AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Az ön interpellációjában szereplõ felvetésekre az ügyben eljáró és felelõsséggel bíró ÁPV Rt. vezetése a következõ információt adta.
A Hungaroton hangarchívumának privatizációját egy nagyon alapos elõkészítõ munka elõzte meg. 1994 novemberében foglalkozott elõször az ÁVÜ igazgatótanácsa ezzel a problémával, és ekkor az a döntés született, hogy az ÁVÜ a magyar Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériummal közösen dolgozzon ki egy olyan koncepciót, amely lehetõvé teszi a hangarchívum és a kiadói jogok egyben történõ privatizációját, valamint a hangarchívum biztonságos, hosszú távon történõ megóvását.
Idõközben a végelszámolás alatt álló Hungaroton Vállalat felszámolását több hitelezõ kezdeményezte, ezért úgy kellett a privatizációs koncepciót és a pályázati felhívást kidolgozni, hogy ez a pályázat eredményes legyen, mert nem lesz idõ még egy pályázat lebonyolítására. Ugyanis a Hungaroton Vállalat felszámolásának elindulása esetén az ÁPV Rt. és a magyar Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium már nem érvényesítheti a szakmai feltételeit, és a felszámoló a saját érdekei szerint fogja értékesíteni.
Ezeket figyelembe véve született meg az ÁVÜ it. döntése 1995. április 10-én a koncepciót illetõen, majd a részletes pályázati felhívás, valamint a Hungaroton Holding Rt. alapító okiratának elfogadása május 31-én.
A pályázati felhívásban a hangarchívum védelmét biztosító feltételeket, valamint a Hungaroton Rt. aranyrészvényesének jogait a minisztérium fogalmazta meg és a pályázat ennek megfelelõen került meghirdetésre.
Ez nyilvános pályázat volt, tehát bárki részt vehetett ezen.
A pályázat célja az volt, hogy a Hungaroton Holding Rt. privatizációja során a hangarchívum védettsége biztosítva legyen, az ne kerülhessen külföldre, a vevõ ismerje el az aranyrészvényes jogait, ennek mûszaki felújítása megvalósuljon, valamint a jogosult mûvészek számára a hozzáférhetõség biztosítva legyen.
A pályázatokat július 18-án adták be a befektetõk, és ekkor kezdte meg munkáját a bíráló bizottság, amelynek tagja volt az MKM zenei fõosztályának vezetõje, aki több évtizedes lemezkiadói tapasztalatokkal rendelkezik, és az MKM-ben az általa vezetett osztály dolgozta ki az aranyrészvényes jogait, valamint a pályázati felhívás hangarchívumra vonatkozó szakmai feltételrendszerét. Az említett Kovácsné Damázsdy (sic!) Yvonne, aki a Hungaroton Holding Rt.-t megelõzõen öt évig dolgozott a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál vezetõként, az ÁPV Rt. igazgatóságának egy tagja, az ügyintézõ, valamint az ÁPV Rt. jogi igazgatóságának képviselõje. Így a bizottság mind szakmailag, mind privatizációs eljárásjogilag felkészült volt.
A Polygram ajánlata érvénytelen volt, mert nem vállalta a pályázat legfõbb célkitûzéseit tartalmazó feltételeket, így nem ismerte el a hangarchívum védettségére vonatkozó jogszabályt, valamint nem fogadta el az aranyrészvényes jogosítványait a hangarchívumban õrzött hungaricák vonatkozásában.
Ezek elhagyását ajánlata feltételeként szabta, s az általa megajánlott vételárat többek között ezen feltételekhez kötötte.
Több ponton nem tett eleget a pályázati feltételeknek, például elõbb birtokba akart kerülni és csak azt követõen akart fizetni. Ez lehetõséget biztosított volna a Polygram számára, mint ahogy azt korábban már más ügyekben több befektetõ megtette, a birtokba kerülés után ismeri fel, hogy az általa szabott feltételeknek a cég nem felel meg, pedig az információs memorandum a szükséges tájékoztatást tartalmazta. Így nem fizeti ki az ajánlott vételárat, hanem annak csak töredékét.
A fentieken kívül még több pontban, többek között formai okokból is, érvénytelen volt a Polygram ajánlata.
A pályázatot olyan befektetõ nyerte meg, aki vállalta a pályázati felhívásban elõírt feltételeket, s így hosszú távon megnyugtatóan rendezõdhet a hangarchívum sorsa mind mûszakilag, mind az egyetemes magyar mûvészet érdekeinek szempontjából.
A döntés kellõképpen megalapozott volt, így nem árthatott volna a magyar privatizáció megítélésének a külföldi befektetõk körében.
Nagyon sajnálatosnak tartja az ÁPV Rt., hogy a Polygram a valóságtól eltérõ dolgokat állítva megtévesztette mind a nemzetközi, mind a magyar sajtót. Így ez a privatizációs tranzakció valóban nagyon rossz hírét keltheti a magyar privatizációnak. Ennek további elkerülése érdekében az ÁPV Rt. felszólította a Polygramot, hogy ezen nyilatkozatait szüntesse be, mert ellenkezõ esetben jogorvoslatért a megfelelõ fórumokhoz fordul.
A konkrét kérdésekre visszatérve, Kovácsné Damázsdy Yvonne esetleges elbocsátása esetén a végkielégítést az új tulajdonos által megvett cég fogja kifizetni. A Magyar Mûvészek Konzorciuma augusztus 24-én, a pályázati felhívásnak megfelelõen, letétbe helyezte a Hungaroton Holding Rt. részvényeiért fizetendõ vételárat a CIB Hungaria Bank Rt.-nél.
A cég értékét mindig a piac határozza meg. Ezért pillanatnyilag ez a valós értéke. Jelen esetben egyetlen befektetõ volt, aki vállalta az eladók feltételeit, s a nemzetközi vagyonértékelõ cégek által megállapított értékhez képest 200 százalékos árfolyamot ajánlott. A pályázat nyilvános volt. A dokumentációt több mint tíz érdeklõdõ vásárolta meg. Ennek keretében a magyar zenészek és mûvészek is lehetõséget kaptak, hogy részt vehessenek ezen a pályázaton. Mint ahogy a példa mutatja, akik ezt komolyan gondolták, azok részt is vettek a pályázaton.
A Hungaroton Vállalat jelenlegi felszámolásközeli helyzetében nem volt lehetõség egy új pályázat meghirdetésére.
Kérem az ismertetett válasz elfogadását. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)