MORVAI FERENC, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mint gyakorlati szakember, többször áttanulmányoztam az elõttünk lévõ T/1300-as törvénytervezetet és a mellékletét képezõ több száz oldalas kiadványt. Én nem nevezném ezt a törvénytervezetet új törvénytervezetnek; egy gyûjteménynek nevezném, ami összefoglalja az elmúlt években megjelent valamennyi törvényt.
Én úgy gondolom, a törvénytervezetbõl az tûnik ki, hogy a kormányzat semmi mással nem törõdik, mint azzal, hogy a kormány újabb bevételekhez jusson, és a jelenleg még mindig mûködõ magyar vállalkozókat újabb terhekkel sújtsa.
A törvénytervezet mellékletét képezõ több száz oldalas kiadványról e házban nem lesz szavazás. Véleményem szerint azért történt meg, hogy minden képviselõtársam megkapta e kiadványt, hogy amikor zûrzavar lesz a végrehajtás tekintetében, akkor a pénzügyi kormányzat tudjon mire hivatkozni, a parlamentre, hisz megkapta mindenki e tervezetet.
Kiemelnék egy pár magyarellenes és magyar vállalkozásellenes elemet a törvénytervezetbõl. Itt van a vámbiztosíték kérdése. Az a vállalkozó, aki tegnap még esztergályos volt, aki kényszerbõl sem tud 35 százalékos hitelt felvenni - kérdezem önöktõl -, hogyan tudja majd teljesíteni azt vámbiztosíték-feltételrendszert, amit e törvénytervezet elõirányoz. Fõleg úgy, hogy kamatmentesen a kormány rendelkezésére bocsátja.
Mit fog ez eredményezni? Ezek a kisvállalkozások tönkremennek, jobb esetben a monopol helyzetben lévõ, külföldi, nemzetközi pénzekkel mûködtetett nagy magyar vállalatok alá fognak kerülni, és õk, monopol helyzetükben ki fogják használni ezeket a vállalkozásokat. Más esetben pedig megemelik az árukat, hisz annak a kamatmentesen letétbe helyezett pénzeszköznek a kamata, amelyet nekik a másik oldalról kölcsön kell venniük, növelni fogja az áruk értékét.
A T/1300-as törvénytervezet konkrétan nem mondja ki, de a mellékletét képezõ, elõbb már említett két vaskos kötetben található 15. § már megfogalmazza, hogy a külkereskedelmi tevékenységgel foglalkozó kezdõ vállalkozóknak az elképzelt forgalom tekintetében készpénz-letételt vagy bankgaranciát kell biztosítani. Ugyanez a paragrafus azt is megfogalmazza, hogy a jelenleg magánkézben mûködtetett, vámszabad-területekkel rendelkezõ és vámolással foglalkozó kisvállalatok éves forgalmának mintegy 8 százalékát, ismétlem, kamatmentesen, biztosítékképpen letétbe kell helyezni. Kérdezem önöket - hisz óriási értékekrõl beszélünk -, ha a teljes vámáru értékének 8 százalékát jelöljük meg, honnan, mibõl fogják elõteremteni a lábadozó magyar vállalkozók ezt a pénzeszközt. Csak hitelbõl, amit jelen pillanatban nem lehet megkapni. Éppen ezért ezek a vállalatok tönkre fognak menni a törvény elfogadása esetén.
Arról nem is beszélek, hogy a törvénytervezet elõirányozza az azonnali készpénzfizetést. Óriási pénzeszközökrõl van szó. Tehát a vállalkozóknak hordaniuk kell majd a táskában a pénzeszközöket, ami pedig szüli majd a bûnözést - hisz az információ az alvilágban terjed, és ez egy lehetõség újabban a bûncselekmények elkövetésére. Ezek a plusz terhek pedig a feketegazdaságot segítik elõ.
Nevetséges egyébként, hogy amikor a gazdasági bizottságban megkérdeztem a Pénzügyminisztérium illetékes elõadóját, hogy miért kell készpénzben fizetni, erre azt a választ kaptam, hogy nem jól mûködik a bankrendszer. Az a bankrendszer, ahol hallottuk, milyen visszaélések vannak, és márványpalotákban többszörös fizetésért dolgoznak. Ugyanakkor, amikor visszafelé utalnak számunkra pénzt, azt pedig ezen a nem jól mûködõ bankrendszeren keresztül utalják. Tehát egyértelmû, hogy az állam használja azt a nem létezõ pénzeszközt is, ami nincs meg ezeknek a vállalkozóknak.
Itt van a halasztott vámfizetés kérdése. Kérdezem mindannyiunktól: az a lábadozó, tisztességes vállalkozó, akinek nincsen megfelelõ forgóalapja, nem segítséget kapna-e a kormánytól, ha a halasztott vámfizetést engedélyeznénk számára? Nem a halasztott vámfizetést kellene megvonni e törvénytervezetben, hanem igenis le kellene csapni azokra a nagyvállalatokra, amelyek milliárdokkal megkárosították a költségvetést. Nem kellene engedni, hogy évekig folytassák ezt az üzelmet, hanem már a második hónapban meg kellene vonni tõlük az engedélyt.
Beszélhetnénk a külföldi befektetõkkel kapcsolatos apportvámról. Hisz eddig külföldrõl a modern gépet, technológiát, vagy mindazokat az eszközöket, amelyekre fejlõdõ országunknak szüksége van, a külföldi vállalkozó, vállalat apportként vámmentesen behozhatta az országba. E törvénytervezet most vámot szab ki erre. Mi fog itt történni? Bizonyos területeken megáll a fejlõdés, mert egyrészt nem hozzák be ezeket a modern technológiákat, másrészt pedig ez a vám úgy megnöveli az értékét, hogy nem tudjuk megvásárolni. Ennek már látni is jeleit, hisz naponta halljuk, hogy például az autókereskedés területén több száz magánvállalkozó, akik banki hitelekbõl autószalonokat hoztak létre, sorban zárnak be - és ezeket a szalonokat nem lehet nõgyógyászati klinikákra használni -, mert olyan magasra szöktek az autók árai, hogy azokat nem tudják megvásárolni; tönkre fognak menni. Ez azt eredményezi, hogy a technikai fejlõdés területén lemarad az országunk.
A vámtörvény egy nagyon fontos törvény. A vámtörvénynek hosszú távra kell szólnia, a vámtörvényben meghatározottakat nem lehet rövid távon változtatni, hisz a nemzetközi szerzõdések általában hosszú távúak, évekre húzódnak el. E törvénytervezet pedig a pénzügyminiszternek és az ipari miniszternek olyan felhatalmazást kíván adni, hogy törvénymódosítás nélkül bármikor eltéríthetik a vámértéket. Kérdezem önöktõl, ha egy vállalkozó egy adott idõben megköt egy szerzõdést és tisztában van az akkori behozatali vámértékkel - ami egy évre vagy két évre szól - és ha két hónap múlva megváltoztatja a pénzügyminiszter és az ipari miniszter a vámértéket, mi történik azzal a vállalkozóval? Nem mehet vissza a külföldihez, hogy változott a vámérték idehaza, módosítsuk a szerzõdést. Ez nemzetközileg bizonytalanságot fog szülni.
Én úgy gondolom, hogy Bokros úr és a Horn-kormányzat, a pénzügyi kormányzat tévedésben van. A vámnak és a vámtörvénynek nem az a feladata, hogy a költségvetést finanszírozza, vagy bevételhez juttassa elsõsorban a mindenkori kormányt.
(10.50)
A vámtörvénynek az a feladata, hogy szabályozóként mûködjön a belsõ termelés, a belsõ ellátás és a külföldi áruértékesítés és behozatal tekintetében. Nagyon fontos szerepe van a vámtörvénynek, éppen ezért a most megalkotandó vámtörvénynek elsõsorban a magyar érdekeket kell képviselni, a magyar sajátosságokat kell figyelembe venni. Például teljes vámmentességet kell adni azon országok számára, amelyek nekünk is, a mi termékeinkre is megadják. Ugyanakkor kemény vámmal kell sújtani a külföldrõl beáramló mezõgazdasági árut, és mindazon ipari termékeket, amelyeket Magyarországon is tudunk gyártani, hogy ezzel is védjük a magyar termelést, hogy a magyar mezõgazdasági termékeket elsõsorban Magyarországon el tudjuk adni. Nem lehet megengedni azt, hogy nincsenek védõvámjaink és ezeknek a vámoknak elsõsorban a magyar érdekeket kell képviselni, nem szabad mindenáron a nemzetközi érdekeket figyelembe venni, mindenáron kapcsolódni a nemzetközi szinten kialakult vámrendszerekhez. Örvendetes ez a törekvés, de nem szabad átesni a ló másik oldalára, hogy a magyar érdekeket szem elõl tévesszük.
A T/1300-as törvénytervezet nem magyar érdekeket képvisel. Nem a magyar gazdaság és vállalkozók érdekeit képviseli. Úgy gondolom, hogy kiszolgáltatja a magyar vállalkozókat a Magyarországon monopolhelyzetben lévõ külföldi, nemzetközi pénzzel mûködtetett vállalatoknak. Éppen ezért tisztelettel javaslom az elõterjesztõnek, vonja vissza a törvényjavaslatot a T/1294. számú vámtarifatörvény-tervezettel együtt.
Egy pár szót szeretnék szólni e vámtarifatörvény-tervezetrõl. Ez semmiképpen nem nevezhetõ törvénytervezetnek, hiszen nincs tartalma. Semmi más nincs a törvénytervezetnek mondott leírásban, mint az, hogy megtudjuk, mi a vámtarifa, mi a vámtétel, mi a vámtarifa mértéke, mikor lehet csökkenteni és emelni. Viszont tartalmaz egy nagyon lényeges momentumot, éspedig azt, hogy tejhatalmúlag felhatalmazza a pénzügyminsztert és az ipari minisztert a vámtétel értékének bármikori eltérítésére. Tartalmaz még egy fontos momentumot, azt, hogy a vámtarifa bizottsághoz bárki panasszal, kérdéssel fordulhat, ez a vámtarifa bizottság bírálja el a hozzá fordulókat. Igenám, de nem hatóságként mûködik ez a bizottság, hanem a pénzügyminiszter és az ipari miniszter felügyelete alatt mûködik. Tehát ha bármi probléma van, bizonyos lobbyknak az azonnali vámeltérítéssel elõnyöket biztosít a pénzügyminiszter és az ipari miniszter, akkor az ellenük felhozott panaszt az általuk felügyelt bizottság fogja elbírálni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A magyarság, a magyar vállalkozók és a magyar gazdaság fennmaradása érdekében tisztelettel kérem önöket, hogy e törvényjavaslatot ne szavazzák meg. Kérem önöket, ne legyenek cinkosai a magyarság érdekeit a nemzetközi csoportok érdekeinek kiszolgáló törvény elõterjesztõinek. Köszönöm a szót. (Taps az FKGP padsoraiból.)