CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1994. július 4-én, a parlamenti ciklus elsõ ülésnapján szót emeltem a kolozsvári Mátyás-szobor védelmében. Mint ismeretes, a szobor mellett immár több mint egy éve ásatások kezdõdtek, veszélyeztetve annak megmaradását. Most ismét szót kell emelnem ebben az ügyben, mivel tudomásom szerint a szobor védelmében megnyugtató esemény nem történt, ellenkezõleg, a veszélyeztetettség fokozódott.
Iliescu román elnök amerikai útjának elsõ napján, szeptember 26-án erõgépek jelentek meg a székesegyház elõtti téren, ahol a szobor áll, s az eddiginél jóval nagyobb területet haraptak ki a szobor környezetében.
A külügyminiszter úr annak idején egyetértett javaslatommal, hogy a székesegyházat és a szobrot helyezzék az ENSZ védelme alá, tegyék a világörökség részévé, legalábbis válaszában azt ígérte, hogy ilyen értelemben foglalkoznak majd az üggyel, és megkísérlik elérni ezt a védettséget.
Most az ásatások kiterjesztésével egy idõben olyan hírek is érkeztek, hogy a szobrot esetleg Vajdahunyad várához helyezik át. Ez semmiképpen nem jelentene megoldást, hiszen megbontaná a székesegyház és a szobor együttesét, s Fadrusz János mûvét a nagy király szülõvárosának készítette annak idején.
Amikor újra szót emelek ebben az ügyben, azt nem valamiféle érzelmi töltetû felbuzdulásból teszem. Ahogy Mátyás szobra az erdélyi, de talán az egész magyarság kiemelkedõ jelképe, úgy sajnos, eltávolításának szándéka is jelképezi a romániai magyar kisebbség elleni egyre általánosabbá váló fellépéseket. Immár törvény tiltja meg a magyar zászló használatát, a magyar Himnusz éneklését Európa legnagyobb kisebbségének azon a földön, ahol Európában elõször hirdették meg a másság iránti toleranciát a szobortól nem messze, a tordai országgyûlésen.
Immár törvénnyel akarják háttérbe szorítani az anyanyelvi oktatást, s ennek a lélekromboló hadjáratnak már konkrét eseményei vannak Erdély-szerte. Emiatt éhségsztrájkok is kezdõdnek. Tegnap is szó esett errõl itt napirend elõtt, és még sokszor fog szó esni, mert tudjuk, hogy itt halálos merényletrõl van szó egy népközösség ellen.
Tegnap a Babes-Bolyai Tudományegyetem megnyitóján már nem hangozhatott el magyar beszéd, helyette az arabot ajánlották.
Immár alig esik szó a magyar-román tárgyalásokon a konzulátusok megnyitásáról, mely pedig minimális mércéje lenne a kisebbségi lét segítésének. Az alapszerzõdéssel kapcsolatban a román fél mereven elzárkózik a kisebbségi jogok európai szintû érvényesítésétõl. Mindez történik a román elnök nagylelkû ajánlata mellett egy román-magyar történelmi kiegyezésre, melyrõl, mint értesültünk róla, rövidesen tárgyalások kezdõdnek.
De mindez történik olyan körülmények között is, amikor nem kisebb személyiség, mint a román szenátus alelnöke etnikai tisztogatásra hív fel. Katonai alakulatokat helyeznek a magyarlakta területekre a lakosság megfélemlítésére. Megkezdõdött a magyar többségû vidékek, elsõsorban a Székelyföld militarizálása. Fölös számú katonai és karhatalmi erõket telepítenek ide.
Helsinkiben történt az elsõ komoly lépés az általános európai megbékélés felé. Sajnos, még mindig ott tartunk, hogy a napokban a bukaresti Helsinki Bizottságnak kellett felemelnie szavát az emberi jogok torzulása ellen, az ottani büntetõ törvénykönyv módosítása kapcsán.
Ilyen körülmények között a kolozsvári Mátyás-szobor ügye nem pusztán protestálás egy jelképes szimbólum védelmében, hanem felhívás a határainkon túl élõ magyar kisebbségek hathatósabb védelmére. E szobor megmaradása az egész nemzet ügye.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy szobor szól hozzzánk. S amit sorsa példáz, az a mi itthoni, ellentétektõl szabdalt, nehéz helyzetünket messze meghaladja. Kormánynak, ellenzéknek, az egész magyarságnak össze kell fognia, hogy elhárítsuk a készülõ tragédiát. Nemcsak a szobor eltávolítását, hanem mindazt, ami mögötte van.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)