DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy régi kínai bölcselet szerint, aki nagyon siet, az elkésik. Ez a bölcselet jutott eszembe, amikor ezt az elõterjesztett törvényjavaslatot elolvastam, ugyanis hiányos ismereteim szerint is - és nem akarok a mezõgazdasági bizottság elnökével én is vitába keveredni - a kiadott kamarai törvény végrehajtására körülbelül három fázisban kellett volna a kormánynak reagálni. Ezeket csak felsorolásképpen mondom el: a kamarák számára épületet kellett volna biztosítani a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezeten keresztül; meg kellett volna alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek a kamarai törvény hatálybalépésével egyáltalán az egész jogrendbe beillesztik a kamarai törvényt; és nem utolsósorban a kamaráknak hatás- és jogkört kellett volna biztosítani.
Ezek a szabályozások elmaradtak. Úgy gondolom, nagyon nagy baj az, hogy elmaradtak, hisz annak idején, amikor a kamarai törvény alkotása folyt, valamennyi gazdasághoz értõ embernek az volt a véleménye, hogy a kamara a magyar piaci változásoknak, a magyar piacépítésnek az egyik legfontosabb sarokköve és eleme kell hogy legyen, hisz a köztestületi kamara egy olyan piacépítõ funkciót fog ellátni, ami ma egy piacgazdaságra való áttérésben nélkülözhetetlen. Ebbõl következik, hogy nagyon sajnálatos ezeknek a kérdéseknek az elmaradása. Az épületekrõl, a tagdíjbevételekrõl nem is beszélek, hogy a kamarák milyen helyzetbe kerültek; és tulajdonképpen nincs jogharmonizáció az életbe léptetett kamarai törvény és az egyéb jogágak között.
Ezek után úgy gondolom, az általam nagyon nagyra becsült mezõgazdasági lobby kívánságát jobb lett volna, politikusabb lett volna egy összképbe beépítve hozni a parlament elé, hisz ugyanannyi erõvel, mondjuk, fölléphetett volna az ipari lobby - ami egyébként nincs -, vagy fölléphetett volna a kereskedelmi lobby is hasonló elgondolásokkal. Szeretném elmondani, hogy nem önmagában az ellen tiltakozom, hogy ez így kerüljön megfogalmazásra, hanem az ellen, hogy ezt a témát külön kezelve terjesztették a parlament elé.
Van egy alapvetõ, sarkalatos kérdés - és ennek a megoldása az elsõdleges. Ez a kérdés a kamarai tagdíjaknak a rendezése. Amikor az elõbb azt mondtam, hogy a kamarák szervezését mindenki támogatta, aki a gazdasági élethez ért és tenni akart valamit, akkor azt a feltételezést is el kellett volna mondjam, hogy ezt azért tette, mert az akkori kamarai törvénytervezetben egyértelmûen megfogalmazást nyert, hogy a kamarai tagdíjak az adóból levonhatók. Ebben a hitben élt a Magyarországon levõ több mint egymillió vállalkozó, több mint százezer jogi személyiségû gazdasági társaság, és ezek a vágyak nem váltak valóra. Nyilvánvalóan ez egy olyan feloldhatatlan ellentmondást hozott magával, ami azt eredményezte, hogy a kamarákkal szembeni ellenállás nagy lett és nõttön-nõtt. Ha most hozzátesszük ehhez, hogy a kamaráknak tulajdonképpen igazi hatás- és jogkörük a mai napig nincs - mint említettem -, akkor tessék szíves lenni összeadni ezt az ellennállást, a jog- és hatáskör hiányát, hogy ez mit eredményezhet az elkövetkezõ idõben. Azt eredményezi, ami most van: a tagdíjfizetések megtagadását, egyes kamarák ellehetetlenülését és olyan problémákat, hogy a kamarák tulajdonképpen vannak, de igazán azokat a feladatokat, amelyeket el kellene látniuk, nem tudják ellátni.
És itt következik az, amit Morvai képviselõ úr - aki ugyan már elment közben - egy kicsit összezavart, hogy a kamarák nagyon helytelenül eltolódnak az érdekképviseletek felé, hatalmas zûrzavart okozva a magyar érdekképviseleti fronton kialakult egyébként is zûrzavaros és kaotikus állapotokban. Ebbõl az következik, hogy Magyarországon a kamarák és az érdekképviseletek egyaránt szerepzavarba kerülnek, és egy olyan helyzet alakul ki, ami tulajdonképpen a kormánnyal való egyeztetést a két szociális partner részérõl nem tudja igazán olyanná tenni, mint az elvárható lenne; és a kamarák szerepe is teljesen tisztázatlan és megoldatlan a jogi szabályozás hiányában.
Ebbõl következik, hogy tisztelettel kérem a kormányzatot - bár úgy látom, az Igazságügyi Minisztérium részérõl nincsenek itt -, hogy ne csak az elmaradt jogi szabályozást terjessze rövid idõn belül a parlament elé, hanem tegye meg ezt az ÉT mûködési alapelveivel kapcsolatos kérdésekben is, hisz elengedhetetlen, hogy egyszer és mindenkorra jogilag tisztázzuk ezeket a kialakult kaotikus helyzeteket és viszonyokat, a kamarákat és az érdekképviseleteket is jogilag szabályozottan a helyükre tegyük. Azt hiszem, a kamarák érdekének védelmét is szem elõtt kell tartani, de a magyar vállalkozói társadalom érdekének a védelmét is szem elõtt kell tartani.
Ezek után már csak néhány gondolatot szeretnék az elõterjesztett törvényjavaslathoz tenni. Számomra az a furcsa - mint említettem -, hogy ez nem egy általános szabályozásba nyert beágyazást. Talán nem vitatkoznék vele annyira, mint így - ugyanis gondom van. Gondom van több megfogalmazással, így az "adózó magyar mezõgazdasági termelõ" fogalmával és kamarai tagságával. Ugyanis ez úgy néz ki, hogy egyik évben adózik, másik évben nem adózik, és egy kamarai tagságot ehhez így nem lehet kötni. Tehát itt a konzisztencia nincsen biztosítva, és ez szerintem egy olyan ellentmondás, ami feloldhatatlannak tûnik számomra. De mint említettem, akkor ugyanilyen erõvel a másik oldalon, az iparnál, a kézmûves kamaránál hasonló megoldásokat lehetne kitalálni.
Tehát úgy gondolom, nem igazán volt helyes ez a megoldás, bár érzem annak a súlyát, amit tulajdonképpen az elõterjesztõk tenni akartak. De arra is felhívom a figyelmet, hogy megítélésem szerint alkotmányellenes is az elõterjesztés, ugyanis az állami támogatások alanyi jogon járó juttatások, és nem lehet õket ahhoz kötni, hogy különbözõ kritériumokat tegyek, tehát kamarai tag és nem kamarai tag, mert ennyi erõvel akkor lehetne ahhoz is kötni, hogy nõ vagy férfi, katolikus, evangelikus vagy ateista.
Úgy gondolom tehát, ezek nem összeegyeztethetõ fogalmak, és kérem az elõterjesztõt, hogy átgondolva, megfelelõ módosítási javaslatokkal tegye szalonképesebbé ezt az elõterjesztést. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)