DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Bár elismerem azt, hogy az ismétlés a tudás anyja, de nem kívánok visszaélni a türelmükkel, s fõleg nem kívánok visszaélni a nézõk türelmével a tekintetben, hogy az elõttem elmondottakra részletesen visszatérek.
Nem voltam jelen, amikor a többi vezérszónoklat elhangzott, hivatalosan egy parlamenti küldöttséggel külföldön tartózkodtam, így módon volt átvizsgálni úgy az elõterjesztést, mint a vezérszónokok jegyzõkönyvbe vett elõadását. Mégis egy-két kérdés van, amelyre csupán csak azért kell visszatérnem, hogy össze tudjam fûzni az én saját gondolataimmal.
Elismerjük azt, amit Farkas Gabriella MDF-es képviselõ asszony is feszegetett a Házban, hogy talán nem szerencsés dolog az, hogy a társadalombiztosítási törvény módosításától teljesen függetlenül tárgyalja a törvényt a tisztelt Országgyûlés.
Van egy másik, szintén jogszabállyal kapcsolatos probléma, hogy idõközben ezt megelõzõen megszületett a pénztártörvény. A pénztártörvény bizonyos rendelkezéseit éppen ezért ez a biztosításokról szóló törvény most módosítja, ami egy elég furcsa szituációt eredményez. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvény 165. §-a megszünteti a pénztárfelügyeletet, és a jelenlegi törvény által kialakított felügyelet intézményi rendelkezéseit terjeszti ki a pénztárfelügyeleti hatáskörre is. Ilyen körülmények között maga a felügyelet ezt követõen két teljesen külön jogszabályt, két teljesen külön rendezéssorozatot lesz hivatott a jövõre nézve ellátni.
Ez nagyon furcsa dolog, bár van ennek egy magyarázata, amely magyarázat nem állja meg a helyét. A magyarázat az, hogy a biztosítópénztárak általában nonprofit jellegûek. Ez a fajta megkülönböztetés nem elfogadható. Azért sem fogadható el, mert maga a biztosítási tövény, a jelenlegi, az egyesületeket ugyancsak nonprofit szervezetekként taglalja. Tehát ez a megkülönböztetés semmilyen körülmények között nem állhatja meg a helyét.
(11.20)
Ennél a jogszabályi rendelkezésnél még egy lényeges kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen arra szeretném felhívni a figyelmet - és ezt reményeink szerint módosító javaslatainkkal korrigálni is tudjuk a jövõre nézve -, hogy a törvény 73. § (3) bekezdése nem törvényi rendelkezés hatáskörében tartja a tartalékok rendezését, hanem egyszerûen felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek, hogy ezt a kérdést rendeleti úton szabályozza. Ez megítélésünk szerint igen hibás döntés lenne. Megítélésünk szerint minden körülmények között törvényben és a tisztelt Háznak kell szabályozni ezt a kérdést, vagyis a tartalékkérdés fogalma minden körülmények között tételesen a törvény szerves része kell legyen.
Alapvetõ kérdésként merült fel a törvényben a határidõ kérdése. Határidõket ír elõ a törvény a felügyelet számára, hogy a felügyelet például a bejegyzési eljárásnál milyen határidõ alatt köteles a bejegyzéseket foganatosítani. Ugyanakkor - és erre késõbb majd külön vissza is szeretnék térni - a fogyasztásvédelem tekintetében semmilyen határidõt nem tartalmaz a jogszabály.
Nincs olyan határidõ, amely kikényszeríthetné, hogy a biztosító a vele szerzõdõ ügyféllel az okozott kár megtérítése tekintetében milyen teljesítési határidõt lenne köteles megtartani. Ezt több képviselõtársam kifogásolta és próbáltak egyéb megoldásokat beolvasztani a törvénybe.
A Fidesz vezérszónoka egy elismert követelés azonnali teljesítési lehetõségét próbálta megoldásnak tartani. Álláspontom szerint nem ez a megoldás. Szerintem egy olyan megoldást kellene alkalmazni, amelyet maga a törvény ír elõ a felügyelet számára. Nevezetesen mirõl van szó? Megítélésem szerint a biztosítók arra hivatkozhatnak, hogy az ügyfél az általa elõterjesztett igényt nem megfelelõen terjesztette elõ, illetve bizonyos mellékletek hiányában nem tudják az igényt elbírálni. Ennek a lehetõségét minden további nélkül elfogadom, mert ez a gyakorlat, de akkor is egy olyan határidõt kellene bevezetni, amelyet maga a törvény is ismer, hogy a biztosító teljesítési határideje akkor indul, amikor az adott kérelem minden szükséges melléklettel felszerelve, teljesen elbírálható állapotban a biztosító rendelkezésére áll.
A fogyasztói érdekvédelem szempontjából egy nagyon lényeges és nagyon furcsa kérdés, hogy maga a törvénytervezet bevezetõ része úgy szól, hogy az Országgyûlés a biztosítottak érdekében - további felsorolások után - a következõ törvényt alkotja. Ennek ellenére tulajdonképpen semmilyen érdekvédelmi rendelkezése nincs a törvénynek.
Mint arra hivatkozott Sándorffy képviselõ úr, a felügyelet csupán elõsegíti a törvény definíciója szerint a biztosítottak érdekeinek a teljesedését. Ez semmilyen körülmények között nem járható út.
Elfogadom azt, hogy a felügyeletnek nem az a feladata, hogy a biztosítottak érdekeit képviselje, hanem tulajdonképpen indirekt módon ezt képviselve ugyan, de a biztosítóintézetek stabilitását, rentábilis mûködését ellenõrizze és ennek a garanciáit biztosítsa. Ez mind egyértelmû, csak akkor a preambulumban írt ígéret ellenére hiányzik valami a törvénybõl.
Hiányzik az, hogy valamilyen, akár civil szervezettel, akár más megoldással az érdekvédelem biztosítva legyen. Azt hiszem, erre is hangzott el javaslat, a biztosítási ombudsman kérdése. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a helyes megoldás, de az nyilvánvaló, hogy itt egy olyan ûr van, amelyet több képviselõtársam is kifogásolt, ezt valamilyen módon rendezni kell.
Több képviselõtársam feszegette az alaptõke kérdését. Az alaptõke kérdése azért kettõs megoldás, mert maguk a biztosító érdekképviseleti szervek sem támogatják az alaptõke olyan lényeges csökkentését, amelyet a jelenlegi törvény alkalmaz, elismerve azt, hogy az Európai Közösség iránymutatása szerint még a mostani rendezés szerinti alaptõke összege is mindenféleképpen magas. Én azt hiszem, hogy mi elsõsorban a magyar viszonyokhoz kell hogy alkalmazkodjunk, és el kell fogadnunk azt az álláspontot, hogy a biztosítótársaságok megnyugtató mûködéséhez az elõírt alaptõke összege nyilvánvalóan alacsony.
Van egy olyan kérdés, amit mi eltérõ módon ítélünk meg, mint több ellenzéki képviselõtársunk. Jelen pillanatban, ha jól tudom, egy biztosítótársaság kivételével kompozit biztosítás létezik a magyar jogban. Ez azt jelenti, hogy a biztosítótársaságok életbiztosítást és nem életbiztosítást is egyaránt köthetnek, mind a két területen egyaránt tevékenykedhetnek. Egy nagyon furcsa kettõsséget hoz a törvény, annak ellenére, hogy a már hivatkozott bevezetõ azt írja egy másik pontra, hogy az Országgyûlés a biztosítási tevékenység egységes, a vállalkozás szabadságát, a piaci szereplõk versenyképességét és a versenyegyenlõséget garantáló szabályozása érdekében alkotja a törvényt.
Milyen kettõsséget látunk mi itt ebben a kérdésben? Az a kettõsség jelentkezik itt, tisztelt Ház, hogy a már bejegyzett biztosítók, melyek mindkét tevékenységet folytatják, a jövõre vonatkozóan, jóllehet határidõhöz kötve, de csak belsõ szervezeti szétválasztást kötelesek végrehajtani. Nem köteles átszervezni a biztosító, jogilag nem kell hogy kettéváljon, a biztosítótársaság egy gazdasági társaság, mindkét biztosítási formában tevékenykedhet a jövõre. Ugyanakkor a most bejegyzésre kerülõ biztosítótársaságok ezt a jogot nem kapnák meg a törvény szerint. Álláspontom szerint ilyen körülmények között nincs biztosítva az a versenyegyenlõség, amelyet a törvény bevezetõ része biztosítana, legalábbis arra hivatkozik, hogy ezt kívánja a jövõre nézve biztosítani.
Még egyetlen olyan kérdés van, amelyre szeretnék kitérni, s ez a kérdés tulajdonképpen egy definíció körüli, megítélésem szerint bizonyos fokig szemléleti kérdés. Nagyon furcsa módon a törvény betegségbiztosításról beszél. Betegségbiztosításról beszél, és erre talán az az indok, hogy a német vagy az angol fordításnak szó szerint ez felelne meg a legjobban, de megítélésem szerint ez egy pesszimistább változata a megoldásnak annál is inkább, ha a betegségbiztosítás fogalmat most mi így elfogadjuk, akkor ez be fog vonulni mint új kategória a magyar jogba. Eddig és tudomásom szerint számtalan területen mindenütt egészségbiztosításról beszéltünk. Ez az egészségbiztosítás szó nemcsak azért lényeges számomra, mert ezzel egy pozitívabb hangnemet ütünk meg. Nagyon lényegesnek tartjuk ezt a fajta megközelítést abból a szempontból is, hogy nem az a cél, hogy a betegséget kezeljük, hanem az a cél, hogy az egészség megõrzése és az egészség visszanyerése érdekében tevékenykedjenek a biztosítók is.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet - és ez több helyen szerepel a törvényben -, hogy azért lenne ez nagyon furcsa, mert számtalan olyan elnevezés él és van, amellyel ez így semilyen körülmények között nem lesz konform.
Szeretnék hivatkozni például a társadalombiztosítás Országos Egészségpénztár elnevezésre, vagy szeretnék hivatkozni arra, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítási pénztáraknál is egészségpénztár elnevezés a bevett.
(11.30)
Tisztelt Országgyûlés! Azokat a kérdéseket, amelyeket itt felvetettünk, számtalan elõkészített módosító indítvánnyal kívánjuk a késõbbiek során korrigálni. Tisztelettel kérem, hogy ismerje el a kormányzó koalíció azt, hogy az ellenzék ebben a tekintetben konstruktív magatartást tanúsít, és kérjük megértésüket, támogatásukat ahhoz, hogy az általunk felvetett és megítélésünk szerint teljesen szakmai kérdések tekintetében kellõen támogassanak.
Ilyen konstruktív tevékenységet folytatva, remélhetõleg sikerül ezt az eddig még törvénnyel nem rendezett területet is jogilag szabályozni. Ezen módosító indítványok elõterjesztése után megítélésem szerint a törvény helyes és jól alkalmazható lesz. Kérem ehhez a segítségüket, és mi ennek megfelelõen a törvényt mindenféleképpen támogatni fogjuk. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)