POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselõtársak! Azt hiszem, majd minden elõttem szóló képviselõtársammal egyetértek, ezt megtehetem, mert szerencsére nincsenek olyan sokan. Egyetlenegy ok miatt kértem szót: az államtitkár úr mondandójával kapcsolatban szeretnék tenni néhány megjegyzést.
Az elsõ: az államtitkár úr arra hívta fel a figyelmet, hogy az õ, illetve a kormányzat hangsúlyai másutt vannak ebben az ügyben; maga, illetve a kormányzat - érthetõ módon - nem tartaná szerencsésnek, ha ez a határozati javaslat a kormány felelõsségét megállapítaná, mely szerint eddig rossz politikai irányt követett. Ám, ennek ellenére magának az ügynek a fontossága miatt a határozati javaslat vitáját fontosnak tartja, illetve azt, hogy ez ügyben a Ház fejtse ki az álláspontját. Ez érthetõ beszéd. Én nem gondolom, hogy ha megszavazzuk valamilyen formában ezt a határozati javaslatot, akkor valamennyi pártnak ugyanazok a motivációi fognak mûködni. Különbözõ és különbözõ okok miatt mondanak esetleg igent a pártok vagy a frakciók. A lényeg az, hogy a mondandóban végül is egyetértsenek.
Itt lenne a második megjegyzésem, hogy pontosan értsük egymás szándékait. Az általunk, illetve a Deutsch képviselõ úr által beterjesztett javaslat szándéka nem az, amilyen értelmet én az ön szavaiból kiéreztem. Ugyanis én úgy értettem, a kormány arra vállalhat a maga részérõl kötelezettséget, hogy a biztonságos felépítés érdekében tesz meg mindent. A mi szándékunk viszont ezt megelõzõen az, hogy a kormány határozza el magát arra, hogy az üzembehelyezés elkerülése érdekében is tegyen lépéseket, s ha úgy tetszik, csak második lépésként, minimális programként fogadható el az az értelmezés, amelyet ön optimálisnak tekint a mai helyzetben a realitásokra való hivatkozással.
A harmadik megjegyzésem: az Ausztriával való egybevetéshez kapcsolódik, ami itt elhangzott, hogy morális alapjuk más, mert náluk nem mûködik atomerõmû. Azt gondolom, s ezt képviselõtársam is leszögezte, a mi véleményünk szerint nem más Ausztria, illetve Magyarország morális pozíciója ebben a vitában. Nem szabad elfelejteni azt, hogy Ausztria egy népszavazás, a kormánnyal szemben végül is sikerrel lefolytatott népszavazás után zárta be az atomerõmûvét. Nem szabad elfelejteni azt, amit itt hallottunk is, hogy a Paksi Atomerõmû biztonsági besorolása nem azonosítható a Szlovákiában mûködõ, illetve a tervezett atomerõmûvekével.
Egyetlenegy utolsó szempontot vetnék fel - ez a negyedik megjegyzésem. Úgy éreztem, hogy államtitkár úr számára, illetve a kormány érvelésében a halasztás kérésében is ez volt tettenérhetõ, mely szerint a kormány úgy ítéli meg, hogy ez az ügy, ennek a belpolitikai, illetve az ország lakosságát érintõ súlya ellenére külpolitikai okok miatt hátrányosan érintheti a két kormány, a két állam közötti egyeztetést, adott esetben következményeiben hátrányosan érintheti a Szlovákiában élõ magyar kisebbségeket is.
Azt gondolom, hogy ez másképp, fordítva van. Éppen ön is hivatkozott rá Ausztria esetében, hogy õk tagjai az Európai Uniónak, míg mi nem vagyunk azok. Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a nyugat-európai országoknak a környezetvédelmi kérdések, ha úgy tetszik, a környezetvédelmi politika iránti affinitása igen erõs. Nem akarom összehasonlítani, hogy a nyugat- európai kormányok szívének melyik ügy a kedvesebb vagy melyik ügy iránt tanúsítanak nagyobb érzékenységet: az etnikai kisebbségek gondja, vagy pedig környezetvédelmi kérdések iránt, tapasztalatom szerint azonban e másodikban igen nagy affinitást mutatnak saját területükön.
Ezen a területen a magyar kormány határozott álláspontjának a megjelenése esetén elfogadhatóbb, érthetõbb lehet sok esetben a kisebbséget érintõ politikai álláspontja is.
(21.10)
E kérdésnek nem a szétválasztása, hanem éppen az összekapcsolása szerintem sikerre vezethet a kisebbségi politikában is. Tehát pont az ellenkezõ következtetést vonom le abból, amit ön gondnak lát.
Ezt a négy szempontot szerettem volna elmondani az ön hozzászólásával kapcsolatban. Köszönöm a figyelmét. (Taps a jobb oldalon.)