DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idõ elõrehaladott voltára tekintettel nagyon röviden csak azokra az elhangzott észrevételekre szeretnék reagálni, amelyekre úgy érzem, a kormány nevében mindenképpen választ kell adnom. Abban az idõrendi sorrendben teszem meg, ahogy ezek elhangzottak.
Tímár képviselõ úr javaslata egy nagyon épkézláb, jó javaslat, de ez már megvalósult, a meleg vizet nem kell újból feltalálnunk. Õ egy jogos problémára irányította rá a figyelmet, valóban rendelkezni kell a kárfelelõsségrõl és a károk megosztásáról, azonban abban a szerencsés helyzetben vagyunk - mint ahogy itt a vitában már több utalásból elhangzott -, hogy két nagyon jó megállapodás is szolgálja az érdekeinket. Mind Szlovákia, mind Magyarország mind a kettõt aláírta, tehát mind a nukleáris balesetek polgári jogi felelõsségérõl szóló bécsi egyezményt - amirõl Szüdi képviselõtársam tett említést -, mind pedig az OECD párizsi egyezményét a kármegosztásról és a kárfelelõsségrõl. Ezek már alá vannak írva, sõt mindkét ország által elfogadottak.
Tehát ha történetesen valamilyen nem várt és nagyon nem remélt baleset következik be, akkor ennek a rendezése jogi értelemben megoldott. Természetesen egyikünk sem várja azt, hogy bármi ilyen katasztrófa bekövetkezzen, hiszen azt hiszem, annak az egyéb kihatásaira kevés gyógyírt adhatnának a kártérítések.
Az Országgyûlés egyébként idén szeptemberben, tehát nem olyan régen erõsítette meg a nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezményt, ez is köti Szlovákiát - ez is elhangzott -, tehát a legfontosabb, legalapvetõbb biztonsági követelmények betartására õk kötelezve vannak. Tehát azok az aggodalmak, amelyek ezzel kapcsolatban hangzottak el, megalapozatlanok.
Tímár úr második javaslata nagyon újszerû, de nem ismerek rá precedenst, és nem is hiszem, hogy nagyon reális lenne. Azt javasolta, hogy ne csak a vélelmezett vagy esetleges károkból, hanem a nyilvánvaló hasznokból is részesüljünk. Legyünk tekintettel arra, hogy ezt a beruházást nem a magyar adófizetõk pénzébõl, nem magyar területen végezzük, így tehát a haszon megosztására vonatkozó kárigényünket egyetlen bíróság sem tudná elfogadni és akceptálni.
Leitner Gábor képviselõtársam felvetette, hogy a kormány felsült, mert nem tudta megakadályozni az erõmû építését. Itt felmerül a kérdés, hogy melyik kormányra gondolt képviselõtársam, hiszen valóban nagyon pontosan ismertette ennek az erõmûnek a kronológiáját. Ez valóban 1982-ben kezdett el épülni, azóta nagyon sok kormány volt, olyan sok, hogy nem is biztos, hogy mindet fel tudnám sorolni: Lázártól Grószon keresztül, Németh Miklóson, Antall Józsefen, Boross Péteren keresztül a mostani kormányig. Furcsának tartom azt, hogy pont a mi felelõsségünket hangoztatja képviselõtársunk, mikor elõtte megjegyzi, hogy 90 százalékban már '92-re elkészült az erõmû.
Azt hiszem, ebben a helyzetben egyetlen kormány sem tud sokat tenni. Ahogy a múltkori vitában elhangzott, a nálunk sok szempontból kedvezõbb helyzetben lévõ osztrák kormány - amely nagyon nagy súlyt fektetett arra, hogy megakadályozza ezt az erõmûvet, majd pedig hogy egy üzleti keretben összekösse a bohumicei erõmû bezárásával - sem volt sikeres ebben a törekvésében, pedig azt hiszem, az õ feltételei, lehetõségei - mind anyagi, mind politikai értelemben - szélesebbek, mint a miénk.
Képviselõtársam tett egy megjegyzést a miniszterelnök úr itteni bejelentésével kapcsolatban, ami ugyan nem tartozik szorosan a témához, de azért szükséges pontosítani. Amikor miniszterelnök úr Meciar miniszterelnök úr szavatartó tulajdonságáról beszélt, azt egy nagyon konkrét kontextusban tette: a bõsi vízmegosztás tárgyában megszületett megállapodással és annak betartásával kapcsolatban.
Bármi is legyen a véleményünk, nyilvánvalóan eltér, sokféleképpen vélekedhetünk Meciar miniszterelnök úrról, de az igaz, hogy az akkor aláírt 400 köbméter/másodperces megállapodást Szlovákia a mai napig tartja és nagyon reméljük, hogy fogja is tartani.
Képviselõtársam szíves figyelmébe ajánlom az alapszerzõdés 9. cikkelyét, mert valószínûleg ez elkerülte a figyelmét. Ez a 9. cikkely ugyanis rendelkezik arról, hogy mind a nukleáris, mind az egyéb környezeti károkkal kapcsolatban egy új megállapodást kell kötni - az alapszerzõdés alapján - a két országnak. Az erre vonatkozó tárgyalások egyébként folynak, a Környezetvédelmi Minisztérium be tud számolni ennek az állásáról. Bár az elõbb említettem, hogy széles körû jogi alapjai vannak a nukleáris biztonságnak, illetve a nukleáris kárfelelõsségnek nemzetközi jogi alapjai is vannak, mi ezt még külön, kétoldalú alapon is meg kívánjuk erõsíteni és úgy tûnik, hogy ez sikerülni is fog.
Szeretném megnyugtatni képviselõtársunkat, hogy természetesen a kormány nem tétlenkedett abban a tekintetben sem, hogy felmérje az esetleges veszélyeket és az azokra való felkészülést. Ennek érdekében elkészült az országos nukleárisbaleset-elhárítási terv, intézkedési terv, és ez már kitér az esetleges balesetek következményeinek elhárítására, korai elõrejelzésére, illetõleg a szükséges lépések megtételére, adott esetben akár az evakuációra is. Mindezek persze szörnyen hangzanak, ha itt errõl beszélünk, és bár nem sokan hallgatnak minket - azt hiszem, nem sokkal többen, mint ahányan itt a teremben vagyunk -, de azért rögtön hozzá kell tenni, hogy itt matematikailag is minimális esélyekrõl van szó. Tehát amikor sokat beszélünk róla, az azért van, mert nekünk ezzel is foglalkoznunk kell, de egyikünk sem gondolhatja, hogy ezek a kockázatok valóban olyan súlyosak és olyan nagyságrendûek lennének, mint amelyek bármelyik pillanatban fenyegethetik a határ mentén élõ lakosságot vagy akár Budapest lakosságát is, hiszen egy extrém esetben valóban Budapestet is érintené.
Nem hiszem, hogy bármiféle kártérítést kérhetnénk azért, hogy a határ menti termelõk a termékeiket nem tudják eladni, egészen addig, amíg nem tudjuk egyértelmûen bizonyítani, hogy ilyen kár érte õket. Gondoljunk arra, hogy Paks milyen körzetében kellene kártérítést fizetni az ottani mezõgazdasági termelõknek, ha nem tudják eladni a termékeiket. Bár õszintén szólva egyetlenegy olyan termelõvel sem beszéltem abból a térségbõl, aki ezt szóvá tette volna. Ha valóban van ilyen baj és kár, akkor ez egy jogos igény, és a nemzetközi szerzõdések alapján - amelyekre hivatkoztam -, tehát elsõsorban a párizsi kárfelelõsségi egyezmény alapján ezt lehet érvényesíteni.
Tehát ha egyértelmû, hogy egy termelõtõl, aki 70 kilométerre van az épülõ mohi erõmûtõl és korábban exportált, most emiatt tagadják meg a jogot, akkor õ joggal lép fel a jelenlegi egyezmények alapján is kártérítési igénnyel.
Izsó Mihály képviselõtársam alapgondolataival én egyetértek, és azzal a realitásérzékkel is, ahogy ezt megközelítette. Ez többé-kevéssé megfelel annak, ahogy a magyar kormány is látja a helyzetet; valóban arra törekszünk, hogy Bohumicének legalább azt a két reaktorblokkját, amely ténylegesen nagyon korszerûtlen a négybõl, minél hamarabb helyezzék üzemen kívül. Erre vonatkozóan talán vannak megalapozott reményeink, hogy ez megtörténik. Ez nemcsak minket érint, Bohumice egyébként sokkal inkább érinti Ausztriát, mint minket területi elhelyezkedése miatt. Ezt fontos célnak tekintjük és reméljük, hogy meg is valósulhat.
Végezetül két kormánypárti képviselõtársamhoz: a legrövidebben Szõdi Imréhez és Bauer Tamáshoz, hiszen egyetértek mindennel, amit elmondtak. Én is abból indulok ki, hogy a környezetvédelmi bizottság által készített módosító indítvány jó, az a kormány számára elfogadható indítvány; örülök annak, hogy a parlament foglalkozik ezzel a kérdéssel, tehát ezt támogatni tudom.
Természetesen a technikai módosítást mindenképpen végre kell hajtani, mert szeptember 15-e elmúlt, akármit is csinálunk; november 30., december 15., bármi elképzelhetõ egy csatlakozó módosító indítvánnyal. Én ennek a magam részérõl persze csak örülni tudok, de késztetni nem tudom a képviselõtársaimat arra, hogy megfogadják Bauer Tamás képviselõtársunk javaslatát, aki kifejezte elégedettségét a kormány eddigi lépései kapcsán. Ez természetesen önökön áll, ahogy meg tudják ítélni az eddigi lépéseinket, annak megfelelõen foglalják bele vagy nem foglalják bele a módosító indítványba.
Tehát egészében azt hiszem, hogy ez egy fontos és értékes vita volt, ami itt folyt, fontos, hogy az Országgyûlés foglalkozzon ezzel, és ha ez olyan módon ér véget, hogy a környezetvédelmi bizottság - úgy tudom, hogy konszenzuson alapuló - módosító indítványát fogadják el, akkor biztos, hogy mind a parlament, mind a kormány csak nyert ezen az indítványon. Köszönöm szépen. (Taps.)
(20.50)