GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Rendkívül könnyû dolgom van tulajdonképpen, hiszen az elõttem szólók a törvényjavaslat kapcsán rendkívül sok kérdést érintettek, és az általuk elmondottakkal én igen nagy mértékben egyetértek. Különösen szeretném itt külön megemlíteni Medgyasszay László és Szakál Ferenc urak hozzászólását, akik számomra nagyon szimpatikusan méltatták a törvény jelentõségét, beszéltek az állatgyógyítás, az állat-egészségügyi munkák történelmi jelentõségérõl, és azokról az eredményekrõl, amelyeket e területen hazánk a dicsõ múltban elért.
Én most néhány olyan kérdésrõl szeretnék külön is beszélni, amelyek a törvényjavaslathoz tágabban kapcsolódnak, részben olyan kérdésekrõl, amelyek nem csupán e törvényjavaslathoz fûzhetõk hozzá, hanem azokhoz a törvényekhez is, amelyek az állat-egészségügyi törvénnyel együtt lettek az Országgyûlés elé terjesztve, így különösképpen az élelmiszerekrõl szóló törvényhez kapcsolódik ez a kérdés, illetve a takarmány elõállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvényhez.
(12.30)
Ez a kérdés pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kérdése. Mind a három törvényjavaslat célul tûzi ki, hogy a magyar agrárgazdaságot az Európai Unió agrárgazdaságához, annak szabályozásához közelítse. E célkitûzés mindenképpen helyes, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ma, amikor még nem vagyunk az Európai Unió tagjai, számunkra nem létezik olyan kötelezettség, amely szerint a magyar agrárigazgatást, általában az egész agrárágazatot összhangba kellene hoznunk az Európai Unióban szokásos szabályozásokkal. Kötelezettségeink csupán arra terjednek ki - és ezt az úgynevezett társulási megállapodás is megfogalmazza -, hogy a magyar agrárszabályozást az Európai Unió agrárszabályozásához közelítsük.
Természetesen rendkívül fontos, hogy a Magyar Köztársaság felkészüljön arra, egyszer talán majd az Európai Unió tagjaivá válunk, és akkor, a belépés pillanatától kezdve számunkra minden egyes szabályozás átvétele szükséges, kötelezõ. Tehát akkor már ennek a rendszernek, amely az Európai Unióban mûködik, Magyarországon is mûködnie kell.
Ennek részben vannak jogszabályi feltételei, tehát a szabályozórendszerre vonatkozó feltételei. De ugyanakkor vannak olyan feltételei, amelyek nem a jogszabályoktól függnek, hanem sokkal inkább az emberektõl, sokkal inkább azoktól az intézményektõl, amelyek ezeket a szabályokat mûködtetik. Bizony, ezen a területen szembe kell azzal nézni, hogy jelentõs lemaradásban vagyunk.
Nagyon fontos, hogy a magyar mezõgazdasági szakigazgatás teljesítõképességét az Európai Unióban mûködõ szakigazgatási szolgáltatások szintjére emeljük. Ez egyébként nagyon nagy gondot okozott azoknak az országoknak is, amelyek most, 1995 elején léptek be az Európai Unióba. Például Svédországban szükségessé vált, hogy a mezõgazdasági szakigazgatásban, például a földhivatalokban mûködõ alkalmazottak létszámát majdnem 40 százalékkal megemeljék. Ugyanis teljesen nyilvánvaló volt, hogy e nélkül nem lettek volna képesek eleget tenni azoknak a feltételeknek, amelyeket az Európai Unió számukra megfogalmazott.
Nyilvánvaló, ezt az intézmény-fejlesztést korábban kell megkezdeni, mint ahogy a belépés megtörténne, hiszen - mint mondottam - a belépés pillanatában már megfelelõ mûködõképességû intézményekkel kell rendelkezni.
Ebbõl a szempontból megvizsgálva az elmúlt pár év történéseit, azt kell mondanom, hogy kedvezõtlen fejlemények vannak, hiszen mind az 1994-es, mind az 1995-ös pótköltségvetésben a kormánypártok úgy ítélték meg, hogy ennek a területnek a költségvetési támogatását nem növelni kellene, hanem éppen ellenkezõleg, az állat-egészségügyi szolgálatok költségvetési támogatását csökkentették. S ez nyilvánvalóan nem segíti elõ ennek a területnek a mûködõképességét. Innen fakad az egyik aggály e kérdéssel kapcsolatban.
Másik aggályom már jobban kapcsolódik a törvényjavaslat konkrét szövegéhez. Ugyanis vannak bizonyos kételyeim azzal kapcsolatban, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott szankciók megtarthatóak lesznek-e.
Ha megnézzük az állat-egészségügyi bírság mértékét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy ennek a legkisebb mértéke 20 ezer forint, a legnagyobb mértéke pedig 1 millió forint legyen. Tudjuk, az infláció ma jelentõs mértéket ér el sajnos Magyarországon, és tudjuk azt is, hogy bizony egyes állat-egészségügyi rendelkezések be nem tartása többszáz millió forintos kárt okozhat a környezõ gazdálkodóknak. Természetesen nagyon gyakran annak a gazdálkodónak is, aki maga nem tartja meg ezeket a szabályokat, de magának az államnak is, hiszen az állam megtéríti bizonyos esetekben a bekövetkezett károk egy mértékét.
Éppen ezért érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon ez a büntetési mérték elegendõ nagyságú-e, ez az 1 millió forint, vagy pedig ennél magasabb értéket kellene megállapítani. Természetesnek tartom, hogy azokkal szemben, akik a különbözõ szabályok be nem tartásával károkat okoznak, azokkal szemben polgári peres úton is el lehessen járni. Nyugat-Európában ez már bevett gyakorlat.
Ide tartozik még az a kérdés is, amely helyesen van szabályozva a törvényjavaslatban, hogy tudniillik azok, akik a járvány kirobbanásában bizonyos szabályok be nem tartásával okozóként közremûködtek, nem részesülhetnek abban a kártérítésben, amelyet az állam fizet azoknak, akiknek az állatait el kell pusztítani, illetve bizonyos eszközeit meg kell semmisíteni a járvány megfékezése érdekében.
Sajnos azonban meg kell jegyezni, a közelmúltban volt ezzel ellentétes példa is. Magyarországon ugyanis elõfordult, hogy valaki marhalevél nélkül vásárolt állatokat, ezeket bevitte saját telepére, amelyek ott fertõzést robbantottak ki. A fertõzés elterjedt a környéken. Az illetõ mégis részesült ebben a kártérítésben.
Tisztelt Képviselõtársaim! Azt remélem, hogy a mezõgazdasági termelõk és az állatorvosok együttmûködésének köszönhetõen Magyarországon az állat- egészségügy olyan magas színvonalra lesz emelhetõ, hogy mielõbb képesek leszünk megkötni az Európai Unióval az egyenértékûségi, úgynevezett ekvivalencia-megállapodást, és ezzel nem csupán a magyar fogyasztók számára biztosítjuk a magas szintû minõségi követelményeknek megfelelõ élelmiszereket, hanem az ország exportbevételeit is növelni tudjuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.)