VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az eddigi hozzászólók szinte kivétel nélkül föltették a kérdést, hogy a törvénytervezet elfogadása milyen feltételeket teremt a gazdaság, a vállalkozások élénkítéséhez, az ipari, a mezõgazdasági termelés feltételeinek javításához, a versenyképesség javításához és a lehetséges piacvédelemhez; hogyan segíti, segíti-e egyáltalán az adóbeszedés szigorítását, a feketegazdaság elleni küzdelmet; és - nem utolsósorban - szinte mindenki foglalkozott azzal, hogy mennyiben felel meg az Európai Unióval kötött megállapodásoknak a jogharmonizációt illetõen.
A kérdések megválaszolásában már közel sem ilyen egységes az eddigi hozzászólások köre. Nyilván saját tapasztalataik, esetleg pártelkötelezettségek miatt más-más választ kap adott esetben egy-egy képviselõtársunk. Ugyanakkor, ha általánosságban akarok fogalmazni, akkor azt kell mondanom: az eddigi hozzászólásokból egyértelmûen kitûnik számomra, hogy a vámjogról, vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat, az ehhez kapcsolódó vámtarifa-törvényjavaslat használható, vitára érett dokumentum. Erre abból következtettem, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok közül öt egyértelmûen kinyilvánította, hogy hasznosnak tartja ezt a törvényjavaslatot és ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.
A Kisgazdapárt vezérszónoka, Morvai Ferenc úr ugyanakkor azt mondta, hogy az elõterjesztõ vonja vissza ezt a javaslatot, mert semmiben nem felel meg a magyar gazdaság érdekeinek. Bernáth Varga Balázs képviselõtársunk Morvai úr védelmére kelt. Azt hiszem az, hogy vezérszónoki felszólalásban ilyen elhangozhatott, nem azt jelenti, amit ön mondott, hogy adott esetben Morvai úr talált volna valami elfogadhatót a saját számára vagy éppen a Kisgazdapárt számára a törvénytervezetben. Természetesen örülök annak, hogy Bernáth Varga Balázs képviselõtársunk kisgazdapárti színekben azért már árnyaltabban fogalmazott, és a végén - értelmezésem szerint - mintegy támogatólag szólt a törvényjavaslatról. Általánosságban körülbelül ennyit.
Ugyanakkor, ha konkrétumokról kell szólnunk, akkor szintén több olyan téma merül fel, ami többé-kevésbé összecsengett, és mintegy erõsítette a hozzászólásokban azt, hogy a törvényalkotók, a törvény-elõkészítõk megfelelõ nyomvonalon haladnak.
Többek között Latorcai János képviselõtársunk állapította meg, hogy a vámigazgatás újraszabályozása több ponton is elõremutató és támogatandó elõírásokra épül. Több ilyen témakört is kiemelt, többek között a vámbiztosíték, a zálogjog, a vámszervezet kérdését. Tulajdonképpen a vámszervezet késése esetén a szankcionálást is úgy említette, mint az egymással szerzõdéses viszonyban vagy kapcsolatban álló partnerek egyik oldalának egyfajta biztosítékát arra, hogy a másik fél megfelelõen - és fõleg gyorsan - fogja végezni a munkáját.
Én ugyanilyen fontosnak tartom kiemelni a "vámszempontból megbízható" fogalom alkalmazását. Tulajdonképpen ezt teszem akkor is, ha a megfogalmazás alkalmazza azt a kitételt, hogy vámszempontból megbízható az az alany, amelynél tizenkét hónapon belül vámtartozás nem fordult elõ. Számomra ez egy picit problémás. A mai gyakorlatban ugyanis - és Tulok András képviselõtársam hozzászólása is megerõsítette ezt - akarata ellenére is lehet valaki vámtartozásban elmarasztalt, hiszen az információs rendszer ma még nem mûködik úgy, hogy naprakész információkat szolgáltasson. Bizony annak ellenére, hogy valaki befizette a vámtarifa szerint kirótt értéket, a nyilvántartásokban szerepelhet úgy, hogy vámtartozása van.
Úgy gondolom, a mai helyzetben - annak ellenére, hogy a hamisításokkal és azok lehetõségével én is tisztában vagyok - talán nem feltétlenül kellene megvárni azt, amíg a számítógépes rendszer, egyáltalán a bankhálózatunk olyan szintre kerül, hogy minden további nélkül naprakész információkat tud szolgáltatni, hanem esetleg a törvényjavaslat keretében is - akár módosító javaslat formájában is - meg kellene találni a lehetõségét, hogy ilyen anomáliákat ki lehessen küszöbölni. Erre vonatkozóan én is megpróbálok egyfajta javaslatot beadni.
Segíti-e a magyar gazdaságot a törvénytervezet? - tették föl többen is a kérdést. Én magam is föltettem magamnak ezt a kérdést. Az én válaszom az, hogy egyértelmûen igen - bár itt is találtam olyan pontot, amely alapján úgy gondolom, még lehet erõsíteni ezt a segítséget. Van egy olyan fogalom, hogy "a legkevésbé fejlett fejlõdõ országok". A vámtörvénytervezet az ezekbõl az országokból származó árukra gyakorlatilag vámmentességet biztosít. Úgy gondolom, itt lehet szigorítani, és ezt gyakorlati példával is alá tudom támasztani. Információim szerint az elmúlt évben 200 millióról közel 1 milliárdra - tehát közel ötszörösére - emelkedett az e területrõl származó, behozott áruk értéke - vámmentességet igénylõ értékrõl beszélek természetesen. Úgy gondolom, ez nem elsõsorban azért van, mert ezek a legkevésbé fejlett fejlõdõ országok ilyen nagy ütemben fejlõdtek volna és ilyen bõséges árukínálattal rendelkeznek, hanem elsõsorban azért, mert egyes importõrök megtalálták azt a kiskaput, amelyen keresztül vámmentesen lehet árut behozni. Úgy gondolom, ezt a kiskaput is be lehetne zárni adott esetben úgy, hogyha megköveteljük; ne csak ezekbõl az országokból származzon papíron ez az áru, hanem ténylegesen onnan is legyen feladva, onnan szállítsák. Biztos vagyok benne, hogy ilyen esetben már nem érné meg egy tõzsdén vásárolt árunak az illetõ országba és vissza, Magyarországra történõ szállítása. Ha tehát egy ilyen módosítást elfogad az Országgyûlés, akkor, gondolom, ez a kiskapu is becsukható - mint mondtam -, és biztos vagyok benne, hogy ez is a magyar gazdaság hasznára szolgál.
(19.20)
Több szó esett a mai nap folyamán is, mindkét elõttem szóló képviselõtársam említette, hogy a vámbiztosíték egy nagyon fontos téma ebben a törvénytervezetben, bár egymáshoz képest ellentétes megfogalmazásban került említésre. Tulok András képviselõtársam szigorítással értene egyet, míg Bernáth Varga Balázs képviselõtársam pedig úgy gondolta, hogy ez nem illik bele ebbe a törvénybe, vagy törvénytervezetbe, és talán innen ki kéne venni.
Ez a kettõsség is jelzi, hogy ez a témakör olyan, ami adott esetben vegyes megítélésre ad alkalmat. Az én személyes véleményem az, hogy a vámbiztosíték kérdése egy igen lényeges, és feltétlenül a törvényben, a törvénytervezetben és majdan a törvényben benne kell hogy foglaltasson. Én további szigorítását, mint ami most jelenleg van, nem tenném.
Ugyanakkor viszont egy bizonyos könnyítést, pontosan úgy, ahogy egyébként Bernáth Varga Balázs képviselõtársam is érzi, a pénzbeli biztosítékok mellett én javasolnék, hogy a zálogjogot erre a területre is lehessen kiterjeszteni, és abban az esetben talán a magyar gazdálkodóknak a pénztelensége sem kerülne annyira elõtérbe, mint adott esetben egyébként ez ténylegesen megvan.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy eddig még egy téma nem került egyetlenegy hozzászólásban sem elõ. Az pedig azoknak az embereknek a munkája, amelyet egyébként a törvényjavaslat tartalmaz, elég bõ terjedelemben tartalmaz, tehát azoknak az embereknek a munkája, akik ezzel a vámigazgatással, vámjoggal, egyáltalán a vámmal nap mint nap dolgoznak, és tulajdonképpen rajtuk keresztül az állampolgárok találkoznak a törvényi szabályozással.
Saját tapasztalataimat mondhatom, úgy is, mint magánember, aki az utóbbi idõben igen gyakran átlépte az országhatárt, és szeretném hangsúlyozni elõre, hogy mezei útlevéllel, tehát nem diplomata-útlevéllel léptem át az országhatárt, és el kell hogy mondjam, hogy a vámtisztviselõk a határokon igen udvariasan, hozzáértéssel és gyorsan igyekeznek a munkájukat végezni. Úgy gondolom, hogy ezt ebben a vitában nem árt elmondani. Fõleg akkor nem, hogyha, mondjuk a német határon az ember azt tapasztalja, hogy körülbelül egy félórás várakozás után még tíz percre félreállítanak, hogy megnézzék, nem loptam-e azt az autót, amivel mentem, és tulajdonképpen ezt senki nem rója föl az ottani vámtiszteknek, hiszen csak a munkájukat végzik, és tulajdonképpen senki nem tekinti ezt a munkavégzést úgy, mint ami esetleg a személyiségjogai ellen irányulnak.
Magyarországon sajnos többször elõfordul, hogy egy-egy intézkedés, egy-egy hatósági intézkedés úgy kerül, rossz kifejezés, de ez jutott eszembe, "lereagálásra", hogy ez a személyiségi jogaimat sérti. Örülök neki, hogy a törvénytervezetben megfogalmazásra került, hogy a jogszerûen fellépõ pénzügyõr intézkedéseinek az ellenõrzött személy köteles alávetni magát, és én is úgy gondolom, fontos dolog, hogy ezt beletették a javaslatba.
Ugyanígy el kell mondanom azt, hogy a vámügyintézéssel kapcsolatos munkában is igen nagy szakértelemmel, és szintén azt kell mondanom, hogy felelõsségteljesen végzik a munkájukat azok a tisztségviselõk, akik általában ezzel a munkával vannak megbízva. Ez még akkor is igaz, hogyha esetenként az újságokban elsõsorban nyilván az a szenzáció, hogyha valamiféle visszaélést tudnak prezentálni az újságolvasó számára a hivatal apparátusából. Úgy gondolom, hogy nem ez a jellemzõ, a döntõ többségük becsületesen, nagy hozzáértéssel, felelõsségteljesen végzi a munkáját. És az is meggyõzõdésem, hogy ezek az emberek, ugyanúgy, mint ahogy Tulok András képviselõtársam is hivatkozott rá, a szakmai tapasztalatokat szívesen a rendelkezésünkre bocsátják, és gondolom, hogyha a kormány tagjai is ezekrõl a szakmai tapasztalatokról kérdezik õket, akkor hatékonyabb törvényt tudunk alkotni, és fõleg akkor, hogyha a véleményüket el is fogadjuk, hatékonyabb törvényeket tudunk alkotni, és minél több kaput lehet majd, kiskaput lehet majd becsukni, amelyet egyébként az ügyeskedõk nagy-nagy leleménnyel megtalálnak mindig.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül engedjék meg, hogy azt javasoljam, hogy a viták után, a módosító javaslatok megvitatása után a törvénytervezetet fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)