DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Háromféle konzekvenciát vonok le abból a ténybõl, hogy az Alkotmánybíróság a kormányprogram bizonyos elemeit nem fogadta el. Az egyik konzekvencia, következtetés, tanulság az, hogy ezeket a döntéseket valóban szakmailag jobban elõ kell készíteni, illetve még inkább azt, hogy társadalmilag és politikailag kell jobban elõkészíteni - mert bármennyire is indokolja az azonnali cselekvést az ország helyzete, hogyha ezeket az intézkedéseket nem tudjuk megfelelõképpen elfogadtatni a társadalommal, akkor még a legjobb intézkedések is részben hiábavalóak lehetnek.
Ilyen értelemben tehát mindenképpen elfogadom az Alkotmánybíróságnak azt az intelmét, miszerint több idõt kell hagyni az állampolgároknak bizonyos komoly változásokhoz való alkalmazkodásra. Fontosnak tartom például azt, hogy a családi pótlék, a gyermektámogatási rendszer megváltoztatása kapcsán bizonyos minimális átmeneti idõszakot az Alkotmánybíróság elõír. Ezért is vagyunk abban a hiszemben, hogy az államháztartási reform kapcsán jóval az intézkedések megjelenése elõtt a rendelkezéseinket széles körû társadalmi vitára bocsátjuk, és így fogjuk õket bevezetni.
A másik konzekvencia, amit levonok, az, hogy természetesen az Alkotmánybíróság sem csalhatatlan. Van jó néhány olyan kérdés, amelyben egyszerûen szakmailag nem jutottak helyes következtetésre, pontosan azért, mert olyan jogi premisszákból indultak ki, amelyek a közgazdasági logikát egyszerûen nélkülözik. Így például abból a fikcióból indultak ki, hogy a társadalombiztosítás az egy biztosítási rendszer; holott Magyarországon mindenki tudja - és ebben a közgazdász szakértõk között teljes egyetértés uralkodik -, hogy ez nem egy biztosítási rendszer. Következésképpen minden olyan kifogás, ami ennek a biztosítási voltából kiindulva kérdõjelezi meg az intézkedéseinket, nem állja meg a helyét.
A harmadikféle következtetés...