DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Csaknem este 20 óra van, tehát figyelembe kell venni - és figyelembe is fogom venni - mindannyiunk tûrõképességét, már ami a figyelmet illeti.
Tudjuk, hogy a világban szükség van energiatermelésre. Ennek a tudomány mai állása, a tudósok szerint a leghatékonyabb módja - úgy néz ki - az atomerõmû. Tehát ezt a tényt vitatni badarság, vagy legalábbis megalapozatlanság volna. Ezzel szemben azt is reálisan tudomásul kell venni, hogy a közvélemény averzióval, fenntartással fogadja az atomerõmûveket mint olyanokat, mert még nem szokta meg a huszonegyedik és azt követõ század technikáját és morálját, másrészt sajnos sok rossz példa támasztja alá az emberek félelmét, elõítéleteit. Tehát két dolgot kell valahogy összeegyeztetni.
Én a következõt ajánlanám az igen tisztelt magyar kormányzat figyelmébe. A jog eszközei ismerik a kárveszélyben levõk közös erõfeszítéseit a netán bekövetkezõ károk elviselésére. Mondhatom ezt haváriának, amit a hajókároknál alakított ki a régi jogtörténet; de hát nevezhetem úgy is, hogy biztosítás. Indítványozom, hogy az igen tisztelt kormányzat fontolja meg, van-e reális lehetõsége a nemzetközi fórumokon indítványozni egy olyan joganyag létesítését, megalkotását, egy tárgyalássorozatot, amelynek alanyai egyrészt azok az államok lennének, amelyek már hasznosítják az atomenergiát, másrészt pedig akik termelik az atomenergiát. Ugyanis az atomveszély a netáni baleset esetén nem ismer országhatárokat, hiszen ezt tudjuk - sajnos volt már rá precedens, mindannyian tudunk errõl, nem kívánom ezt részletezni.
Célszerûnek tûnik, vagy célszerûnek tûnhet egy olyan megoldás, amely megfelelõ összefogást, a kárfelelõsség esetére megfelelõ bázist teremt a jog eszközeivel a netáni károk bekövetkezése esetére a kárenyhítés érdekében. Abban az esetben, ha az igen tisztelt kormány megvizsgálásra és érdemi tárgyalásra alkalmasnak minõsíti az általam most vázolt alapgondolatot, megtisztelve érezném magam, ha ennek a részletes kifejtésébe meghívnának; részt vennék benne.
A másik gondolat - amelyet szintén hasonló rövidséggel kívánok az önök figyelmébe ajánlani -: az adott konkrét probléma, a mohi erõmû, amelynek az elõnyeit egy állam fogja élvezni, hátrányai, a veszélyhelyzet viszont többek között bennünket is sújt vagy sújthat. Indítványozom, hogy az igen tisztelt magyar kormányzat kezdjen olyan érdemû tárgyalásokat a szlovák kormánnyal, hogy ne csak a hátrányait, a veszélyhelyzetét kelljen elviselnie elsõsorban a határközeli magyar terület régiójának, másodsorban az egész országnak, hanem valamilyen formában konkrét elõnyeit is élvezzük. Hogy ez a veszélyhelyzetért való elõnyélvezés konkrétan miben fog jelentkezni, miben lehet megfogalmazni, az egy hosszú tárgyalássorozat eredménye. Én a magam részérõl ebben a pillanatban jelezni sem kívánom azt az igen bonyolult lehetõséget, amelyen van megindulási út. De nagyon-nagyon szeretném, ha a kormány a gondolatot a maga természetének megfelelõen értékelné és komolyan kezelné, miután a jog egyéb területein ismert az a fogalom, hogy bizonyos kárveszélyért bizonyos ellenszolgáltatás köthetõ ki. Csak a bankvilágra utalok, ahol már csak a kezességvállalásért is bizonyos ellenszolgáltatást lehet kikötni. Hát akkor miért ne kísérelhetné meg egy potenciális veszélyhelyzetben levõ ország ennek az egyébként ismert jogelvnek az adaptálását az adott konkrét problémára?
Elmúlt az idõ. Tisztelt képviselõtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)