DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1993. évi LXXX. törvény, az elmúlt hetekben vitatott és szavazásra ítélt országgyûlési határozat, a felsõoktatási intézményekben felhalmozódott feszültségek egyformán bizonyítják, hogy mind struktúrájában, mind tartalmában, mind pedig finanszírozási módszereiben átalakításra szorul a felsõoktatás.
Azt senki sem vitatja, hogy ennek az átalakulásnak a jövõ század társadalmi és tudományos igényeit kell szolgálnia. Az azonban már éles polémiát vált ki, hogy az amerikai, vagy az európai modell követését kell-e megcéloznunk. E kérdésben még a minisztérium sem tisztázta igazán álláspontját. Bizonyíték erre az a munkaterv, amelyik a felsõoktatás problémáinak kezelésére készült, és errõl a következõket mondja, idézem: "A német típusú duális felsõoktatási modell és a többszíntû, egymásra épülõ felsõoktatási modell között választani kell. A kormányprogramban ebben egyértelmûen fogalmaznak, a fejlesztési elvek idevágó fejezete viszont összekeverte a két rendszert".
A Ház ezt az összekevert rendszert országgyûlési határozattá emeli holnap. Így hát a szakminisztériumnak módot adunk arra, hogy tovább folytassa a belsõ vitáit, tovább halmozza konfliktusait a felsõoktatási intézményekkel, és természetesen tág tere nyílik a manipulációknak is. Az említett munkaterv bõséges adalékokkal szolgál a manipulációk tárházáról. Mindjárt az elején bevallja, hogy - idézem - "Az MKM mögött nem állnak kellõ számban szakértõk, a tárca elképzelései a szférán belül jelenleg nem találnak kellõ számú szimpatizánsra".
(19.30)
Mindezekért új lobbykat, eredményeket is felmutatni tudó akciókat kell szervezni - mondja a munkaterv készítõje. Az új lobbyk a szakminisztérium által finanszírozott számtalan bizottságból kerekednek majd ki, megtörve azokat az erõket, amelyek alulfinanszírozott életmûvükkel máig európai szinten tartották - a jelenlegi rossz struktúrában is - felsõoktatásunk tudományos színvonalát.
Az egyik interpellációmban már szóvá tett gépember modelljét erõltetõ érettségi szisztéma és az erre építeni szándékolt felsõoktatás modelljének kierõszakolása érdekében ez a munkaterv a bizottságok sûrû hálózata mellett sem riad vissza a társadalom félrevezetésétõl és a felsõoktatás szereplõinek végzetes következményû szembeállításától, a bizonytalan kimenetelû akciózások megszervezésétõl. Hadd idézzek erre is példát: "Be kell bizonyítani a közvélemény számára, hogy nem igaz az az egyre többször fölröppenõ hír, hogy a Világbank nem fog pénzt adni a felsõoktatás fejlesztésére, mert elégedetlen a fejlesztésekkel. A miniszter személyesen tárgyaljon megfelelõ sajtónyilvánosság mellett a Világbank honi képviselõjével, és érje el, hogy az kijelentse: a Világbank ad pénzt. A miniszter ekkor bejelenti, hogy a költségvetés is melléteszi a maga hozzájárulását. Az integrációk mélyebb beindításával, normatív modell határozott bevezetésével, a jövõ évi tervezett elvonás megelõzésével és a gazdálkodási önállóság növelésével van reális esély a világbanki támogatás megszerzésére."
Aki valaha is vett már fel banki hitelt, az tudja, hogy ez sohasem a sajtónyilvánosság elõtt elhangzó szándékoktól, manipulatív óhajoktól, néhány ember akciójától függ, sokkal inkább a törvényi keretek figyelembevételével készült projektektõl, célirányos, megvalósítható, értéket hordozó és hasznot hozó tervektõl. Inkább szükséges hozzá a szakmai érvelés, a felmutatható eredmény, a kiszámítható lépések sora, a tárgyalások komoly érvrendszert mozgósító folyamata, semmint a tévényilatkozatok garmadája.
A munkatervben javasolt megoldás alkalmas porhintésre, de nem támogatási hitel megszerzésére. Márpedig komoly anyagi erõforrások nélkül lehet beszélni a felsõoktatás bármiféle modelljének ideális szépségérõl, de megvalósításáról aligha. Az ilyen porhintések csak arra jók, hogy a felsõoktatás legértékesebb szakemberei elõbb-utóbb külföldi egyetemekre távozzanak.
Nem riad vissza a munkaterv olyan manipulációktól sem, amelyek a hallgatókat és az oktatókat állítják végzetesen szembe. Erre is példát idéznék: "Megállapodást kell kötni a hallgatókkal. Az MKM a tandíjbevételeket elkülöníti, és csak abban az esetben adja át fejlesztési pályázatokra az intézményeknek, ha a hallgatók önkormányzatai az intézmény gazdálkodásáról, oktatási tevékenységérõl készített jegyzõkönyvükben egyetértenek azzal. Azoknál az intézményeknél, ahol a hallgatók éves jelentése - amelynek megállapításaira az intézmény vezetõinek részletes választ kell adniuk - nem jelez fejlõdést, a hallgatók a tandíjat kamatostul visszakapják. A konstrukcióból az is következik, hogy a tandíjak teljes mértékben a felsõoktatás fejlesztését fogják szolgálni a megfelelõ garanciákkal kiegészülve. A hallgatók cserébe sztrájkmoratóriumot hirdetnek mindaddig, amíg új fejlemények nem kényszerítik õket a moratórium feloldására."
A hallgatók tüntetése lezajlott. Lehet, hogy a háttérben megállapodás született a sztrájkmoratóriumról is - ezt csak azok tudják, akik részt vettek a tárgyalásokon. Az egyetemek, fõiskolák oktatóinak a hallgatókkal való szembeállításáról már kószálnak is a hírek. Horn Gyula miniszterelnök úr megígérte a hallgatóknak: rábeszéli a rektorokat, fõigazgatókat, ne vezessék be a kiegészítõ vagy intézményi póttandíjat. Ha az egyetemek, fõiskolák tanácsai fennmaradásuk okán mégis erre kényszerülnek majd, nem a szaktárcára, nem a kormányra, az anyagilag ellehetetlenülõ felsõoktatási intézményekre hárul a felelõsség és hárul a hallgatók haragja. Íme, az új akció: oszd meg és uralkodj! Ismert a római korból. Egy darabig alkalmazható - mindaddig, amíg bele nem rokkan a felsõoktatás.
Az 1996-os költségvetés tervezete nem kecsegteti jó reményekkel sem az oktatási intézményeket, sem a hallgatókat. Óhatatlanul felmerül hát a kérdés: mi a célja a szakminisztériumnak a felsõoktatással? Eldöntötte-e a tárca vezetése, hogy miközben Európába igyekszik az ország, egy amerikai stílusú felsõoktatási szabadosságot támogat, vagy követni óhajtja az európai értékrendhez igazodás regionális kényszerét és szükségességét?
Ma úgy tûnik, a felsõoktatás jelenlegi struktúrájának szétverésére megvan az akarat. De még halvány sejtelme sincs a tárca irányítóinak arról, hogy milyen modellt szeretnének megvalósítani. Vagy ha van, azt nagy titokban lappangtatják. Erre a titkolódzásra - mint a bizonytalankodásra is - azonban rámehet a felsõoktatás, aminek következtében a magyar társadalom nem Európához fog felzárkózni, hanem az Amazonas-menti õserdõk törzsi keretekben élõ õslakosaihoz fog a jövõje idomulni. Ha ez a szaktárca célja, mostani zûrzavara gyors ütemben megteremti ezt az állapotot.
Köszönöm a figyelmüket.