DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Mondanivalómat elõször is köszönettel kezdem a kormánykoalíció felé, nevezetesen hogy hosszú parlamenti szünet, hezitálás és semmittevés után végre egy érdemi, mindannyiunkat és az ország lakosságát is érintõ törvényjavaslat fekszik itt az asztalon.
Az elismerés és a köszönet után hadd folytassam egy kis kritikával, nevezetesen ma reggel ránéztem a naptárra, kedves képviselõtársaim, és szeptember 30-a már elmúlt. Úgy emlékszem, hogy az Alkotmánybíróságnak egy másik törvénnyel kapcsolatosan van egy döntése, nevezetesen az átvilágító bírákra, illetve az egyes fontos tisztséget betöltõ személyekre vonatkozó törvénnyel kapcsolatban mintha alkotmánysértést tetszettek volna elkövetni. Úgy tudom, hogy semmilyen formában, még egyeztetés szintjén sincs az a bizonyos módosítás, amelyet meg kellett volna hozni az Alkotmánybíróságnak.
Hadd folytassam még néminemû kritikával, kedves kormányzó képviselõtársaim! Úgy érzem, hogy talán kiürült a kassza. A kassza biztos kiürült, de lehet, hogy kiürültek a polcokról a törvényjavaslatok is, mert úgy járunk ide a parlamentbe, hogy legközelebb Felsõ-Voltával fogjuk megerõsíteni a nemzetközi szerzõdést. Nem tudom, Mongóliával kötöttünk-e már barátsági szerzõdést, de nincs mit csinálnia a parlamentnek. Közben eltelt az idõ, és a nagyon fontos törvények elfogadása mellett valami költségvetési dolog is következne itt, a Házban.
(11.40)
Tisztelettel kérem tehát a nagy többséggel rendelkezõ kormánykoalíció igen tisztelt képviselõit, szíveskedjenek egy kicsit intenzívebben és hatékonyabban dolgozni, ne kelljen esetleg - mint a régi idõkben - rövid üléseket összehívni, mert nem tud a Ház mirõl tárgyalni.
Melyek az alapvetõ hibái ennek a törvényjavaslatnak? Úgy tudom, hogy az érdekelteket nem vonták be ebbe a törvényalkotásba, az érdekeltek nagy része nem fejthette ki az álláspontját, illetve ha kifejtette az álláspontját, akkor azt nem vették figyelembe.
Ez a törvénytervezet, kedves képviselõtársaim, nem a magyar kodifikáció gyöngyszeme. Ha az ember egyszer-kétszer felületesen elolvassa a törvényt, akkor valóban egyetért alapvetõ kérdésekben. Ahogy az egyik szakértõ mondta, ha többször olvassuk el ezt a törvényt, akkor egyre felületesebb, ellentmondásos törvényjavaslatról beszélhetünk, és megmondom õszintén, hogy Farkas Gabriella képviselõtársammal most, jelen pillanatban száz módosító javaslatnál tartunk. Úgy gondolom - s elnézést a vulgáris kifejezésért -, hogy gombócból is sok a száz, nem törvénymódosításból. Higgyék el, kedves képviselõtársaim, hogy nem szeret egyetlen képviselõ sem száz vagy száznál is több módosított törvényjavaslatot elkészíteni, ez nagyon nagy munka, de megtesszük, nehogy az a vád érjen bennünket, hogy nem konstruktívan veszünk részt itt, a parlamenti munkában.
Több képviselõtársam, tisztelt országgyûlés, a tervezet legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy a megfelel az EK-direktívák szellemének, s fõként a legfontosabb alapítási és mûködési garanciák kerültek átvételre a tervezet anyagában. Az a mód azonban, ahogyan az EK-joganyag hasznosításra került, tehát a tervezet elõkészítése, szerkesztése és indokolása során alkalmazott jogharmonizációs módszer, erõsen kifogásolható.
Az indokolásban olvasható EK jogi utalások roppant felületesek, azok még a szakértõk számára is alig érthetõk, nem beszélve a laikusokról. A tervezet indokolásának sokszor csak az EK-jogforrások hivatkozásaira korlátozott utalásaiból egyáltalán nem kapunk képet arról, hogy az Európai Közösség számára miért is fontos a biztosításra vonatkozó joganyag harmonizálása, illetve hogy ennek a jogharmonizációs tevékenységnek mi is a fõ iránya. Roppant tanulságos az az út, amelyet az EK jogalkotása megtett a biztosítási jog harmonizálása terén. Ennek bõvebb kifejtése azonban nem lehet az idõ rövidsége miatt egy parlamenti felszólalás tárgya. Engedjék meg, hogy néhány konkrét megjegyzést tegyek:
A biztosítási ágak kettéválasztása az EK biztosítási jogának legvitatottabb és leggyakrabban kritizált pontja. A magyar tervezet kissé "elõreszaladt" azzal, hogy a hatálybalépés után csak élet- vagy nem életbiztosítók alapítását engedélyezi. Ez a piac további kiépülésének ütemére negatív hatást gyakorol. A már mûködõ kompozit társaságokra nem jogi, hanem szervezeti kettéválást ír elõ. A jogi kettéválasztás - két cég alapítása - itt nem lenne célszerû, hiszen ezek a társaságok üzletpolitikájukat, szervezetüket, mûködésüket a kompozitjellegnek megfelelõen alakították ki, s ennek korlátozása a piac beszûkülését, és szolgáltatási zavarokat is eredményez.
Az alapításhoz szükséges tõke lényeges csökkentését a biztosítók szövetsége nem támogatta. Itt nem a már megszervezett piaci pozíció védelme motivált, hanem a kiépülõfélben levõ piac megbízhatósága miatti aggodalom. Az eddigi - s európai összehasonlításban valóban magas - alaptõkeigény jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy a biztosítási piacon csak tõkeerõs és tekintélyes befektetõk jelenhettek meg. Ezt a jövõben is garantálni kell, s ennek egyik módja a tulajdonosi kontroll mellett a reális és a hazai viszonyokhoz igazodó alaptõkeigény.
A tervezetben érvényesül az erõs tulajdonosi kontroll. Ez egyrészt EK- sugallat, másrészt ennek aktualitását bankrendszerünk anomáliái is felvetették. A biztosítási tevékenység, a biztosításközvetítõi és a biztosítás-szaktanácsadói tevékenység alapfeltételeit taglaló 5. § (7) bekezdése indokolatlan korlátozást mond ki a külföldi biztosítási közvetítõkre és külföldi szaktanácsadókra nézve. E korlátozásnak ugyanis ellentmond az a tény, hogy a biztosítók külföldi többségi tulajdonban vannak Magyarországon.
A tervezet 17. § (3) bekezdésébõl az tûnik ki, hogy a biztosítási egyesületek nyilvántartásba vétele más egyesületekhez hasonlóan a megyei bíróságok hatáskörébe tartozik. Megfontolandó, hogy a tevékenység jellege nem igényelne-e cégbírósági közremûködést is.
Nem igazán világos a tervezetben a külföldi biztosítók magyarországi képviseletére vonatkozó azon korlátozás, hogy "a képviselet a biztosító nevében, annak tevékenységét ismerteti". E szabályhoz képest a tervezet 27. §-a megkívánja, hogy a képviselet 30 napon belül bejelentse a végezni kívánt tevékenység megjelölését.
A tervezet 29. §-ában foglaltak - állandó megbízás, szerzõdéses jutalékról szóló megállapodás, képviselet - magánjogi megfeleltetése nem aggálytalan, tisztább, pontosabb megfogalmazások indokoltak. A jelenlegi megoldásban keverednek a megbízási, a bizományos és a képviseleti magánjogi elemek. Ez joggyakorlati nehézségekhez fog vezetni.
A tervezet 30. §-ában megkívánt azon feltétel, mely szerint a kft.- formában mûködõ alkusznak folyamatosan "kell rendelkeznie ötmillió forintos törzstõkével", nem igazán felel meg a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szellemének. Az üzletszerûség kritériuma nem tûri meg ezt a korlátozást, egyáltalán e törzstõke megléte hogyan, miként ellenõrizhetõ - mármint arra gondolok képviselõtársaim -, hogy folyamatosan megvan-e az ötmillió.
A tervezet 41. §-ában a biztosítási tevékenység megkezdésére vonatkozó engedély iránti kérelem tartalmának jogszerûségét és szakszerûségét garantálná -mondom itt természetesen mint ügyvéd is - a kérelem ügyvédi vagy esetleg biztosítási szakjogászi ellenjegyzése. Nyilvánvalóan szakszerûbb és pontosabb kérelmeket nyújtanának be, ha ez az ellenjegyzés meglenne.
A tervezet ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályai terjedelmesek a titokvédelemre vonakozóan, de rendkívül soványak és szûkek az ügyfelek tájékoztatása tekintetében, és - ahogy errõl Rubovszky képviselõtársam az imént beszélt - az egész tervezetbõl hiányoznak a határidõk.
Feltételnül a törvény rendelkezései közé kívánkozik fogyasztóvédelmi szempontból, hogy milyen ügyintézési határidõt köteles megtartani a biztosító. A gyorsasági és a gazdaságossági követelmény alapvetõ a fogyasztók biztosítotti biztonsága és bizalma érdekében.
Tisztelt Képviselõtársaim! Felszólalásom második részében a törvénytervezet legvitatottabb részével kívánok foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy miért kívánja egybeolvasztani, illetve integrálni az elõterjesztõ az önálló pénztárfelügyeletet a biztosításfelügyelet szervezetébe. Örülök annak, hogy Szalay Gábor SZDSZ-es képviselõtársam is megkérdõjelezte a tervezetnek ezt a rendelkezését.
Álláspontom szerint nincs indoka a közös felügyelet létrehozásának, ugyanis két ennyire eltérõ szervezeti konstrukciót, azaz forprofit biztosítóintézetet és nonprofit pénztárt nem lehet egységesen kezelni. Nyilvánvaló, hogy két teljesen eltérõ szolgáltatásról van szó, tudniillik a biztosítóintézetek vagyonbiztosítással, életbiztosítással, a pénztárak pedig szociális kockázattal, megváltozott munkaképességgel stb. foglalkoznak.
Ezzel összefüggésben szükséges a pénztárfelügyelet felügyeleti koncepcióját is érinteni. A pénztárfelügyelet tevékenységében és jogosítványaiban korántsem a hatósági jelleg, hanem a szakmai-garanciális elem dominál.
Felvetõdik a kérdés, vajon ez a dominancia és felügyeleti attitûd fenntartható-e egy más logikára és más funkcióra épülõ biztosításfelügyeleten belül. A pénztárfelügyeletnek a pénztártevékenység részleteire is kiterjedõ állandó szakmai kontrollja és ellenõrzõ tevékenysége nem azonos intenzitású az egyes pénztártípusok, valamint azonos pénztártípusokon belül a pénztár eltérõ életpályaszakaszaiban - lásd alapítás, beüzemelés stb.
A pénztárfelügyelet törvény által kijelölt feladatai, tevékenységei, módszerei nem önkényesen szabványosítható államigazgatási kritériumok alapján kerültek meghatározásra, hanem magára a pénztár-konstrukcióra szabottak, melyek a kiegészítõ szolgáltatásra, az állampolgári szervezõdésekre, a civil irányításra alapozott indulótõke nélküli és pénzügyi garanciáit saját maga generáló pénztár-konstrukción alapulnak.
Az elõzõekbõl következik, hogy a feladategyüttes, a felügyeleti módszertan és magatartás bármilyen irányú változatása visszahat a pénztárüzem biztonságára, megbízhatóságára vagy hatékonyságára, szélsõséges esetben megbontja az intézmény kereteit.
(11.50)
Meggyõzõdésem, hogy a sajátos szakmai pénztárfelügyelet hatáskörének csökkentése vagy éppen hagyományos államigazgatási felügyeleti modellre történõ, külsõ célszerûségi szempontok szerinti átállítása deformálja magát az eredeti pénztárintézményt is. Ez másfelõl azt jelenti, hogy a pénztárfelügyelet átalakítását, szervezeti alárendelését mindenképpen meg kell hogy elõzze magának a pénztárkonstrukciónak az átalakítása, vagy esetleg egy más, új alapelvekre épülõ pénztármodell kiformálása. Megjegyezni kívánom, hogy a nyugat-európai országok öngondoskodásra épülõ társadalombiztosítási gyakorlata sem támasztja alá a pénztárfelügyeleti szervezet beolvasztására irányuló szándékot. Nincs olyan ország Európában, ahol jellegüknél fogva nonprofit, önsegélyezõ és egészségbiztosító civil és vállalati szervezeteket az üzleti biztosítás felügyelete ellenõrizne.
Összefoglalva: sem a pénztártörvény szabályozási koncepciója, sem a pénztárszféra eddigi fejlõdése, de még a nyugat-európai gyakorlat és egyéb szempontok sem szolgálhatnak olyan szakmai érvet, amellyel indokolható lenne a pénztárfelügyelet megszüntetése és beolvasztása az állami pénztárfelügyelet rendszerébe.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem önöket, hogy a benyújtott 100, s remélem, nem több, legfeljebb 110 módosító indítványt szíveskedjenek alaposan áttanulmányozni, és reméljük azért, hogy egy egységes, jó biztosítástörvény születik is, mégha kínnal, keservvel is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)