DR. SAMU JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy mielõtt rátérnék a sürgõsséggel elõterjesztett napirend személyes véleményezésére, egy rövid részletet hadd olvassak fel Szabó Zoltán szociográfus "Szerelmes földrajz" címû könyvébõl.
"A világ - legalábbis mióta a paradicsom láthatatlan szférákba kotródott, hogy a természetnek adjon helyet - kevés jámbor tulajdonságot mutat.
Nincs megátalkodottabb és javíthatatlanabb gonosztevõ, mint a természet, melyhez nem ért emberi kéz, melyet nem javított emberi munka. Szívderítõ dolog, mikor valaki a havas természet békéjét dícséri, holott e néptelen havasi természet egyébrõl sem beszél, mint harcról, gyilkolásról, rombolásról. E kissé romantikus, de minden ízében alaptalan ítéletnél sokkal helytállóbb a parasztoké, bár nekik nincsen afféle esztétikai tájszemléletük, mint a városi embereknek. Tájszemléletük inkább utilitarista: szép az, ami hasznos, vagyis terem. Vagyis szép az a táj, amin az emberi kéz dolgozott vagy dolgozhat. Nagyjából igazuk van. A tájaknak keresztény tulajdonságokat, mint szelídség, béke, az emberi kéz ad. Európa tájainak jó részét a clunyi reform szerzetesei formálták Isten szelídebb képére és hasonlatosságára. S azok, akiket földmûvelésre megtanítottak: a parasztok. Ha nem is egészen igaz, hogy szép táj az, amely terem, egészen igaz, hogy szelíd és a tízparancsolatnak úgy ahogy engedelmeskedõ természet az a táj, amely terem. Ha emberkéz nem formálja, szelídíti a tájat, a természet rögtön elrugaszkodik, az "aki bírja, marja" törvényének kezd engedelmeskedni és elvadul. Nálunk is megtörtént ez, az ország szívével, az Alfölddel éppen. Ahhoz azonban, hogy ilyen mûvelhetõ és gazdag tájon, mint az Alföld, a farkas megjelenhessék, elõbb az kellett, hogy mûködni kezdjen rajta a történelem."
Nos, kedves képviselõtársaim én odahaza ereklyeként õrzök két térképet, az 1530-as években kézzel rajzolt Lázár-Deák-féle térkép mellett egy 1729-es eredetû színes térkép is van a szobámban, amelyre - ha ráveti az ember a tekintetét -, még a szabályozatlan Duna, illetve a Tisza kanyargós folyása között óriási kék foltok húzódnak meg. Arról a hatezer vagy talán még annál is több tavacskáról és állóvízrõl van szó, amely - hogy úgy mondjam kétségbe ejtett bennünket -, mert noha a Tisza szabályozása meghozta valójában a maga hasznát, mégis én úgy érzem, hogy az utóbbi évtizedekben is mintha féltünk volna a víztõl. Mintha a víz az ember ellensége lett volna, s elkezdtük a lecsapolásokat, elkezdtük a Lajta-Hanságot, elkezdtük a nagy nyíltárkos vízlevezetéseket, megkezdtük a mezõgazdaságilag mûvelt területek drénezését és vízlevezetését a nagy akciók keretén belül hatalmas állami támogatásokkal és eljutottunk odáig, hogy ha én ezt a térképet újra meg akarnám rajzolni a jelenlegi helyzethez viszonyítva 200 év múlva - ennyi telt el az elõbb idézett térkép keletkezésétõl napjainkig - akkor valahogy úgy tudnám aposztrofálni a Duna-Tisza közét, mint sívó homokot, ahol csak valami védõeszközzel a fejünkön és testünkön lehetne közlekedni, hiszen egy kis szélmozgás következtében is kicserezné a bõrünket a széllel hordott homok.
A magam részérõl lelkesen támogattam és szavaztam meg sürgõsséggel Lezsák Sándor képviselõtársam H/1195. számú elõterjesztését, hiszen - vulgárisan szólva - egy cipõben járunk. Az általam képviselt országgyûlési képviselõi kerület képezi ugyanis a Tápió-vidéket, Pest megye déli részét, annak a területnek az északi részét, amely jelenleg a vízpótlás kapcsán megjelöltetett az elõterjesztésben, mint a terület északi része.
Számomra ennek az aktualitását az adja - és nagyon hasznosnak tartom a magam részérõl, hogy ezt itt ma most tárgyaljuk -, hogy néhány hónapos elõkészítés után szeptember 20-án tárgyalta a Tápió-vidék, mint a Duna-Tisza köze vízpótlásra is rászoruló területének természetrajzi, környezetvédelmi problémáit, illetve területfejlesztési gondjait.
A Duna-Tisza közi homokhátság talajvízszint-süllyedésének problémái természetesen a mi területünkre is egyértelmûen érvényesek és kiterjednek. A mérések szintén a hetvenes évek óta folytatódnak és elképesztõ eredményeket találunk, illetve tapasztalunk.
Az illetékes szakemberek vizsgálatai szerint a talajvízszint méterekkel csökkent, 4-5 méterrel, a rétegvizek nyomásszintje pedig 8-10 méter közötti csökkenést mutat. A 15-20 évvel ezelõtti pozitív kutak valójában eltûntek, és vagy a felújítás kapcsán vagy pedig a mellé fúrt kutaknál már 8-10-12 méterrel mélyebb, alacsonyabb víznyomással találkozunk a rétegvizek vízadó kapacitását, képességét illetõen.
Annak, hogy a Duna-Tisza közén eltûnt a víz, sokrétû hatása van.. Megsínylette azt a mezõgazdaság, nem véletlenül idéztem a "Szerelmes földrajz" címû mûbõl, megsínylették ezt az erdõk és a leglátványosabban, talán visszafordíthatatlanul is már egyes részeken, megsínylette az élõ természeti környezet.
(19.20)
Eltûnt a víz a tavakból, eltûntek azok a soha nem látható állatfajok, azok a soha nem látható növényféleségek, amelyeket talán már a mûvi beavatkozások következtében sem tudunk visszaállítani.
A felelõsséget két részre bontanám: 55-60 százalékban a természet a felelõs, az aszály, a csapadékhiány, a csapadék és a kipárolgás közötti eltolódás és differencia, de 40-45 százalékra tehetõ a felelõsség az emberi beavatkozás következményeiért. Az emberi beavatkozás, a hibás beavatkozás egy részét az elõbb már felsoroltam, de itt felhívnám a figyelmet a mérésnek és a dolgok konstatálásának egy kissé korszerûbbé tételére.
Tekintettel arra, hogy a talajvízszint-mérõ kutak általában a települések belsõ területén helyezkednek el - tehát belterületen létesültek -, emiatt ezek a vízmérõ kutak a talajvízdombot mérik, amelyek a települések alatt helyezkednek el. Tehát nem jól informálnak bennünket a kialakult helyzetrõl, mert a külterületeken ennek már az ellenkezõjével találkozunk: az igen mélyre süllyedt vízszintekkel.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben Európa felé haladunk, az európai országok, az európai egyesülés magatartását mindenképpen figyelembe kell vennünk és mértékadónak kell tekintenünk. Az 1980-as évek elején született az "egységes Európa" törvény, amely kimondja, hogy a tagállamok fejlõdését - de nemcsak a tagállamok, hanem a tagállamokon belül az egyes régiók és a kistérségek fejlõdését is - egységesen támogatni kell és egységes szemlélet alapján kell kezelni.
Emiatt is nagyon fontosnak tartom azt, hogy mind a törvényhozás, mind pedig a kormányzat a nagyobb régiókon belül meghúzódó és megtalálható vákuumterületek, kistérségek egymástól eltérõ - és negatív irányban eltérõ - gondjait és problémáit mérlegelje és mérje fel. A támogatási rendszer kialakításánál ezt mindenképpen vegye figyelembe, hiszen ha be akarjuk avatni a munkánk folytatásába, be akarjuk vonni a gondjaink megoldásába a megyéket, az önkormányzatokat, a helyi településeket és a szakmai szervezeteket, akkor úgy gondolom, hogy csak helyi mérlegeléssel, a kistérségi gondok és problémák feltárásával tudjuk ezt a munkát megkezdeni. Mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok az úgynevezett kijárós rendszer gyakorlati folytatásába, a támogatási keretek megszerzésének ügyébe beleuntak.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a modernizációs programunk egyik legfontosabb kitétele: az úgynevezett fenntartható fejlõdés érdekében a kormányzat kövessen el mindent és a parlament illetékes bizottságai készítsék el azt a cselekvési programot, amely 1996-tól mintegy tíz éven keresztül meghatározza a különbözõ tárcák konkrét feladatait, meghatározza azokat a tennivalókat, amelyek biztosítani fogják a Duna-Tisza közi hátság vízpótlásával kapcsolatos feladatainkat.
Nem akarok kitérni azokra a részletekre, amelyeket már Lezsák képviselõtársam, az államtitkár asszony és Szõdi képviselõtársam nagyon pontosan részletezett a vízpótlás technikai megoldására vonatkozóan is. Egyúttal és befejezésül tisztelettel kérném, hogy a cselekvési program, valamint az országgyûlési határozati javaslat keretében vegyék figyelembe a környezetvédelmi bizottság 4/1995. számú, IX. hó 27-én kelt állásfoglalását, amely a felemlített régió északi térségének ez irányú rendbetételét is meghatározza. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)