RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! És köszönöm azt a bizalmat, amit néhány perces meghallgatásomnak megszavaztak, illetve bólintottak.
Három témában szeretném a tisztelt Háznak a figyelmét felhívni rövid hozzászólásomban. Nevezetesen az ügyfélvédelemmel kapcsolatban, bár képviselõtársam, Karakas János a mezõgazdasági biztosítással kapcsolatban elmondta véleményét, s ebben már csak részben kívánok majd kiegészítést tenni, és a kötelezõ gépjármû-biztosítással kapcsolatban lenne néhány gondolatom.
Úgy gondolom, hogy ez a biztosítási törvény, amelyik a parlament elé került most, nagyon hosszú egyeztetés során talán a 20. tervezet, a 18. tervezet, vagy 20. tervezet az, ami a parlament elé került, és kompromisszumok eredményeképpen született. Hogy ez a kompromisszum kinek lesz jó, azt hiszem, hogy a gyakorlat, a puding próbája, ahogy mondják, majd bebizonyítja.
(12.00)
A biztosítás mint olyan, úgy gondolom, óriási átalakuláson ment keresztül az elmúlt évek során. Hisz 1986 óta végsõ soron monopóliumszervezet volt, egyedüli cég az Állami Biztosító, és azóta, kettéválással több biztosítótársaság is megjelent a magyar biztosítási piacon.
A piacfejlõdés kezdeti szakaszában az átmeneti normák megbízhatóan szolgálták a magyar biztosításügyet, a piac kiépülését, valamint annak garanciáit. A törvényi szabályozás kialakítását elsõsorban az európai integrációs folyamat, valamint a pénzügyi szféra egységes, magas szintû szabályozásának igénye tette szükségessé.
A törvényjavaslattal kapcsolatban az elsõ gondolatom az ügyfélvédelemmel függ össze. Feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a preambulum - amely farizeus módon van szerkesztve - elsõ helyen említi a biztosítottak érdekeinek védelmét. A késõbbiekben az érdemi rendelkezések között viszont alig foglalkozik a biztosított védelmével, a biztosításjogi fogyasztóvédelemmel. Bár azt hiszem, ezek a dolgok mégiscsak elõrelépést jelentenek, ami ezekben a paragrafusokban meg van fogalmazva, hisz a jogszabály szerint a biztosítási szerzõdés megkötése elõtt az ügyfelet írásban kell tájékoztatni a szerzõdés jellemzõirõl, ami bizony az elmúlt években, évtizedekben nem igazán volt jellemzõ.
A minimális tájékoztatás fontos és elkerülhetetlen a további viták elkerülése érdekében, és ezt egy 6-os számú melléklet is tartalmazza. A tájékoztatás megtörténtérõl viszont - ami lényeges és az ügyfelet védi - a biztosító köteles beszerezni az ügyfél írásbeli nyilatkozatát, hogy õ ezt tudomásul vette. Bizony, az üzletkötõ és a kárrendezõ érdeke teljesen különválik. Az üzletkötõ érdeke az, hogy minél elõbb, minél gyorsabban megkösse az üzletet, egy jó üzletkötés pedig jó feltétele, jó alapfeltétele a kárrendezésnek. És azt hiszem, ez lehet az egymásraépülés legfontosabb útja; hogyha jó az üzlet megkötése, megfelelõ módon történik az ügyfél tájékoztatása, akkor az garancia lehet arra, hogy a kárrendezés is megfelelõ szinten fog történni bizonyos esetekben.
A jogszabály olyan garanciákat is tartalmaz, ha itt maradok ennél a témánál, amelyek lehetõvé teszik a hosszú távú kalkulációt is, hisz az ügyfél biztos lehet abban, hogy 20-30 év után is a biztosítók életben maradnak és fizetõképesek lesznek. Ez nagyon fontos a mai biztosításpiacon, mert ha a biztosító létrehozásához szükséges minimális alaptõkérõl beszélünk, akkor bizony elõfordul sok esetben a kalózkodás és a gyors meggazdagodás reményében a biztosítási egyesületek vagy kft.-k létrehozása. Én azt hiszem, ha a felügyelet szakmailag felkészült, akkor ezek a problémák nem vezethetnek oda, hogy egyes biztosítók hamar meggazdagodnak és nem megfelelõ módon mérik föl a lehetõségeket a piacon. Ha egy új biztosító által tervezett üzletpolitikához, vállalati struktúrához a felügyelet kevésnek találja az alaptõkét, én úgy gondolom, dönthet úgy is, hogy magasabb alaptõkével engedélyezi az új biztosítótársaság létrehozását.
De még mindig felmerülhet az, hogyha ez a szûrés nem megfelelõ, akkor hogyan védekezzék a törvény az esetleges kalandorok ellen. Reméljük, hogy nem fordul majd elõ ilyesmi, de a tervezet értelmében a biztosító - ahogy a törvény is mondja - nem mehet csõdbe. A felügyelet feladata, hogy idejében észrevegye a pénzügyi nehézségeket, és új pénzügyi vagy szanálási tervet készítsen. Amennyiben ezek nem hoznak eredményt, az Állami Biztosításfelügyelet kezdeményezheti a felszámolást.
A tervezet rendelkezik egy ügyfél-védelmi alap létrehozásáról is, amely a nehéz helyzetbe jutott biztosító helyett finanszírozza a követeléseket. Amennyiben egy társaság eljut a felszámolásig, az nagymértékben a felügyelet hibája is lehet, és ilyen esetben a felügyelet vezetõjének is vennie kell a kalapját, hisz ez is benne van a törvényben.
A másik téma, amirõl szeretnék szólni, a kötelezõ biztosítás, amirõl ebben a parlamentben talán már - ha jól emlékszem - kétszer is szóltam a pénzügyminiszter úrhoz interpelláció formájában.
Nevezetesen, én üdvözlöm azt, hogy ebben a törvényben megjelenik az a minimális garancia, amely szerint a felelõsségbiztosítási üzletág költségeit és biztonságtechnikai tartalékait más üzletágtól számvitelileg el kell különíteni. Hiányolom viszont azt - bár nem tudom pontosan megállapítani, hogy ebben a törvényben kell-e megjelennie -, hogy azok a biztosítottak, akik kikerülnek a biztosító körébõl, a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás tekintetében, nem lenne-e célszerû jelentési kötelezettséggel, valamilyen információadással olyan cég felé ezt nyilvánítani, amelynek van ellenõrzési joga. (sic!) Mire gondolok? Több mint 200 ezer autós - az elmúlt évek újságcikkei és nyilatkozatai alapján - nem fizet kötelezõ biztosítási díjat. De lehet ezen vitatkozni, hogy 150 ezer vagy mennyi ez a szám. Azt hiszem, itt gondolkodom egy olyan irányú módosító javaslaton, egy kiegészítõ 3. pontként, hogy akik valamilyen formában kikerülnek a biztosítási tevékenységet folytató biztosítók körébõl, követhetõ legyen az útjuk, mert utána szinte eltûnnek, akik nem fizetnek kötelezõ biztosítást egy-egy intézménynél.
A mezõgazdasági biztosításra a harmadik gondolatom pedig az - amit Karakas János képviselõtársam is elmondott -, hogy igen, volt egy biztosító, ahol az összes mezõgazdasági termeléssel foglalkozó szövetkezet, egyéni termelõ védettséget, bizonyos fokon megfelelõ biztosítottságot élvezett, bizonyos megfelelõ államitámogatás-szinten, elég alacsony díjjal.
Ez a mezõgazdasági biztosítás, az én ismereteim szerint, húszéves szakértõi munkám alapján talán egyszer-kétszer volt nyereséges és talán egyszer-kétszer volt nullszaldós. Én úgy gondolom, ha ezek a kis biztosítási tevékenységet folytató kft.-k vagy egyesületek meg akarnak állni majd a lábukon és nonprofit szervezetté akarnak kinõni, azt hiszem, valamilyen formában a mezõgazdasági tárcának, de a pénzügyi tárcának is gondolkodni kell azon, hogy a díj csökkentésében, illetve a díjtámogatásban valamilyen formában biztosítási kedvet adjanak a termelõknek. Köztudott, hogy a magyar táj, Magyarország éghajlata szélsõséges. Itt megjelenik a belvíztõl, az aszálytól, a jégveréstõl, a fagytól kezdve mindenféle természeti katasztrófa, egy-egy folyamat egy-egy évben, egy-egy évszakban.
Mindenféleképpen úgy gondolom, el kell dönteni a kormányzó pártoknak azt, hogy akarunk-e valamilyen formában a sokat hangoztatott piacgazdaság szemléletén túl az állami szerepvállalásnak itt valamilyen lehetõséget biztosítani. Mert én azt hiszem, nem megoldott az, hogy azt mondjuk, majd a piac megold mindent, és közben - ahogy itt a napirend elõtt is elhangzott - 30-40 milliárdos aszálykárok, több milliárd forintos jégverések történnek, és ez mind-mind a magyar társadalom problémáját fokozza.
Én azt hiszem, ezen néhány gondolat után, összességében a törvénytervezet módosításokkal együtt elfogadható lesz, hisz kapcsolódni kell az európai normákhoz, és ezt, az utolsó gondolatomat a mezõgazdasági biztosítás tekintetében pedig a bizottságban vagy kisebb mûhelyekben tovább kell folytatni. Ehhez kérem majd az önök támogatását. Köszönöm szépen. (Taps mind a jobb, mind a bal oldalon.)