DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja "Mikor tanulhatnak végre az egyetemisták?" címet adta a napirend elõtti felszólalásomnak, mert a párt frakcióját és tagjait, szimpatizánsait rendkívüli mértékben aggasztja az a helyzet, ami a felsõoktatás területén kialakult.
Szeretném felhívni a mûvelõdésügyi kormányzat figyelmét, hogy nem egyszerûen tandíjkérdésrõl van szó, hanem a magyar jövõrõl, hiszen a kormányzat által javasolt megoldás, a centralizáció a polgárosodás igényével szembenáll, a teljesítménykényszert kiiktatja, és egy olyan helyzetet teremt, hogy egyik oldalról a liberális mûvelõdésügyi kormányzat arra hivatkozik, hogy általános liberalizációt akar az oktatás területén is, közben visszanyúl a sztálinista centralizációhoz, hiszen az elképzelése szerint létrejövõ egyetemi centrumok tulajdonképpen egy-egy agyaglábon álló Vörös Csepelt idéznek fel.
Ezzel szemben a Független Kisgazdapárt a megoldást abban látja, és javasolja is rögtön az ország nyilvánossága elõtt a mûvelõdésügyi kormányzatnak, hogy az állami finanszírozás fenntartása mellett az eddigiektõl eltérõ módon ossza el a pénzt a továbbtanuló egyetemisták között.
(9.20)
Ennek módja lehetne, hogy a diák választhassa meg, melyik egyetemen kívánná a tanulmányait folytatni, hová vigye a ráesõ normatíva szerinti pénzt, és ennek a megoldása érdekében fel kellene oldani az egyetemalapításnak azt a tilalmát, ami gyakorlatilag rendkívüli módon megnehezíti új egyetem, fõiskola vagy kar létesítését. Úgy gondoljuk, hogy teljes szabadságot kellene adni egyetem, egyetemi kar vagy egyetemi szak alapítására.
Ha egy olyan versengés alakulhatna ki, hogy melyik szabadon alapuló egyetemre vinné a több diák a ráesõ normatívát, akkor kialakulhatna egy olyan helyzet, hogy lennének egyetemek, amelyek egyáltalán nem kérnének tandíjat, lennének egyetemek, amelyek kérnének, esetleg tönkremennének. Ugyanakkor egy olyan rendszerét lehetne kialakítani az egyetemeknek, hogy az egyházi egyetemek, amelyek nagy hírûek és óriási számú vidéki diákságnak adtak továbbtanulási lehetõséget, megjelenhetnének a versenyporondon, megjelenhetnének az önkormányzatok a különbözõ egyetemeikkel. Gondolják csak el képviselõtársaim, mit jelentene, ha adott esetben Eger - amely már régóta szeretett volna egyetemhez jutni - végre egyetemet alapíthatna; vagy Kecskemét vagy Nyíregyháza vagy Szombathely vagy Székesfehérvár. Tehát úgy gondolom, ez egyben az önkormányzatoknak egy hallatlan lendületet, fejlõdési lehetõséget adna. És miután igen sok család ilyen módon a gyerekét tovább taníttathatná, megszûnne az a monopolhelyzet, amely eddig a liberál nómenklatúra szerint a burzsoázia gyerekeinek tette lehetõvé a továbbtanulás jogát.
Tehát a Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy ez egyben egy nagyon jelentõs hangulatjavító intézkedés is lenne, mert az a sok tízezer család, amelynek a gyereke tovább tanulhatna, úgy látná, hogy lehetõséghez jut ebben az országban. Ez egyben a fiataloknál meglévõ óriási munkanélküliség felszámolását is jelentené, az egyetemek között pedig egy olyan versengést indítana meg, részben az egyetemi oktatók között is, másrészt az egyetemek között, amelynek hasznát végül is a lényegesen magasabb színvonalú oktatásban az egész társadalom látná. Ez a Független Kisgazdapárt javaslata.
Kérem a mûvelõdési kormányzatot, ennek alapján oldja meg az egyetemisták problémáját. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)