DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Pár szóban szeretnék szólni errõl a valóban rövid törvénymódosításról. Azzal kezdeném, hogy a mezõgazdasági bizottságban a kormánypárti képviselõk szinte mindegyike kritizálta ezt a kétszakaszos törvénymódosítást, tehát abszolút elégedetlenek voltak vele. Hasonlóan ugyanezt tette az ellenzéki képviselõk nagyobbik része is. Úgy hiszem, mindkét félnek megvannak a kellõ indokai arra, hogy miért gondolják úgy, hogy talán nem szerencsés ezt a törvénymódosítási javaslatot vitatni, hanem helyette talán egy késõbbi idõpontban kellene egy részletesebb, az egész törvényt és koncepcióját is érintõ módosítójavaslat- csomaggal elõállni.
Tulajdonképpen miért került a parlament elé ez a törvényjavaslat? Azért, mert az agrárkamarának komoly gondjai vannak, mondhatnám így, komoly megélhetési gondjai vannak, hiszen nem folyt be annyi bevétel a tagdíjakból, ami lehetõvé tenné, hogy a kamara valóban azt a köztestületi funkcióját el tudja végezni, amelyet a törvényalkotók annak idején nagyon helyesen meghatároztak. Az egyik szakasz pontosan azzal foglalkozik, hogy az élelmiszeripar vállalatai, társaságai is lehessenek tagjai az agrárkamarának. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért van ez a módosító javaslat. Egyértelmûen azért, mert úgy gondolják az agrárkamara vezetõi, hogy ebben az esetben a sokkal jobb anyagi pozícióban lévõ élelmiszeripar hozzá tud járulni a tagdíjbevételhez egy olyan összeggel, amelyre a mûködése érdekében valóban szüksége lenne a társaságnak. Azt hiszem, helytelen szempont ennek alapján a választhatóságot bevezetni. Ha az élelmiszeriparra csak azért van szükség, hogy megfejhetõ legyen és legyen a fõ finanszírozója az agrárkamarának, nem hiszem, hogy oly nagyon lelkesedni fog azért, hogy tagdíjat fizethessen és tag lehessen, fõként, mert cserébe - legyünk õszinték - sokat nem kap sem törvényi, sem egyéb szinten.
Ezért ellenzéki képviselõtársaimmal - mind a KDNP, mind a fideszes képviselõtársak véleménye az - azt javasoljuk, hogy az agrárkamarának meg kell adni azt a kormányzati támogatást állami költségvetésbõl, központi költségvetésbõl, ami szükséges ahhoz, hogy a kamara bebizonyíthassa életrevalóságát, hogy a termelõk valóban lássanak benne fantáziát önként is. Ezért egy olyan módosító javaslatot támogatnánk esetleg a költségvetési vita során, amely az agrárkamarának megadja azt a pénzügyi indulási lehetõséget, hogy ezt az építkezést, az induláshoz szükséges infrastruktúrát és személyi feltételt meg tudja teremteni. Feltételezem, hogy lesznek olyan vezetõi és alkalmazottjai, akik egy ilyen induló forrással megfelelõen tudnak majd valamit alkotni, olyat, ami a termelõk számára valóban vonzóvá teszi az agrárkamarát. Ez egyébként korábbi költségvetési viták során már többször felmerült. A kamarák ígéretet kaptak arra, hogy ezt a támogatást megkapják.
(17.00)
Úgy gondoljuk, talán ezzel lehetne a holtpontról elmozdulni. Ugyanis a kamarának jelen pillanatban alig több mint 30 ezer tagja van, míg - úgy tudom - a magyar mezõgazdaságban minimum 400-500 ezer kis-, közép- és nagytermelõ van, tehát egy igen jelentõs rész számára idáig nem volt vonzó ez a kamarai tagság. Ha arra kényszerítik õket, hogy például 10 ezer forintot rögtön fizessenek be, amikor még semmit sem kaptak cserébe, akkor bizony - ahogy Gyimóthy Géza képviselõtársam mondta - sok mezõgazdasági termelõ szemében ellenszenvessé fog válni az agrárkamara, és nem hiszem, hogy a kényszertagság kihozza azokat az elõnyöket, amelyeket egy kamara mint önkéntes köztestület nyújtani tud a magyar mezõgazdaságnak.
Ezért - befejezésül - azon a véleményen vagyunk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány vonja vissza, és helyette a költségvetési támogatás lehetõségét fontolgassa. Ehhez mi, ellenzéki képviselõk szívesen csatlakoznánk és ezt megszavaznánk. Amennyiben ez a lehetõség, ez a változat a kormány számára elfogadható, akkor úgy gondolom, elérjük azt a célt, hogy a kamara azt a feladatát, amelyre a törvényben rendeltetett, kamatoztatni, teljesíteni tudja széles körben a magyar mezõgazdaság és az ott élõ termelõk számára.
Befejezésül még annyit - a gabonaügy kapcsán ma is többször fölmerült -, látjuk azt, milyen nagy szükség van az agrárkamarára, hogy megfelelõ tájékoztatást és információt tudjon adni, lehetõleg minden termelõ számára. A tájékozatlanság ezen a nyáron is nagyon sok termelõnek súlyos veszteségeket okozott. Hiába volt aránylag elfogadható termés, hiába, hogy kitûnõ ára van a gabonának belföldön és külföldön egyaránt, mivel nem voltak azon információk birtokában, amelyek eredményeképp helyes döntéseket tudtak volna hozni, bizony nagyon sok termelõ keserûen néz a következõ év elé.
Hangsúlyozom, a kamarára szükség van. Azt a funkcióját, amit szabtak neki, teljesítenie kell, ez a közös érdekünk, de az indulást meg kell édesíteni minden potenciális kamarai tag számára azzal, hogy a kormány is, a költségvetés is hozzáteszi a maga támogatását annak reményében, hogy ez végül is a nemzetgazdaságnak és nemcsak a szûken vett mezõgazdasági termelõknek az érdekeit fogja szolgálni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)