IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársak! Elsõ két észrevételem a beterjesztett javaslattal kapcsolatban az, hogy a 8000 négyzetkilométert nyugodtan kezelhetnénk úgy is, mint 10 000 négyzetkilométert, tekintettel arra, hogy a hetekben a Tápió menti bejárásunk során ugyanezen jelenségeket tapasztaltuk, és más területek is vannak, amelyeket érintene ez a törvénytervezet.
Észrevételem még az is, hogy a 2. pontban a '95. október 15-ei dátumról már látható, hogy nem tartható.
A beszámolóban hallottuk azt, hogy az átlag 500 milliméteres éves csapadékhozam 350-re sûllyed. A jó gazdálkodás érdekében követelmény az, hogy 650-700 milliméteres csapadék legyen egy mezõgazdasági területen, tehát itt hiányzik az én véleményem szerint 300 milliméter/év. Ha azt vesszük, hogy ez a terület 10 000 négyzetkilométer, a 300 milliméteres csapadékutánpótlással, ami szakaszosan történik természetesen, nem árvízszerûen, akkor 3 milliárd köbméter víz szükséges ide évente. Ha azt nézzük, hogy ezt a vízmennyiséget nem tudjuk pótolni, akkor bizonyára a talajvízszint süllyedése következtében pangó vizek alakulnak ki, tehát veszélyeztetve van a víz minõsége is, továbbá nem jöhetnek létre itt a biztonságos termelés feltételei.
A statisztika szerint 11 év alatt a Föld lakossága 1 milliárd fõvel növekszik. Ez azt jelenti, hogy hazánkban még akkor is, hogyha Nyugaton azt mondják, hogy a termelésbõl kivonnak területet, szükség lesz a Duna-Tisza közének hasznosítására. Mégpedig a jó hasznosítására, tekintettel arra, hogy a szaporulat az 1 milliárd, majd 2 milliárd lakos, éhezõ ajak kéri a kenyeret, kéri a mezõgazdasági termékeket.
Tehát nekünk most kell megteremteni annak feltételét, hogy ne olyan viszonyok között gazdálkodjanak a Duna-Tisza közén, mint eddig az elmúlt 30- 40-50 évben, hanem annál jobban. Ez pedig azt jelenti, hogy meg kell teremteni a gazdálkodás feltételeit.
Ebbõl kiindulva én örömmel vettem ezt a törvényjavaslatot, mert ez elõremutató annak érdekében, hogy elkészítsünk egy ütemtervet, egy programot, ami, mondhatnám azt, hogy 2000-ben, 2005-ben fog kulminálni.
Elõbb említettem, hogy 3 milliárd köbméter víz szükséges erre a területre. Ha ezt nem adjuk meg, hanem csak kis szakaszokat öntözünk, akkor bizonyára a nagyobb területeken továbbra is le fog csökkenni a terméshozam, továbbá pedig további romlás mutatkozik. Továbbá fel kell tölteni az elõbb említett sok száz tavat is vízzel, de fõleg azokat a tavakat, amelyeket az utóbbi 10-15 évvel ezelõtt még mi is láttunk, a sziki tavakat, amelyeknek a feneke jelenleg már porzik.
Ha azt vesszük, hogy e nagy mennyiségû vízhez tározók szükségesek, akkor bizonyára kellõképpen meg tudom indokolni a Kisgazdapárt részérõl egypár hónappal ezelõtt elmondott beszédemet, amelyben kifejtettem, hogy tározókra a Tiszán is, a Dunán is a jövõ szempontjából szükség van. Ugyanígy Nagymarost is értettem ezalatt. Ha azt nézzük, hogy ide 3 milliárd köbméter vizet kell fölpumpálni 10 méter magasba, önökre bízom, hogy ez évente milyen költségeket jelent. Tehát legjobb megoldás a gravitációs, ejtõs, aminél, ha kihúzom a zsilipet, lefolyik a víz abba az irányba, ahogy beszabályozva tudom kezelni.
Ennek érdekében, hogy ezt a természetet visszaadjuk, illetve megteremtsük az élet lehetõségeit, a következõ javaslataink lennének. Elsõsorban azokat veszem, amelyek kevesebb pénzbe kerülnek, bár ez nem olcsó játék.
A tápanyag-visszapótlás. Jelenleg a divat az, hogy szervetlen anyagból, mûtrágyából pótolják vissza a tápanyagot. Istállótrágyázás esetén az istállótrágya úgy viselkedik, mint a szivacs, súlyának ötszörösét tudja tárolni, tehát megtartja azt a csapadékot, ami tegnap, tegnapelõtt, vagy azelõtt ott leesett, lehullott. Nem beszélve arról, hogy ez olyan élettani lehetõségeket teremt az ottani talajban, hogy bizonyára növeli a termõképességet, termõátlagot.
Második szempont az erdõsítés. Nagyon nagy figyelmet kell fordítani arra , hogy erdõt minél gyorsabban, minél nagyobb területeken telepítsünk, mert hiszen az erdõ egy távlati beruházás, és egyben a mikro-és makroklímának a kialakításában közrejátszik, oxigéntermelés és széndioxid-elvonás, feldolgozása területén. Továbbá pedig az úgynevezett homokhátviharok csökkentése is jelentõs.
A harmadik pedig a tározótavak kialakítása. Tározótavakat nemcsak a Duna- Tisza közén a hátságon, és ott esetleg az alacsonyabb területeken, hanem mint említettem, a Tiszánál is és a Dunánál is létre kell hozni, mert másképp nem tudjuk ezt az óriási mennyiségû öntözõvizet, csapadékot pótolni.
A mi véleményünk továbbra is az, hogy a víz volt az élet bölcsõje. De a jövõnk záloga is, és ezzel a gondolattal szeretném a Független Kisgazdapárt álláspontját kifejteni: a javaslatot támogatjuk. (Gyér taps a jobb oldalon.)