DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Szakmai körökben egyértelmû, hogy a vámpolitika - ha kissé leegyszerûsített is ez a megfogalmazás - lényegében nem más, mint a gazdaság, még ezen is túlmutatóan az ország megkívánt társadalmi, gazdasági céljainak megvalósítását biztosító eszköz, eszközrendszer. Joggal tehetõ fel a kérdés, hogy a törvénytervezet szerinti vámeljárási és vámpolitikai elvek milyen keretfeltételeket teremtenek a gazdaság, a vállalkozások élénkítéséhez, az ipari és mezõgazdasági termelés feltételeinek javításához, a hazai erõforrások jobb kiaknázásához, a versenyképesség fokozásához, a lehetséges piacvédelemhez, az infláció elleni küzdelemhez.
Kérdés az is, hogy a szabályozás új elemei biztosítják-e az államháztartás és elsõdlegesen a központi költségvetés egyensúlyi helyzetének javítását, az adóbeszedés szigorítását és a feketegazdaság elleni küzdelmet, mindezeken túl hogyan szolgálják az Európai Unióval kötött európa megállapodásban vállalt jogharmonizációs feladatok teljesítését is. Ez utóbbi témakörnél a válasz könnyen megadható. A törvényjavaslatban az európai jogharmonizációs törekvések erõteljesen dominálnak és ez így helyes. Azonban joggal vetõdik fel az a kérdés is, hogy a jelenlegi hazai társadalmi-gazdasági adottságok, feltételek követelnek-e - ha átmeneti jelleggel is - olyan törvényi rendelkezéseket, amelyek hangsúlyozzák a még nagyobb autonómiát a vámpolitikában.
A vámtarifa-törvény kétséget kizáróan éppen keretszabályozás jellegébõl adódóan a vámtarifa bizottság mûködtetésével a vámtételek felemelésére, csökkentésére, továbbá vámkontingens megállapítására, vámtételek felfüggesztésére kiterjedõ hatáskörének biztosításával meglehetõsen rugalmas, egyedi, esetenként eltérített vámpolitikai eszközök alkalmazását is biztosítja. Kérdés, hogy ez megfelelõ megoldás-e. Vagy pontosabban: kérdés, hogy ilyen felhatalmazás, amelyhez a törvényben a mozgástér kereteit kijelölõ elvek nem kerülnek jóváhagyásra, mennyire lesz, mennyire lehet konzekvens, mennyire lesz szektor- és szervezetsemleges, illetve mennyiben tudja a hazai gazdaság változó igényeit szolgálni.
Úgy hiszem, és ebben valószínûleg egyetértünk, mindenki számára az lenne az igazán elfogadható megoldás, ha a törvény kiterjedne olyan nem könnyû kérdéseknek a megválaszolására is, mint például, hogy milyen feltételek esetén kerülhet sor vámtételek felfüggesztésére, csökkentésére, emelésére. Nyilvánvaló, az is szabályozásra várna, hogy mire nem terjedhet ki kedvezmény, a vámkorrekciók mértéke milyen sávon belül mozogjon és mindezeken túl még a nemzetközi megállapodások diktálta mozgástér alapelveinek rögzítésére is szükség lenne.
Ezekre az igen fontos kérdésekre, csak kevés szabályozást ad a törvényjavaslat, ezzel szemben nyilván szükséges, de nem elégséges módon meglehetõsen köznapi kérdések törvényi hátterét írja le. Csak a példa kedvéért például preferenciahasábban feltüntetendõ adat, tarifális besorolás, de hogy a tarifális besorolásnak melyek a legfontosabb szempontjai, azt már nem érinti. A majdan kiadandó kormány- és miniszteri rendeletek és a törvény illetékességi területeinek kidolgozása is, úgy érzem, elmélyültebb áttekintést igényelne. Az pedig már igazán csak korrigálható tartalmi részletkérdés, hogy a vámtarifa törvényjavaslat 3. §-a a vámtarifa tartalmát nem azonosan határozza meg a vámtörvény 12. §-ában rögzített leírással. Korrekcióval ez is kiküszöbölhetõ.
Tisztelt Képviselõtársaim! A vámtarifaszám struktúrája a napi gyakorlatban igen bonyolultnak tûnik, még akkor is, ha ezekhez a pénzügyminiszter részletes leírást, vámtarifa-magyarázatot tesz közzé. A jogszabályok bonyolultsága, többszintûsége nehezíti, bonyolítja a vámtarifarendszer megértését, átláthatóságát, de nehezíti a betartását és ellenõrzését is. Az sem pusztán formai kérdés, hogy a vámtételeket pontosító rendeletalkotás során az ipari és kereskedelmi, valamint a pénzügyminiszter mellett a földmûvelésügyi tárcának csak a szokásos államigazgatási egyeztetési, nem pedig rendeletalkotási szerepkör jut.
Az imént elmondottak következtében nem állapítható meg kellõ bizonyossággal, hogy a vámtarifa majdan meglehetõsen nagy szabadságfok mellett mûködõ mechanizmusa védi-e a belföldi piacot, a hazai termelést, ösztönzi-e a mûszaki és a technikai fejlesztéseket. Arra sem ad - legalábbis számomra nem ad - garanciát a törvényjavaslat, hogy az inflációellenes törekvések céljait mennyiben fogja szolgálni a vámtételek konkrét mértékeivel, illetve a belföldi árak le- vagy felfelé elmozdulására gyakorolt hatásain keresztül.
(11.00)
S éppúgy bizonytalanul ítélhetõ meg, hogy a költségvetés bevételi érdekeltségeit hosszú távon milyen mértékben és milyen irányban fogják az intézkedések szolgálni.
Összességében tehát sajnálatos módon azt kell megállapítani, hogy mind a vámtarifatörvény-tervezet, mind a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat adós marad az ország által alkalmazni kívánt vámok összességének összefüggõ, koncepcionális szabályozásával.
A vámeljárás és vámigazgatás kérdéskörének szabályozása ezzel szemben széles körû és alapos. A vámigazgatás újraszabályozása több ponton is elõremutató és támogatandó elõírásokra épül. Ilyennek tekinthetõ a vámbiztosíték és zálogjog megerõsítése az állam vámbevételeinek biztosítása céljából. Ennek megfelelõen a vámbiztosíték-nyújtás módjait és a vámmal együtt kivetett egyéb terhek kiszabásának eljárásjogát a törvényjavaslat egységesítené.
Meg kell említeni, hogy a vámszervek részére elõírt határidõk betartása és mulasztás esetén a szankciós kamatok rögzítése reményt keltõ az ügyfelek érdekeinek erõsítésére, a vámbevételek elszámolásának, visszafizetésének gyorsítására. Aktuális kérdést rendez a törvényjavaslat akkor is, amikor a vámszervezet hatáskörét újragondolva azt átrendezi a nyomozóhivatalok megerõsítése és a vám- és adóellenõrzés szabályozásának, valamint végrehajtásának összehangolásával. A vámszervezet adóhatósági funkciójának megerõsítésével - amennyiben ez alkotmányossági kérdést nem vet fel - lehetõséget teremthet a javaslat az államibevétel-beszedés egységes irányításának kialakításához.
Természetesen mindezen pozitívumok mellett szép számmal maradtak a nyitott kérdések miatt kételyek is. Például meglehetõsen nehezen állapítható meg, hogy a hazai vámrendszer mennyiben autonóm, vagy az, hogy a partnerországokkal történt megegyezések hol és milyen irányban kötik a jogalkotót. E törvényjavaslatban lényegében arra van mód, hogy az Országgyûlés jóváhagyja: a vámpótlék törvényben vagy kormányrendeletben megfogalmazottak szerint legyen kivethetõ.
(Dr. Trombitás Zoltán helyét a jegyzõi székben Sasvári Szilárd foglalja el.)
Az sem írható a törvényjavaslat javára, hogy az áruk származásával, a vámérték meghatározásával összefüggõ szabályozása rendkívül komplikált, túlbonyolított, nehezen alkalmazható. Csak példának okáért nézzük meg, mit mond a 16. § (4) bekezdése. Azt mondja, hogy "amennyiben az áru elõállításában két vagy több ország vett részt, úgy a származási helyet az utolsó lényeges gazdaságilag indokolt megmunkálás dönti el". Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindennek eldöntése sem egyszerû dolog.
A következõ bekezdés pedig lényegében feloldja az elõzõ szabályt arra az esetre, ha a kedvezõ feltételek elérése motiválta a megmunkálást végzõ országbeli származást. Kérdés, hogy ez mennyiben lesz megállapítható.
Kétséges a kalkulációra épített vámérték-megállapítási változat is, annál is inkább, mert hogy a Magyarországon be nem jegyzett vállalkozások okmányaiba történõ betekintésre a vámhatóságnak joga sincs.
Nyilvánvalóan a vámmentesség kérdése váltja majd ki a legtöbb vitát, s úgy gondolom, nem téved sokat az sem, aki ezt tekinti a tárcaegyeztetések legkritikusabb területének is. Alapvetõ, hogy a vámmentesség szabályai a hazai gazdaság érdekeit szolgálják, hogy harmonizáljanak az európai elõírásokkal, és ugyanakkor magától értetõdõ az is, hogy a költségvetés bevételi oldalát se bizonytalanítsák el.
Mindezen feltételeket figyelembe véve - mindenekelõtt Bogár képviselõtársamhoz kapcsolódva - nyomatékkal nehezményezem a tárgyi apport adómentességének megszüntetését. Meggyõzõdésem, hogy az ilyen, csakis fiskális szemlélet érvényre jutása alapvetõen korlátozza a befektetésösztönzést, a technológiaváltást és ezzel a versenyképesség növelését. Kérjük a kormányt, gondolja újra és vonja vissza ezt a javaslatot, hiszen semmiféleképpen nem szolgálhatja magának a pénzügynek, a költségvetésnek a hosszú távú érdekeit sem.
Pontosan a központi költségvetés érdekeinek a szem elõtt tartása, a pénzmozgás egyszerûsítése veti fel azt a következõ javaslatot is, hogy a központi költségvetés kormányzati beruházásai közül a közbeszerzésrõl szóló törvény hatálya alá esõ, kiemelt jelentõségû nagyberuházásoknál, amelyek esetében importbeszerzésre is sor kerül, a beruházási alapokmányban jóváhagyott importbeszerzésekre is terjedjen ki a vámmentesség.
Megítélésünk szerint a törvénytervezet több szakasza ezen túlmenõen is korrekcióra szorul. Például megfontolandó lenne, hogy a vakok intézményei és az azokat segélyezõ szervezetek részére adható vámmentesség kiterjeszthetõ legyen a mozgássérültek és más testi fogyatékosok támogatására is.
A vámügynöki tevékenység vámtörvényi szabályozása új eleme a hazai vámjognak. A vámügynöki tevékenység pénzügyi garancia és vámszakismeret megléte esetén engedélyezhetõ csak. A vámközvetítést megbízás alapján hivatásszerûen végzõ vámügynök és vámügynökség tevékenységének engedélyezési feltételei viszont - véleményem szerint - hibásan egymást helyettesítõ elveket rögzítenek, holott egyidejûség kikötése lenne célszerû. Például ha a kérelmezõ vámszempontból megbízható, még szükséges és indokolt, hogy - mondjuk - bankgaranciával is rendelkezzék. Az elõírások szakmai követelményei mellett pontosítani kellene a tevékenységengedélyezés tárgyi feltételeit, és a büntetlen elõélet kritériumának elõírásától sem lehet eltekinteni.
A vámügynökségi tevékenység vámhatósági ellenõrzésének szabályozásával - minthogy az kimaradt mind a törvényjavaslatból, mind a megkapott kormányrendelet-tervezetbõl - célszerû a törvényjavaslatot vagy a kormányrendelet-tervezetet kiegészíteni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Módosító javaslatainkban a törvényjavaslatot ilyen értelemben szándékozunk jobbítani.
Még egy dolog: bár nem tartozik az Országgyûlés jogalkotói tevékenységébe, de úgy hiszem, pár szóval érinteni kell a törvényhez kapcsolt, a vámjogról szóló kormányrendelet-tervezetet is. Meggyõzõdésem, hogy ez jól szolgálta a törvénytervezet jobb megértését, a témában való jobb eligazodást. Ebbõl a gondolatból kiindulva a magam részérõl javasolnám, hogy az átláthatóság, a könnyebb eligazodás érdekében célszerû lenne a kormányrendeletben közreadni a vámeljárás során alkalmazandó formanyomtatványok mintatárát is.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)