GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor elolvastam ezt a nagyon rövid, két szakaszból álló törvénymódosítást, amely a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvényt módosítja, egy régi történet jutott eszembe. Az a régi történet, amikor egy 90 körüli öreg nénike állt szép nyugodtan a járdánál, és akkor jöttek fiatal suhancok, fiatalemberek, hogy "átsegítjük mi a túlsó járdára", gyorsan megfogták a kezét az öreg néninek, és szinte gyorsfutásban átvitték a zebra túloldalára. Hiába tiltakozott az öreg néni, hogy "én még most nem akarok átmenni a túlsó oldalra, mert én még most itt szeretnék egy kicsit nézelõdni, pihenni", a fiatalembereket ez nem érdekelte, fogták és átvitték.
Körülbelül ez az érzésem támadt, és sajnos nemcsak nekem, hanem ahogy járom az országot, Baranyától Hajdú-Bihar megyéig bármelyik faluban fordul meg az ember, valóban azt érzi a kistermelõk, talán még a nagyobb termelõk körében is, hogy mit tud nyújtani ez a Magyar Agrárkamara, hisz a három köztestület közül - mint ahogy bizottsági elnök úr is elmondta - ez a rövid, nyúlfarknyi módosítás csak a Magyar Agrárkamara tagságát és szerkezetét érinti. De milyen célt szolgál?
Az indokolásban nagyon szépen olvassuk, hogy mivel az agrárágazat területén a tagsági körre vonatkozó szabályozás nem érvényesült maradéktalanul, nagyon sokan kimaradtak ebbõl a köztestületbõl, ezért most lehetõvé kívánja tenni ez a nyúlfarknyi módosítás, hogy a kistermelõk részére is minél teljesebb körû legyen a kamarai tagság. A regisztráció lehetõségét úgy szeretné megteremteni - ha elfogadja a parlament ezt a törvénymódosítást -, hogy azok a kistermelõk is kamarai tagok lesznek, akik adóbevallásra kötelezettek.
Sokkal veszélyesebb a 2. §, amely így indokol: ennek alapján alacsonyabb szintû jogforrás is meghatározhatja az egyes támogatások igénybevételének feltételi körében a kamarai tagságot; magyarul, kamarai tagsághoz kötné egyes állami támogatások igénybevételét. Ez diszkrimináció, megkülönböztetés! Ma, amikor annyira lecsökkent a mezõgazdasági termelés - 40 százalékkal az elmúlt négy-öt évben -, amikor kiúttalanságot lát az ember, látja az üres istállókat, és az állattenyésztés mélyponton van, akkor nem lehet ilyen diszkriminációt alkalmazni, hogy kamarai tagsághoz kötni egyes állami támogatások igénybevételét!
(16.50)
Nagyon örültem, amikor nyáron megjelent a miniszteri rendelet, gyakorlatilag kormányrendelet, amely a vemhes kocasüldõnél, a vemhes üszõnél és a tenyész jerkénél megfelelõ támogatást ad. Ez körülbelül egyharmadát jelenti egy vemhes állat beszerzésének az adott állatfajnál. Ez vissza nem térítendõ támogatás. Mi mindig ezt az elvet hangsúlyoztuk, ha visszaemlékeznek a tisztelt képviselõtársak, tavaly is ezt képviselte a Független Kisgazdapárt. Jelenleg ebben a kaotikus, nagyon nehéz helyzetben, amikor alapanyaghiány van, nem az a gond, hogy nem tudunk eladni külföldi piacokon, hanem az, hogy nincs mit eladni. Ezért nem szabadna visszafogni a termelést, hanem nyilván minden eszközzel a termelést kellene bõvíteni. A szerzõdéses termeltetési rendszerekkel, mindennel azt a célt kellene szolgálni, hogy nõjön a termelés.
Ezért nem tartjuk idõszerûnek, és úgy érezzük, a legtöbb kárt magának az agrárkamarának okozná ez a törvénymódosítás. Összefoglalva azt mondanám, hogy ez a módosító törvényjavaslat indokolatlan, szükségtelen, elfogadhatatlan. Éppen az agrárkamarának ártana a legtöbbet, magyarul mondva megutáltatná a kistermelõkkel, mert iksz összeget kell fizetni, amikor annyira nincs jövedelemtermelõ képesség, különösen az állattenyésztésben, ahol legfeljebb 2- 3 százaléka az árbevételnek. Hogyan fogjuk még jobban megterhelni a mezõgazdasági vállalkozókat, termelõket kamarai tagdíjjal? Ha a törvényben tételesen az agrárkamarai tagságot és természetesen a tagdíj fizetését is kötelezõvé tennék, fel kellene sorolni azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket ezért a kamarának nyújtania kell a termelõ felé. De valójában mi is történt?
Egy névváltoztatás történt, meg egy-két kisgazda falugazdászt, aki nem kapta meg a gazdajegyzõi besorolást, kirúgtak, de valójában többségében megmaradtak a falugazdászok és a kamara fizeti õket. De gyakorlatilag ugyanazt a munkát végzik a falugazdászok, csak most nem három faluban, hanem négy-öt falura jut egy, mert kevesebb személy végzi el ezt a szaktanácsadási munkát. De azért itt egyet meg kell jegyezni! Nyugaton általában a legjobb szakspecialisták lehetnek szaktanácsadók, és a szaktanácsadás fontosabb mint mondjuk a tápadás. Ott ha egyszer téved a szaktanácsadó, szinte el kell költöznie abból a megyébõl, az országból, többet nem lehet. A szaktanácsadás tehát nagyon fontos feladat, de gondolom, jelenleg nem is ezt várják a termelõk, mert a magyar paraszt tud termelni. Õk elsõsorban a bürokratikus jogi, pénzügyi rendszerben való eligazodást várják, amely munkát korábban a falugazdászok, most a gazdajegyzõk és a megyei FM-hivatalok is a tapasztalat szerint nagyon áldozatkészen végeznek, és nincs is probléma velük. Ezért abban, hogy agrárkamarai tagok legyenek kötelezõen - ahogy a bevezetõmben a hasonlattal azt mondtam -, egyáltalán nem tartom érdekeltnek õket. Sõt, épp a köztestület jövõje szempontjából az önkéntesség az, ami meggyõzõ erõvel hat az agrárkamarai tagságra, hiszen a jó is terjed. Ha 2-3 ember tud a kamarai tagsága révén elõnyöket szerezni és szolgáltatásokat kap, akkor a jó hír is terjed, és majd belép a többi vállalkozó, kistermelõ is abba. Ezt sürgetni jogszabállyal, adminisztratív módon, bûn véleményem szerint a mezõgazdasági termelés ellen.
A kistermelõk különben sem tudják jogaikat, illetve érdekeiket érvényesíteni, s csupán tagdíjfizetõ mamelukok lennének ezzel a módszerrel. Ennek így nem lehet nekiállni! Véleményem szerint meg kell határozni az agrárkamarai szolgáltatások azon körét, melyeket a termelõk, különösen a kistermelõk akár egyénileg, akár különbözõ érdekcsoportokba tömörülve igénybe vehetnek. Másrészt azon szolgáltatások körét is, melyeket a települések, községek, tájak, régiók igényelhetnek. Harmadrészt pedig azon feladatok körét, melyeket a kamarák országos szinten ellátni kötelesek. Tehát ez az adok-kapok viszony rendezése felel meg leginkább a túl sokat hangoztatott piacgazdasági szemléletnek. Az ellenszolgáltatások körének tételes törvényi felsorolása különösen a kistermelõ, a kisember számára fontos, aki jogait nem képes másként érvényesíteni, sokszor még így sem.
Összefoglalva: a Független Kisgazdapárt nem tudja támogatni ezt az agrárkamarai köztestület módosítására vonatkozó rövid, nyúlfarknyi szakaszt. Kormánypárti képviselõk, ha jól emlékszem, Solymosi József képviselõtársam szájából is elhangzott, hogy egyelõre még nincs tisztázva a Terméktanács és az agrárkamara közötti feladatmegosztás. Elõször ezeket kellene tisztázni, és utána kibõvíteni a kört, utána lehetne megpróbálni tagdíjfizetõ embereket toborozni, amikor már rend van. Egy káoszba, rossz, még nem mûködõ szervezetbe értelmes ember nem jelentkezik! Természetesen a jogi személyeken és gazdasági társaságokon kívül nagyon sok magántermelõ is bejelentkezett, de még nem széleskörûen. Még nem érzi azt az emberek többsége, hogy neki milyen jó szolgáltatást tud nyújtani az agrárkamara. Ezt a nyúlfarknyi törvénymódosítást kormánypárti részrõl is nagyon sokan kritizálták a bizottsági ülésen, mondván, hogy milyen kevés. Én meg ellenzéki képviselõként azt mondom, hogy milyen sok egyszerre. Tehát kérem a tisztelt miniszter urat, hogy az ellentétes megoldások miatt is vonják vissza, és kérem a tisztelt képviselõtársakat is, hogy ne szavazzák meg ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiból.)