CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Most, amikor elérkeztünk a határaink közelében dúló délszláv háború talán egyik legfontosabb dátumához s a mai napon, ha minden jól megy, éjfélkor, 24 óra késéssel életbe lép az amerikai elnök által bejelentett tûzszünet, parancsoló szükségesség, hogy a magyar parlamentben - mi úgy véljük, itt napirend elõtt országos és fontos ügyként - szóljunk a volt Jugoszlávia területén, elsõsorban a Vajdaságban élõ magyar kisebbség sorsáról.
Az eddigi tûzszünetek hosszú sora hiúsult meg, s lehet, hogy ez is erre a sorsra jut, mégis kiemelkedõ dátummá léphet elõ, mint egy általános, a nagyhatalmak segítségével és garanciájával létrejövõ békés rendezés elõhírnöke. S ha létrejön egy ilyen, békét elõkészítõ konferencia, a magyar diplomácia történelmi feladata elérni azt, hogy azon szóba kerüljenek az európai mércével biztosított, az ott élõ magyar kisebbséget érintõ emberi jogok.
Az a megtiszteltetés ért, hogy október 6-án Zombor városában, ahol a vajdasági magyarok megemlékezésüket tartották, koszorút helyezhettem el az aradi tizenhármak jelképes síremlékén. Egyikük, Schweidel József, Zombor szülötte volt. Ebbõl az alkalomból is érzékelhettem azt a légkört, melyben az ottani magyarok élnek, tájékozódhattam a menekülthullámmal leginkább érintett Nyugat-Bácska helyzetérõl.
Ismeretes, hogy a horvátok által megszüntetett krajinai szerb államból elmenekültek számottevõ része ide, a nyugat-bácskai településekre jött, veszélyeztetve ezzel az itt kialakult etnikai arányokat.
Tájékozódásom eredménye - természetesen becsült adatokra támaszkodva - úgy vélem, ide, a parlament nyilvánossága elé való. Szilágyi, Bácskertes és Doroszló községekben, melyek Zombortól nem messze vannak, a szerb menekültek betelepítése következtében az etnikai arány máris tragikusan megváltozott, természetesen a magyarok kárára. Ezekben a községekben ugyanis máig megmaradt a majdnem teljes magyar többség, ez azonban a szerbek betelepítésével most már megváltozott a szerbek javára. Zombor városában a még meglévõ mintegy 5-6 ezer fõnyi magyarság létszámával megegyezõ tömegben érkeztek és vannak a városban szerb menekültek. E kis keresztmetszet máris mutatja a súlyos tényt: a kialakult etnikai összetétel máris megváltozott.
Mi értékeljük a magyar diplomácia eddigi erõfeszítéseit - külügyminiszterünk felszólalását az ENSZ-ben, házelnök úr felszólalását az Európa Tanácsban -, azonban nyomatékosan kérjük: a készülõ béketárgyalásokra, de attól függetlenül is, gyûjtsenek információkat a kialakult helyzetrõl. Tárják azt a világ elé és érjék el a menekültek visszatelepítését vagy máshol való elhelyezését olyan helyeken, ahol nem borítják fel az etnikai arányokat. A magyarok házaiba olyan röpcédulákat dobnak be, melyeken távozásra szólítják fel õket. A magyar lakosság a megfélemlítés légkörében él. Ezt személyesen tapasztaltam.
A másik halaszthatatlan tennivaló a vajdasági magyarok autonómiatörekvésének támogatása. Ismeretes, hogy a délvidéki magyar szervezeteknek nincs még egységes koncepciója e téren. Nem szabad azonban megengedni, hogy a létszámában már amúgy is megfogyatkozott vajdasági magyar közösség emiatt hátrányt szenvedjen. El kell ismertetni a közelgõ béketárgyalásokon a vajdasági magyar kisebbség autonómiára vonatkozó igényét, hasonlóan a térségnek a határok elismerése után létrejövõ más nemzeti kisebbségeihez. Sajnos, a trianoni utódállamokban mindenütt halálos szorításba került a magyarság, azok, kiknek apái, nagyapái akaratukon kívül kerültek idegen ország fennhatósága alá, s kik a szülõföldhöz való õsi és örök emberi jog alapján küzdenek megmaradásukért. Azonban nem túlzás, hogy a volt Jugoszlávia területén a magyarság végveszélybe került. A kormányzat, de mindannyiunk felelõssége is, hogy ezt elhárítsuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)