DÖGEI IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A Duna-Tisza közi vízpótlás elengedhetetlen, a magyar mezõgazdaság létkérdése. A mezõgazdaság helyzetében - sok egyéb között - az egyik fontos rész a vízpótlás. Éppen ezért e témakörben a kormánynak, a parlamentnek tárgyalnia kell és határozatot kell hozni, hogy a víz pótlása megoldott legyen a Duna- Tisza közötti térségben és mindazon helyeken, ahol erre szükség van.
Ezeket azért mondom el, mert közpénzen évtizedeken keresztül épültek öntözõcsatornák, amelyek szinte üresen tátongnak - és ez mind-mind vízre vár. A tavaszi vízáradáskor jelentkezõ víztömeget ezekbe a vízlevezetõ csatornákba kellene elvezetni, és akik ezekbõl a vízcsatornákból tudnának vizet hasznosan kivenni, a termés hasznát meg tudnák emelni.
Tudom, hogy ez nem oldja meg az aszálykérdést, nem tudja a természetes esõvizet pótolni, de enyhíteni mindenképpen tudná. A folyóvíz a szemünk láttán elfolyik, és ezt az elfolyó vizet hasznosan kell kihasználni mindenképpen, és a mezõgazdaság megsegítésére kell fordítani. Nem lehet eltûrni sokáig, hogy a folyóvíz mellett a növény szomjan haljon, azaz tönkremenjen, mert az ebbõl származó kár milliárdokban mérhetõ fel.
A Duna-Tisza összekötõ csatornát mindenképpen meg kell oldani, mert a jelenlegi helyzetbõl ez a kivezetõ út, más megoldás nem nagyon van - vagy egyáltalán nincs is. Ezt a nagyon fontos kérdést és a mezõgazdaságot segítõ intézkedést a kormánynak parlamenti szinten kell megoldania, hogy a mezõgazdaságban foglalkozóknak végre a jövõbe vetett hite megmaradjon, és az elkeseredés ne legyen úrrá rajtuk, a sok hiábavaló munka következtében. Ez a kisgazda elképzeléseknek is az egyik alapvetõ feladata, de pártoktól függetlenül a vízproblémát meg kell oldani.
Kérem a kormányt és a képviselõket, hogy ezen megoldást támogatni szíveskedjenek. A kormánynak egy kézben kell tartania - azaz egy tárcát megbízva, vezényelve - ezt a kérdést, ezt a témakört. Tudniillik a vízügyi igazgatóság, a halászat, az önkormányzat, az erdõgazdaság mind-mind beleszól ebbe a vízkérdésbe, hol hasznosabban, hol kicsit hátráltatva is. Azaz: a sok bába közt elvész a víz. A vízkiemelési problémákra célzok evvel. Sok a fölöslegesen kivett víztömeg - elvész a csatornákban -, amely a vízleeresztéskor, tavasszal visszakerül a folyóvízbe; ezeket a vizeket mindenképpen hasznosan kell felfogni.
A kérdés rendkívül összetett: különbözõ szankciói, pénzügyi kihatásai vannak a vízkivételnek és a víz hasznosításának, amit mindenképpen a mezõgazdaság érdekében egyöntetûvé kell tenni. Ezek a létesítmények, fõcsatornák, csatornák mind-mind a magyar állampolgár zsebébõl lettek finanszírozva, és ennek hatására nincs úgy kihasználva egyértelmûen ennek a rendkívül fontos kérdésnek a lényege.
Ismétlésbe nem bocsátkozva csak arra tudok utalni, hogy ez a rendkívül fontos kérdés nemcsak a mezõgazdaságban foglalkoztatottak, hanem az egész magyar nép létkérdése; hisz ezen intézkedés következtében számos iparág - a mezõgazdasághoz kötõdõen - hatalmas erõbedobással tudna hosszú távon mûködni, azaz beindulni. Könnyen el lehet képzelni, hogy a megtermelt javak késztermékké alakulnak át, és ennek következtében a mezõgazdasági termékek termelésére, feldolgozására a magyar nép rendkívül alkalmas.
Mindezekkel, amit felsoroltam, biztos vagyok benne, hogy a magyar nép rokonszenvét és a jövõbelátását tudnánk felkelteni és gyümölcsözõvé tenni. Éppen ezért a magam részérõl és a Kisgazdapárt részérõl csak támogatni tudom a H/1195. javaslatot, amelyet Lezsák képviselõ úr elõterjesztett. Kérem ismételten az Országgyûlés valamennyi tagját, hogy támogassák a javaslatot, amely csatlakozna Széchenyi István nagyon bölcs mondásához, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz". Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)