KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! A válaszomat szeretném azzal kezdeni - többször elhangzott már, itt ma is elhangzott reggel -, hogy természetesen a kormány pontosan látja a negatív tendenciákat, amelyek a magyar kisebbség helyzetében jelentkeznek a szomszédos országokban - a jogaik korlátozására irányuló törekvéseket. Ezeket a kétoldalú találkozókon és a nemzetközi fórumokon, a nemzetközi szervezetekben egyaránt szóvá tesszük; a konkrét relációban sem minden eredmény nélkül, hiszen az alternatív oktatás bevezetésének elhalasztására került sor. Nem állítom, hogy egyedül a kormány tiltakozása hozta ezt az eredményt - de nyilván szerepet játszott benne; vagy: folyik a nyelvtörvény tervezetének véleményeztetése az Európa Tanács szakértõivel - tehát bizonyos eredményeket, úgy érzem, sikerült elérni.
A konkrét probléma azonban, amely ilyenkor jelentkezik, többnyire okozat, és érdemes - annak megoldásán túl - keresni az okok megszüntetésének a lehetõségét. Ennek lehet egyik fontos eszköze az alapszerzõdés, amely tudvalevõleg kötelezõ jogi érvényû dokumentum, mégpedig a belsõ törvényhozást megelõzõ dokumentum.
A magyar-szlovák alapszerzõdés jelentõségét éppen az adja, hogy három fontos nemzetközi dokumentumot, amelyek együttesen a legátfogóbban ölelik föl a kisebbségi jogok kérdését: az ENSZ közgyûlésének 1992-es nyilatkozata a kisebbségi jogokról, az EBEÉ koppenhágai értekezletének 1990-es záróokmánya a kisebbségi jogokról és az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének 1201. számú, sokat emlegetett ajánlása elõírásait a kétoldalú szerzõdést kötelezõ érvényû normának minõsíti, amelyeknek alkalmazása a két félre nézve kötelezettséggel jár.
Soha nem állítottuk, hogy az alapszerzõdés azonnal változást hoz akár a magyar-szlovák kapcsolatokban, akár a szlovákiai magyar kisebbség helyzetében. Azt mondtuk - és mondom ma is -, hogy egy kiindulópontot jelent, egy feltételrendszert tartalmaz. Számomra kicsit különös, hogy azok, akik ellenezték a magyar-szlovák alapszerzõdés parlamenti ratifikálását, akik programnak tûzték ki a ratifikálás - legalábbis - elhalasztását, azok most az érvényesülést kérik számon - miközben persze, sajnos, a szlovák parlament nem hagyta jóvá, tehát Szlovákiában a dokumentum még nem lépett érvénybe; ez a novemberre ígért ratifikálást fogja követni.
Amit pedig képviselõ úr ellentmondásként vélt fölfedezni Horn Gyula miniszterelnök és Szent-Iványi István szavaiban: védekezhetnék azzal, hogy egy másfél éves kormány nem tud olyan pontosan fogalmazni, mint, mondjuk, egy kormány a negyedik évében, de azt hiszem, inkább érdemesebb azt megnézni, hogy milyen szövegösszefüggésben hangzott el ez a két nyilatkozat. Horn Gyula az idézet szerint is a kétoldalú kapcsolatokról beszélt, amelyek jól alakulnak; Szent-Iványi István a szlovákiai, romániai és szerbiai, vajdasági magyarság helyzetérõl - amelyben kétségtelen a romlás.
Nos, a magyar-szlovák kapcsolatokban csak néhány dolog, emlékeztetõül: az árucsere-forgalom jelentõsen bõvült; megállapodás született a szigetközi vízpótlásról; új határátkelõhelyek nyíltak, és megállapodás született a Mária Valéria híd újjáépítésérõl. Tehát állítom igenis, hogy a kapcsolatok jól alakulnak, ehhez az alapszerzõdés hozzájárult, miközben a szlovákiai magyarság helyzetében igenis vannak aggasztó jelenségek. Ezek ellen a kétoldalú kapcsolatokban, a nemzetközi fórumokon eddig is fölléptünk, a továbbiakban is föl kívánunk lépni, és ezek kiküszöbölése fontos eszközének tekintjük az alapszerzõdést.
Köszönöm a figyelmet, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)