DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy három-négy mondatban összefoglalom a frakció véleményét. Nevezetesen azt akartam elmondani, hogy az SZDSZ frakciója és az Agrárszövetség egyetért a beterjesztett törvénymódosító javaslattal. Nevezetesen egyetért azzal, hogy a tagsági lehetõség köre kiszélesedjék, tehát kapjanak lehetõséget a kistermelõk is, hogy tagjai lehessenek a kamarának. El akartam mondani azt is: egyetértünk azzal, hogy a lehetõséget kapják meg a kistermelõk is, hogy a kamara szolgáltatásait, információit, szaktanácsadásait igénybe vehessék. Egyetértettünk azzal is, hogy az állami támogatásokat a kamarai tagsághoz lehessen kötni bizonyos esetekben.
Hogy mégis ennél egy kevéssel többet fogok mondani, annak az az oka, hogy mindenki tudja: itt másról van szó. Sokkal többrõl van szó, mint amit ez a kétparagrafusos módosítás sugall. 1994-ben alakultak a kamarák, illetve akkor hozta meg a gazdasági kamarákról szóló törvényt az akkori parlament. A gazdasági élet szereplõi akkor nagyon nagy reményeket fûztek a törvényhez, hisz nem kevés példa - jó példa - állt a gazdaság elõtt, elsõsorban nyugati országokból származóan, ahol a gazdasági kamarák nagyon eredményesen és nagyon hatásosan tudták segíteni, szolgálni a gazdasági élet szereplõit.
Magyarországon azonban már az indulással is gond volt. Azt hiszem, nem kell túlzottan részletesen ecsetelnem - elsõsorban az agrárkamarák alakulására vonatkozóan -, hogy az induló munka nagyon hamar politikai csatározás színterévé tette a kamarák megalakulásának környezetét, de úgy-ahogy megalakultak a kamarák. Ma Magyarországon minden megyében mûködõ kamarák vannak, és biztosítva vannak a személyi feltételek - ez vonatkozik az országos vezetésre is.
Annak idején a kamarák megkapták azt az ígéretet is, hogy nagyon rövid idõn belül székházat kapnak a kincstári vagyonból, és biztosítani fogják a mûködés feltételeit, ugyanakkor az anyagi támogatást - legalábbis az elsõ idõszakban - a költségvetés felvállalta. Tudjuk, hogy ebben - elsõsorban a pótköltségvetés miatt - jelentõs változások következtek be, tehát ma a kamarai élet szereplõi a most beterjesztett kétparagrafusos módosításnál lényegesen többet vártak. Azt hiszem, ezt õszintén meg kell mondanunk.
Õszintén el kell azt is mondani, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium dolgozott a kamarai törvény módosításán, jó néhány képviselõ a nyarának nem tudom, hány napját töltötte az FM-ben azért, hogy az elõterjesztés egy kicsit bõvebbre sikerüljön, mint ahogy az most beterjesztésre került. Természetesen az, hogy ilyen szûk lett, ilyen csekéllyé vált ez a módosítás, a kormányülés következménye - nyilván megvan az oka a kormánynak, hogy miért szûkítette le ennyire a módosítások körét. A miniszter úr is említette, hogy a késõbbiekben bizonyos kérdésekre vissza kell térni.
Válaszadásra vár tehát a hovatartozás kérdése: mi lesz az élelmiszeripari cégekkel, az agrárkereskedelmi cégekkel, meglesz-e a lehetõség, a hovatartozás szabad választásának lehetõsége?
A kamarai titkárok képesítése körül sok minden nincs rendjén. Úgy fogalmaz a törvény, hogy az lehet titkára a kamarának, aki legalább a fõjegyzõséghez szükséges képesítési feltételekkel rendelkezik. Tudvalévõ: a mezõgazdaságban általában agrármérnökök, kertészmérnökök, állatorvosok dolgoznak. A mi megítélésünk szerint nagyon jól el tudnák látni a feladatot az elõbb felsorolt képesítéssel rendelkezõk is.
Nagyon fontos lenne, hogy eldõljön, a kereskedelmi szokványok igazolása kinek a joga, kinek a lehetõsége. Az agrárkamarák ezt nagyon sérelmezik, hisz ebbõl folyna be talán az a pénz, ami a mûködésüket ebben az idõszakban egy kicsit könnyebbé tenné.
Szabályozni kellene a tagdíjfizetés rendjét, hisz éppen mi hoztunk nemrégiben egy törvényt a hegyközségekkel kapcsolatban, és sokszor mindkét esetben azonos szereplõk vannak. Szabályozni kellene, hogy mikor, hogyan és milyen formában kell a tagdíjfizetéseket lebonyolítani. Erre is megvoltak az elképzelések.
Bizottságunk elnöke említette, hogy a kamarák és az agrárrendtartás közötti harmonizációt meg kellene oldani, hisz sok esetben itt elég komoly gondokat látunk.
Azt hiszem, hogy a jogosítványokon van a fõ hangsúly. Ugyanis addig nem tudnak mûködni az agrárkamarák, amíg nem kapják meg mûködésükhöz a megfelelõ jogosítványokat. Ma pedig ez a legnagyobb gond, hisz ezzel van összefüggésben az a rendkívül rossz fizetési morál, ami ma jellemzi az agrárkamarákat. Kiküldték ugyan szinte minden szereplõ számára a csekkeket, de sorra jönnek a jelzések, hogy nem fizetnek, sokszor egész térségek jelzik, hogy nem akarnak fizetni, mert nem tudják, miért kell fizetniük.
(16.30)
Tehát magyarul: tisztázni kellene a mûködés feltételeit, biztosítani kellene a jogosítványokat, és mindent meg kellene tennünk annak érdekében, hogy a lehetõ leggyorsabban tudják betölteni a hivatásukat a kamarák, mert csak akkor várható el, hogy a megfelelõ szolgáltatásért megfelelõ és jó fizetési morál alakuljon ki. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)