmû 1200 oldalas dokumentumát 15 dollárért meg lehet vásárolni, és akit érdekel, az áttanulmányozhatja. Ezzel egy idõben bejelentésre kerül az is, hogy Bécsben közmeghallgatás lesz, illetõleg Budapesten is közmeghallgatás lesz. Ezt én egy kérdésben fel is tettem itt a miniszter úrnak, és miniszter úr úgy válaszolt, hogy bár a kormánynak nem lenne feladata, de mégiscsak fölvállalta ezt a közmeghallgatást.
(20.50)
Itt jelentkezett a másik nagy kérdõjel: mi a kormány feladata, ha egy ekkora horderejû kérdésben nem érzi magát felelõsnek és nem érzi úgy, hogy ez neki feladata?
Bécsben a közmeghallgatás természetesen meghiúsul, ugyanis Bécs - jelzem, 150 kilométerre van az objektumtól - rendkívül felzaklatott állapotban fogadta volna ezt a közmeghallgatást. Akkorra a civil szervezõdések már jól megszervezték önmagukat és olyan helyzet teremtõdött, hogy a közmeghallgatást szervezõ szlovák, illetõleg francia cég - az Elektricité de France - ezt a közmeghallgatást lemondta.
Február 10-én, Budapesten megtörtént a közmeghallgatás, ezután volt Baja Ferencnek az a bizonyos imént említett kijelentése. Ez tulajdonképpen egy gongütés volt a magyar közéletben, amikor is az objektumtól távolabb élõk, illetõleg a civil szervezõdések, a környezetvédelmi csoportok aktivizálták magukat. Természetesen a parlamentben is látszata volt ennek az aktivizálódásnak, ugyanis szinte nem múlt el hét anélkül, hogy valaki valamilyen apropóból ezt a kérdést fel ne vesse a magyar parlamentben.
Talán az ellenzék pártjai közül egyedül a Kisgazdapárt nyilatkozott támogatólag az atomerõmûvel kapcsolatosan egy rendkívül szerencsétlen megfogalmazásban. Egy ottani látogatás folytán egy kisgazda képviselõ úgy nyilatkozott, hogy márpedig ezt az erõmûvet meg kell építeni; nagyon rossz visszhangja volt nemcsak itt, hanem ott is.
A parlamenten kívüli erõk is egyre jobban szervezték magukat, az önkormányzatok kezdték észrevenni, hogy az õ bõrükre megy a játék és mintegy 40 önkormányzat képviseletében leveleket írtak a parlamenti képviselõknek, hogy tiltakozzanak az erõmû ellen. Azt hiszem, hogy a késõbbiekben egy komoly meggondolást indíthat el ez a jelentés, miszerint a Magyar Atomenergia Bizottság egyértelmûen támogatta akkor, amikor az osztrák már visszalépett ettõl a támogatástól.
Egyedül a kormány nem foglalt egyértelmûen állást ebben a kérdésben. A felvetõdõ kérdésekre olyan válaszok születtek, hogy a kormány még nem alakította ki a véleményét az atomerõmûvel kapcsolatosan, nincs lehetõsége beleszólni abba, hogy mi történik Ausztriában és így tovább.
Megmondom õszintén, szomorú volt hallgatni, mert közben - mint az elõbb már említettem - számtalan dolog történt. Gondolom én, bár az államtitkár válaszából is kiszûrhetõ volt az imént, hogy az alapszerzõdés aláírására gondolt a kormány, amikor nem akart ebben az ügyben állást foglalni, esetleg a ruszti találkozó jó hangulatát nem akarta kockáztatni ezzel a véleményalkotással; nem beszélve arról, hogy esetleg az is veszélybe kerülhetett volna, hogy Horn Gyula Meciar úrról úgy nyilatkozzon, ahogy nyilatkozott.
Talán a koalíciós egyeztetések vitték el az idõt és nem volt a kormánynak ideje arra, hogy átgondolja, hogyan is kellene intézkednie és nem volt idõ a kormányzással foglalkozni. De ez végül is teljesen mindegy, a kormány várt, kivárt, viszont eközben az élet nem állt meg.
Ausztria legfõbb méltóságai foglaltak állást egyértelmûen az atomerõmû ellen. Jelzem, 150 kilométerre van Bécs! Ausztria kilátásba helyezte, hogy kilép az EBRD-bõl, ha a bank támogatja ezt a beruházást. Ausztria megcsillantotta azt a lehetõséget, hogy ha egy más üzemû erõmûvet építenek az erõmû helyén, anyagilag támogatná ezt az átállást. Mint az elõbb említettem, az osztrák atomenergia bizottság az atomerõmû ellen foglalt állást. Az Európa Parlament tiltakozott az atomerõmû befejezése ellen. Talán sejtettek valamit, talán már tudták azt, hogy az atomerõmû ügyében az utolsó szó még nem hangzott el és elkezdõdik az a színjáték, ami ha nem bennünket érintene, akár még kacagtató is lehetne.
Miközben az Elektricité de France békésen kampányolt - éppen Magyarországon is - abban az ügyben, hogy a magyar közvéleménnyel elfogadtassa ezt az erõmûvet, lobbyzott az EBRD-nél, aközben Szlovákia bejelentette, hogy túl drága az EBRD által elkészített költségvetés és egyébként is az orosz kormány 150 millió dolláros hitelt helyezett kilátásba arra az esetre, ha orosz technikával épül meg ez az atomerõmû.
Közben az is napvilágot látott, hogy esetleg a Skoda Praha nevû cég mint kivitelezõ jelenik meg és ezt az építkezést befejezi. Közben azt is közölte a szlovák kormány, hogy nem teljesíti az EBRD feltételeit, mert nem tudja leállítani a megegyezésben szereplõ két blokkot, ugyanis ha azt leállítja, akkor nem lesz mivel törleszteni azt a hitelt, amit az EBRD-tõl felvesz. Természetesen ez, illetõleg az a nyomás, ami Nyugat-Európában az itt vállalkozókra nehezedett, a Bayerwerk AG német céget is és az Elektricité de France francia céget is arra késztette, hogy vonuljon le, és ebben az üzletben ne vegyen részt.
Már Deutsch Tamás képviselõtársam is említette: pillanatnyilag ott tartunk, hogy orosz, azaz volt szovjet technikával a Skoda Praha elkezdi vagy folytatja az építkezést. De azt azért tudnunk kell, hogy a cseh kormány nem késlekedett kijelenteni, hogy ehhez a vállalkozáshoz a Skoda Praha cégnek nem tud kormánygaranciát adni.
Azt hiszem, ez a rövid áttekintés mindenkit meggyõz arról, hogy aggodalomra igenis van ok. Semmi megnyugtató nincs egy ilyen teljesen bizonytalan, anyagilag nem alátámasztott, technikailag ellenõrizetlen, illetve ismeretlen építkezés vizsgálatához. Ezért kérem a kormányt, hogy az az elõterjesztés, amit Deutsch Tamás képviselõtársunk beterjesztett, igenis halló fülekre találjon, de természetesen én személy szerint nem ragaszkodom szó szerint ahhoz, amit Deutsch Tamás elõterjesztett. Nagyon konstruktív volt a környezetvédelmi bizottság hozzáállása, és azt hiszem, ezen a nyomvonalon elérhetjük azt a célt, amit szeretnénk.
Itt nem arról van szó, hogy valaki politikai kampányokat akar pufogtatni e kérdés körül, hanem arról van szó, hogy abban a térségben, ahol az embereket ez az erõmû érinti, nyugalmat, biztonságot és stabil jövõt jelentõ megoldást tudjunk mondani. Azt hiszem - hogyha egy kicsit szlengben akarom kifejezni -, senkinek nem érdeke, hogy egy lábbal hajtós technikájú atomerõmû épüljön a magyar határ közelében. Ehhez pedig a magyar kormány aktív közremûködésére igenis szükség van, mert a magyar kormány ebben az idõszakban felelõs azért, hogy Magyarországon - a magyar lakosság ellenében, illetve érdekében -, a magyar határ mellett mi és hogyan történik.
Köszönöm, hogy meghallgattak és egy kereszténydemokrata pártbeli kérést szeretnék tolmácsolni, miszerint jelenleg nem tud itt lenni a kereszténydemokrata párt képviselõje, aki ezt az ügyet viszi, ezért kérem az általános vita elhalasztását, tehát azt, hogy ne zárjuk le ma az általános vitát. Köszönöm.