NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök távollétének indokát nem ismerem, ám mégis elsõsorban hozzá intézem szavaimat.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõjeként több mint egy hónapja levelet intéztem a külügyi bizottság elnökéhez, amiben kezdeményeztem, hogy tekintettel a feszült szlovák-magyar viszonyra és a minden bizonnyal nagy jelentõségû ótátrafüredi, titokban elõkészített Meciar-Horn találkozóra, a külügyi bizottság hallgassa meg a miniszterelnököt. Örömömre szolgált, hogy a bizottság helyzetértékelése és szándéka egybeesett a miénkkel, és gyakorilatilag egyhangúlag döntött a miniszterelnök meghallgatása mellett. A félreértések elkerülésének szándékával azokban a napokban magam is nyilatkoztam, hogy indokolatlan egyes sajtóorgánumok támogatása a találkozó ténye ellen, hiszen két ország miniszterelnökének jogában áll találkozni, fõleg, ha barátok is. Feltéve - teszem hozzá -, ha megfelelõ formában tájékoztatást, és ily módon ellenõrzési lehetõséget kapnak mindazok, akik az ország külpolitikájának formálásáért döntõ felelõsséggel viseltetnek.
Tisztelt Ház! A miniszterelnök válaszlevélben tagadta meg ezt a lehetõséget a magyar Országgyûlés külügyi bizottságától. Mindez példátlan, amire sem az elmúlt években Magyarországon, sem a világ polgári demokráciáiban nincs példa. Elmúltak azok az idõk, amikor Csák Máté módjára fittyet lehetett hányni az alkotmányosságra és a nemzeti érdekekre. A miniszterelnök bizottsági meghallgatásának megtagadására sem jogi, sem politikai lehetõség nincs. Jogi értelemben a miniszterelnököt nem más, mint az alkotmány kötelezi, hiszen a 21. § (3) bekezdése szerint az országgyûlési bizottság által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetve köteles elõttük vallomást tenni. Tudtommal a miniszterelnököt egyelõre nem menti fel semmilyen jogszabály állampolgári kötelességei alól, amelynek elmulasztása viszont jogkövetkezményekkel jár. De politikai értelemben aztán abszolút megengedhetetlen ez a magatartás, két okból is.
Elõször is: ezzel a miniszterelnök saját magát hazudtolja meg, mivel Meciarhoz hasonlóan nyilvánosan tett ígéretet arra, hogy beszámol a parlamentnek. Meciar ezt megtette; irigyeltem is a szlovákiai kollégákat, amikor kézhez kaptuk a beszámoló tízoldalas írott változatát. Érthetõ, ha a miniszterelnök szeptemberi évnyitó helyzetértékelésének öt mondata nem elégítette ki sem a közvéleményt, sem pedig a külpolitikusokat, akik párthovatartozástól függetlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy a miniszterelnök verziójával is megismerkedhessenek. Természetesen a bizottság zárt ülésén, ahogy ezt jeleztük is a bizottság részérõl.
Másodszor: a miniszterelnöknek tudnia kell, hogy a kétoldalú viszony, illetve a szlovákiai magyarok helyzete újabb és újabb pontokon érzékelhetõen romlik. Bizonyára hallottak arról, hogy a közhiedelemmel ellentétben megkezdõdött a magyar oktatási rendszer felszámolása. A magyar óvodák kötelezõen szlovák óvónõket kell alkalmazzanak és heti 28 órában kell szlovákul foglalkozni a magyar gyermekekkel. De amióta Horn Gyula hazajött Ótátrafüredrõl, Meciar miniszterelnök, ez a miniszterelnöki megfogalmazásban szavatartó ember, újabb ötlettel lepte meg a szlovákiai magyarokat és új közigazgatási beosztási rendszert fogadtatott el kormányával. Ennek következményeként Szlovákiát - a zebrához hasonlóan - függõlegesen besávozzák, és nem marad egyetlen magyar többségû közigazgatási egység sem, holott a határmenti vízszintes sávban élõ szlovákiai magyarok aránya az országban 15 százalék körül van - tegyük hozzá, hogy még mindig. Ebben a feszült helyzetben nem lehet a külpolitikát felelõsen formálni, ha a miniszterelnök titkos baráti találkozóit az elemi tájékoztatás nem követi. Ez képtelenség!
Tisztelt Ház! Lássuk be, a miniszterelnök magatartása nemcsak alkotmányellenes és ellentétes a nemzeti érdekekkel, de ellenkezik a józan ésszel is. Itt az ideje egy hónap múltán, hogy jobb belátásra térjen a miniszterelnök.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(15.40)