SZÕDI IMRE, a környezetvédelmi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! A környezetvédelmi bizottság a Lezsák Sándor által elõterjesztett H/1195. számú önálló képviselõi indítványt megvitatta és tájékozódott. A bizottság a határozati javaslatot áttekintette, azt részben kevésnek találta másfél oldalban, azonban most az elõterjesztõtõl igen bõséges indoklást kaptunk. A bizottság az akkori meghallgatáson mind Lezsák Sándort, mind a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, mind a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium képviselõit meghallgatta. Megállapította, hogy a Duna-Tisza közén kialakult rendkívül kedvezõtlen, a gazdasági és társadalmi életre is széles körben kiható környezeti helyzet szükségessé teszi, hogy a probléma részletesebb megismerésével az Országgyûlés is foglalkozzon és annak megoldását elõsegítse. Ezt az indoklás jól jellemzi, amely úgy fogalmaz, hogy "átfogó jelentést kapjon a természeti katasztrófával fenyegetõ helyzetrõl".
Az indoklásban Lezsák úr arra is kitért, hogy hosszú távú cselekvési programot szeretne. A bizottság megállapította azt is, hogy az elõterjesztett határozati javaslat más törvényekkel és jogszabályokkal nem ellentétes, sõt jól illeszkedik azokba, így a 2061/94-es kormányhatározattal összefüggésben az öntözés fejlesztésével kapcsolatban, a 2042/94-essel, az Alföld-programmal, továbbá a 2087/95-össel, amely a Duna-Tisza közi hátság kritikus vízháztartási helyzetével foglalkozik. Ezekkel szükséges foglalkozni; az ezekkel való összhangját vizsgálta a bizottság és megállapította, hogy az összhang jó.
A Duna-Tisza közi hátsággal kapcsolatban a bizottság azt is mérlegelte és megállapította, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben a talajvízszint fokozatos süllyedése volt tapasztalható. Ez a folyamat részben az aszályos idõjárás, részben egyéb tényezõk következtében alakult ki és egyes helyeken 2-3, sõt néhol nagyobb mérvû süllyedés is elõfordul. A vízhiány okaira több felvetés fogalmazódott meg. Egyrészt, hogy az idõjárási körülmények tartósan csapadékhiányosak voltak; másrészt az emberi beavatkozás negatív hatást gyakorolt, így a rétegvíz-kitermelés az elmúlt 25 év alatt megháromszorozódott, a vízkitermelés nagyobb, mint a beszivárgás; növekedett az olyan növényzet területe, amely erõteljesebben párologtat, megváltoztak a mezõgazdasági technológiák.
A bizottság azt is figyelembe vette, hogy a területen a lakosság szétszórtan él, ebbõl kifolyólag szervezett vízellátása nehezebben megoldható. A fentiekkel egyetértve a bizottság azt is megállapította, hogy különösen veszélyeztetettek a mezõ- és erdõgazdálkodás, csökkent a termelés, a minõség ennek megfelelõen több esetben romlott. Mind a növény-, mind az állatvilág megsínylette ezt a folyamatot, és így több állatfaj a szikes tavakon vagy a vizes élõhelyeken kiszorult az életterérõl. A lakosság vízellátásához a víz nagyobb mélységi rétegekbõl és sokkal költségesebb technológiákkal nyerhetõ az elkövetkezendõ idõszakokban. Veszélybe kerültek az öntözõtelepek, a halastavak, az üdülõtavak vízszintje és vízfelülete jelentõsen csökkent. A helyi vízkészlet takarékosabb igénybevételére mindenesetre felhívta a figyelmet, a másik fontos teendõnek pedig a vízpótlást jelölte meg, amit Lezsák úr is említett elõterjesztésében a Duna-Tisza közi csatorna ügyében.
Bizottságunk úgy foglalt állást, hogy az országgyûlési határozati javaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja és ebben bizottsági módosító javaslattal kíván segíteni.
(19.10)
Ezt a 14-ei ülésünkön fogalmaztuk meg, s ezt követõen a bizottságunk szeptember 27-én újra áttekintette ezt a témát és ennek kapcsán elkészítette a H/1195. számú javaslathoz a 3. számú módosító javaslatát. Ebben kitért azokra a fontos feladatokra, amelyek a bizottsági ülésen elhangzottak és kiemelt különbözõ dolgokat. Kiemelném ezek közül, hogy a tárcaközi állandó bizottságot bizottságunk nem szorgalmazta, sõt javasolja kivenni, viszont szükségesnek tartja, hogy a bizottsági módosító javaslatban tegyen intézkedést a kormány arra, hogy a tárcaközi koordináció javításának feladata és felelõse egyértelmûen legyen megnevezve.
Javasolta a bizottság azt is, hogy az Országgyûlés a kormány cselekvési programja elkészítésénél jobban támaszkodjon a Duna-Tisza közi mezõgazdasági fejlesztési elképzelésére, ugyanis ha az Alföld-programot átnézzük, a meglévõ terület - amely mezõgazdaságilag mûvelt terület, s mintegy 5500 hektár volt és mintegy 141 ezer hektár az erdõ -, távlati változtatásában mind az elsõ, mind a második változatban a szántóterület csökkenésével számol, és ezzel párhuzamosan nõ a gyepterületek területe mintegy 5300 hektárral, és nõ mind az elsõ, mind a második változatban az erdõk területe 22 ezer hektárról mintegy 98 ezer hektárra.
Ezzel kapcsolatban több kérdés felvetõdött. Így az, hogy az erdõterületek az elmúlt hatvan évben mintegy két és félszeresükre nõttek, az erdõsültség a talajvízsüllyedési gócokban a legnagyobb, meghaladja a 30 százalékot. A két- három méteres süllyedésû területeken ez az érték 23 százalék, az egy-két méteres süllyedésû övezetekben 18 százalék az erdõsültség. Ez is felveti azt, hogy az Alföld-programmal szorosan együtt kell vizsgálni ezt a területet és ennek megfelelõen kell azt áttekinteni.
A bizottságunk áttekintette azt a Magyarország térképet is, amelyen a Duna- Tisza közi homokhátságon a legnagyobb a vízsüllyedés, de természetesen az Alföld többi részén, tehát így Békés, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok megyében is, mint arról szó volt, hasonló problémák adódtak. Ezért a bizottságunk szükségesnek tartotta, hogy ezt újra áttekintse a kormány, és ahogy az elején már említettem, azt is szükségesnek tartottuk, hogy errõl egy átfogó képet kapjon a magyar Országgyûlés.
Bizottságunk az általános vitát szükségesnek tartja. Köszönöm szépen. (Taps.)